Város / Közlekedés
A rágó – nem tudok rá jobb kifejezést – a modernkori társadalom rozsdafoltja. Ha benyúlunk a pad alá, ott van; ha leülünk egy padra, a ruhánkba ragad; ha a járdán sétálunk, a cipőnkbe ragad bele, de valójában belegondoltunk már abba, hogy ez a közkedvelt leheletfrissítő nem csak számunkra, de a környezetünk számára is igen kellemetlen?
Sajnos a rágógumigyáraknak nem sok környezetvédelmi előírással kell megküzdeniük, pedig ha valamit igazán, akkor a környezetet tényleg károsítják. De, ha felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy mennyire haszontalan a rágó, talán kicsit más lesz a felfogásuk a modernkor leheletfrissítőiről. Ugyanis ha szabályozás útján nem megy, mi igenis tehetünk környezetünkért!
A rágó nem táplál
De lássuk csak. Míg az étel táplál, addig a rágó nem. Eldobásából semmilyen megújuló energiát nem vagyunk képesek előállítani. Nem olyan, mint egy könyv, vagy egy számítógép, a rágógumi abszolút haszontalan. De hogy pozitívat is mondjuk, cukormentes fajtái segít megelőzni a fogszuvasodást. De ember! Moss inkább fogat!
Bár ilyen megközelítésből a rágó teljesen haszontalannak tűnik, mégis ősi idők óta jelen van az emberi történelemben. Már az ókori görögök is rágtak egy gumihoz hasonló anyagot, melyet a masztix fából nyertek. (Egyébként innen ered az angol masticate ige, mely rágni-t jelent) A bennszülött Észak-Amerikaiak és a korai Európai telepesek már a lucfenyő nedvét rágcsálták, mely egyébként később az első kereskedelmi forgalomba hozott rágó alapanyaga lett.
1850-ben azonban kitalálták, hogy a fanedvet lecserélik paraffin-viaszra. Az eredmény egy sokkal stabilabb, és olcsóbban előállítható rágó, mely azonban teljes mértékben értelmetlen és élvezhetetlen volt. Hogy miért? Több perces kemény állkapocs-munkába telt mire egyáltalán puhulni kezdett, hiszen ez az anyag eleinte nagyon kemény.
Karamellás volt az első
20 évvel később 1869-ben egy mexikói száműzetésben élő Antonio de Santa Anna és az amerikai fotográfus Thomas Adams rátaláltak a ma már csak rágógumifaként ismert sapodilla fára. Ennek a gyantáját eleinte megpróbálták használható gumivá alakítani, kerékabroncsok vagy cipők gyártásához, de nem jártak túl sok sikerrel. Hogy megmentsék hírnevüket egy utolsó kísérletet tettek: megpróbáltak a gyantából rágógumit előállítani. Az eredmény egy karamellás ízű rágó lett. Ez sokkal édesebb volt, mint a lucfenyő nedve és sokkal könnyebben rágható, mint a paraffin viasz. Az új „találmány” szinte pillanatok alatt elterjedt az országban, pár éven belül pedig már különféle ízekben is lehetett kapni.
Miután a rágó szinte hobbivá vált Amerikában egyre több rágógyár kezdett gondolkodni a hatékonyabb módszereken. Rövid időn belül rájöttek, hogy a gyantát helyettesíteni lehet. Ezt meg is tették, méghozzá egy szintetikus polimerrel a polizobuténnel. Hogy megértsük, gyakorlatilag ez az anyag az alapja a mai modernkori autóabroncsoknak is. (Sajnos a gyantás megoldás már majdnem teljesen eltűnt, ami azért nagy kár, mert talán ez lenne a leginkább zöld megoldása a rágógumi-problémának.)
Az újfajta rágók tény és való, hogy tökéletesen rághatóak és lágyak, de valójában biológiailag megemésztethetetlenek. Hogy ezt mi bizonyítja? Emlékezz csak vissza biológia óráidra. Biztosan tudod, hogy emésztőrendszerünk rendkívül savas és alig van valami, ami túljutna rajta. Nos, ezen kevesek közé tartozik a modernkori rágó, ez az anyag ugyanis szinte változás nélkül halad végig emésztőrendszerünkön.
Valószínűleg nincs annyi rágó a Földön, amely komoly környezeti problémákat okozna. A veszély azonban nem is ebben rejlik, hanem a szemét nagy mennyiségében. Világszerte az emberek ugyanis évente körülbelül 560 000 tonna (!) rágógumit rágnak el. Persze ez óriási szám, de nézzük csak a többi adatot. Az amerikaiak évente 30 millió tonna műanyagot dobnak ki, melyből 28 millió örökre elvész és szennyezi a környezetet. Szintén itt évente 290 millió autógumit dobnak ki, mely körülbelül 3 millió tonnát nyom. Az érdekesség azonban az, hogy ebből csak minden 10. végzi szeméttelepen. A többi ugyanis újrahasznosításra kerül.
Újrahasznosítható a rágó is?
Nos, valahogy így kéne eljárni azzal a rengeteg rágóval is. Pár igazi zöld aktivista – tudósokkal karöltve – már meg is találta a rágógumi újrahasznosításának módját. Ehhez azonban az kell, hogy minden rágózó egy speciális gyűjtőbe dobja elhasznált rágóját, hogy abból később szemetes vagy gyermekjáték készüljön.
Ez azonban egyelőre csak egy utópisztikus álom. Gondoljunk csak bele, mennyit kell kérni az embereket már arra is, hogy egyáltalán a szemetesbe dobják a szemetet! Nem hogy még arra mennyit kellene, hogy a rágót külön gyűjtsék! Így hát a rágók nagy része az utcára, a padokra és a járdákra kerül, melyek takarítása óriási összegeket emészt föl.
Például itt van London, mely a 2012-es olimpiai játékok színhelye lesz. Nos, London igazi hadjáratot folytat az utcai rágók ellen. A harcuk eredménye megdöbbentő. Kevesebb, mint 2 mérföldes szakasz rágómentesítése gőzgépekkel, majdnem 3 hónapig tartott! Mondta el a városvezetés. Míg a londoniak számára egy rágó mindösszesen pár pennybe (50-100Ft) kerül, addig a városnak annak eltakarítása 2 és 3 fontba (kb. 1000Ft) kerül.
Nagyon nehéz meghatározni, hogy pontosan milyen hatásai is vannak a rágók eltávolításának. Az eltávolító anyagok ugyanis sokszor olyan vegyi anyagokat tartalmaznak, melyek beleszivároghatnak a talajvízbe, ezzel szennyezve azt. Ez ellen azonban több fejlesztő csoport is erősen küzd. Továbbá érdekes lenne megvizsgálni, hogy a több millió fontos erősfeszítésnek volt-e akkora haszna, mintha ezt a pénzt az újrahasznosítás promótálásra fordították volna. Elgondolkodtató.
Sajnos szinte egyik gyár sem végez komoly felméréseket arra vonatkozóan, hogy vajon mi is lesz a rágógumijukkal. Pár fiatal egyetemista azonban kutatásaiból arra következtetett, hogy a legzöldebb mégis, a műanyag csigában lévő gumi, ez ugyanis a lehető legkevesebb csomagolót használja fel, továbbá a legkevesebb üvegházhatású gázt bocsájtja ki.
Nos, hogy valójában mennyire káros a rágó? Senki se tudja megállapítani. Az biztos, hogy lebomlani nem fog, ha eldobjuk. Ha valahova odanyomjuk, valakinek majd fel kell takarítania. Így ha nem esik nehezünkre, menjünk el legalább a kukáig! Ezzel tettünk a környezetünkért és lakhelyünk szépségéért is valamit!
Forrás: http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/zoldovezet/3571/ragogumi
TOP 5
EU társadalom és jog
Város / Közlekedés
