Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_FenntarthatFejlodes_gyulaiistvan.jpg2012. november 21-én tartották meg a harmadik Fenntarthatósági Csúcsot Budapesten. Több igen hasznos program mellett Gyulai Iván, a miskolci Ökológiai Intézet vezetője új, nyáron megjelent tanulmányának (emelt szintű) megvitatása is a programok közé került. Aki olvasta már a könyvet, az tudja, mennyire mérföldkőnek számít ez a mű. Remélhetőleg, az alábbi elérések kapcsán sokan letöltik, ha elovassák a vitanapról készített, néhol kivonatos jegyzetemet.


(A tanulmány tehát letölthető könyv vagy film formájában is: A „Fenntartható Fejlődés” c. tanulmány PDF formátumban letölthető és A „Fenntartható Fejlődés” c. tanulmány DVD film formátumban letölthető Akit az előadások anyaga is érdekel, itt érheti el: A dokumentum ábrái letölthető formátumban)


A tanulmány 12 fejezetből áll, ebből a rendezvényen a következő 5 került terítékre: A fenntarthatatlanság okai; Az ENSZ és az EU Fenntartható Fejlődés politikája; a Szektorok és a fenntartható fejlődés; a Fenntartható termelés és fogyasztás; és a Fenntartható életmód. Az egyes fejezetekhez korreferátumot tartottak: Vida Gábor akadémikus, prof. Kerekes Sándor, prof. Faragó Tibor egyetemi tanárok és Farkas István a MTVSZ elnöke.


Mielőtt belevágnék az összefoglalóba, utalnék a szerző egy alapvető filozófikus gondolatára, mely kellően érzékelteti, mi is a legfontosabb kritérium a fenntartható fejlődés kapcsán: „A tudásnak és bölcsességnek kéz a kézben kell járniuk a fenntarthatóság érdekében. A bölcsesség a tudás kontrollja, es ha a bölcsesség nem tartja féken a tudást, abból romboló erő lesz. Gyakorlatilag ezt éljük meg a XXI. század elején, ráadásul úgy, hogy még több tudást vetünk latba problémáink kezelésére, pedig ahhoz éppen bölcsességre lenne szükségünk.”


De akkor lássuk az összefoglalót:


Hartay Mihály köszöntője után Dr. Schuchtár Endre Az ember tragédiájának XV. színéből egy idézetével indította útjára a vitanapot:


„Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?”


I. A fenntarthatatlanság okai

3. ábra: A DPSIR modell? vagyis a környezeti indikátorok rendszere A DPSIR modell a fenntarthatatlanság ok-okozati jéghegy modellje, amely a hajtóerők összefüggéseit mutatja be:


Kiemelés a Fenntartható Fejlődés c. tanulmányból:


„A környezet változását okozó terhelések az ember termelői-, szolgáltatói-, és fogyasztói- tevékenységéből származnak, amely elválaszthatatlan attól az épített környezettől, amelyet az ember védőburokként vont maga köré. Ez az épített környezet egyrészt a településeket, másrészt az ezeket összekötő, és ellátó infrastruktúrákat foglalja magába. A hajtóerőknek ez a szintje a strukturális szint, amely tehát közvetlen kapcsolatban van a környezetet érő terhelésekkel.


10. ábra: A kornyezeti terheléseket meghatározó hajtóerők rendszere A strukturális szint nem véletlenül alakul ki. Az embernek szinte minden tevékenységét bonyolult szabályok határozzák meg, amelyek jogi formát öltenek. Az építési-, a településrendezési-, fejlesztési-, a termelési-, a szolgáltatói-, a fogyasztói tevékenységek mind, mind szabályozottak. A társadalomra vonatkozó szabályokat létre kell hozni, ismerté kell tenni, és végre is kell hajtani. Ezért itt foglal helyet az oktatás, és igazgatás is, illetve minden olyan dolog, amely a társadalom és gazdaság ügyeit intézi. Tág értelemben ezt a szintet intézményrendszernek nevezzük. Az intézményrendszer tehát közvetlen kapcsolatban van a strukturális szinttel, és közvetettben a terhelésekkel.


Az intézményi szint is szigorúan meghatározott, hiszen az intézményes szabályok megalkotásában érvényesülnek a társadalom által vallott értékek, a szemlélet, amivel a világ dolgait megítéljük, az ezekre felépülő tudásunk, azok az elképzeléseink, amelyek alapján egy demokráciában a különböző érdekeket a politikai pártok megjelenítik. Ezt a szintet az értékek szintjének nevezzük, amely közvetlen kapcsolatban van az intézményrendszerrel, és közvetetten meghatározza a strukturális szintet, és azon keresztül a környezeti változásokat.


Az ok-okozati piramis természetesen nem egyirányúan, és nem lineárisan működik. A felépítmény bármely eleme kapcsolatban áll egy másik elemmel, a kapcsolatok közvetlenek és közvetettek és változó tartalmúak és tartamúak. Az egyik leginkább értelmezhető kapcsolat az okozat visszahatása az okokra, amely szerint a létező struktúrák, és intézmények visszahatnak az értékek szintjére. Az ok-okozat kölcsönössége ad táptalajt annak, hogy általában, pontosan fordítva látjuk az alap és felépítmény kapcsolatát…


Ahogyan a felépítménynek bonyolult szerkezete van, maga az alap, az értékek szintje is bonyolult szerkezettel rendelkezik. Az értékeket sokan, sokféle módon értelmezik. Megpróbáltuk összerendezni ezt a sokféleséget, és bemutatni a különféle értékeket, amelyeket ez emberiség egyetemes értékeinek tekinthetünk, vagyis olyanoknak, amelyeket elvileg senki sem vitat.”

Az értékek közt mindig fontossági sort állítunk fel, s ebben befolyásol minket szocializációnk, miszerint tudjuk, hogy mely értékeket illik előre helyezni. Egy KSH kutatás szerint (ld. Jövőkereső) a megkérdezettek az egészséget tették az első helyre, majd második a családi kapcsolat. A társadalom egészségügyi állapotát nézve ez legfeljebb kívánság lehetne, hiszen, ha ez tényleg ennyire fontos az embereknek, akkor mindent megtennének egészségük megőrzése érdekében. Bár az is lehet, hogy egy beteg társadalom tudja legjobban, hogy az egészség sokat ér. Ha viszont mások értékítéletéről kérdezünk, akkor biztosan az anyagi értékek, az anyagi jólét kerül az első helyre. Ez jobban tükrözi a valóságot, hiszen ennek érdekében áldozzuk fel egészségünket, emberi kapcsolatainkat, és természeti környezetünket is...


"A fenntarthatatlanság okát tehát abban találjuk meg, hogy a jól-léti értékek kiegyensúlyozatlanok.” Korunk jellemzője, az anyagi jólét elsőbbsége. Az értékek között kivastagított betűkkel kerültek megjelölésre az anyagi jóléthez tartozó értékek.


Értékek:


  • Jövedelem (pénz)
  • Magas életszínvonal (anyagi jólét)
  • Élvezetes élet (élmények, kényelem, élvezetek)
  • Egészség (testi, lelki, szellemi, érzelmi)
  • A környezet jó minősége (egészséges, ép, gazdag természetes környezet)
  • Biztonság (személyes, haza biztonsága, béke)
  • A szépség világa (művészetek, kultúra)
  • Tudás, műveltség, bölcsesség
  • Munka, kiteljesedés a munkában, a munka öröme
  • Erényes erkölcsi normák szerinti élet (tisztesség, becsület, mértékletesség, nagylelkűség)
  • Önbecsülés, identitás tudat
  • Autonómia (nagyjából úgy élni, ahogyan szeretek)
  • Értelmes, teljes, célba ért élet
  • Család, családi kapcsolatok fontossága, családi biztonság
  • Igazi barátság, emberi kapcsolatok fontossága
  • A másik ember méltóságának tisztelete
  • Az élet tisztelete
  • Másoknak való segítségnyújtás, gondoskodás, együttműködés
  • A környezetről, természetről való gondoskodás
  • Igazságosság, egyenlő bánásmód a másik emberrel
  • Szolidaritás a rászorulókkal, nélkülözőkkel
  • Bizalom a másik emberben
  • Bizalom a társadalmi, közéleti intézményekben
  • Vallásosság, hit


„Ennek értelmében világossá válik, hogy miért épülnek le a közösség, a család intézményei, miért rendül meg a bizalom másokban, miért gyengül a morál, és miért hanyagoljuk el környezeti értékeinket.„


Az anyagi jólét és a ráépülő intézményrendszer a következő folyamat szerint alakítja a társadalmat: Az emberek legtöbbje az anyagi javak megszerzésére törekszik szükségletein felül is, melyhez pénzre van szüksége, amelyet munkával, vagy pénzzel lehet megkeresni. Ha munkával keressük, akkor dolgozni kell, ha pénzzel, akkor befektetni. Ezekhez fogyasztásra van szükség, a beruházáshoz hitel kell, a hitelhez bank kell és befektető. Ha hitel van, adósság is van, s hogy az adósságot vissza lehessen fizetni növekedni kell. A növekedéshez többet kell termelni és fogyasztani, melyhez több természeti erőforrás bevonása szükséges. A több természeti erőforrás felhasználása újabb környezeti problémákhoz vezet.


Pénz és fenntarthatóság


„A pénz alapvető eszköze a társadalmi munkamegosztásnak, nélkülözhetetlen a gyors árucsere lebonyolításához. Ugyanakkor a pénz, mint fizikai valóság tartósabb az áruknál, hiszen minden áru romlandó. A technikai csodák hamar elavulnak, a ruhák kimennek a divatból, a fémek korrodálnak, az étel megromlik, ismereteink is elavulnak, stb.

Proudhon (francia nemzetgazdász, társadalomkritikus) még az 1800-as években felfigyelt erre és megállapította, hogy a pénztulajdonos fölénybe van az árutulajdonossal szemben.„


"A pénz különleges természete miatt a pénztulajdonos extra juttatást követelhet, hogy a pénzét használatra odaadja. Így alakult ki a kamat… A kamat tehát lehetőséget ad a pénztulajdonosnak, hogy időről időre manipulálja a piacot, és kikényszerítse a magasabb jutalékokat… Ám a kamatos kamat intézményrendszere másféle módon is elkerülhetetlenné teszi a válságok kialakulását. Kamatos-kamat a pénzvagyonok exponenciális növekedését hívja életre, csakhogy ezeknek a pénzvagyonoknak a növekedésével sem a gazdaság teljesítményének növekedése, sem pedig a természet eltartó-képessége nem tud egyensúlyt tartani."


b_700_700_16777215_00_images_KornyezethezValoJog_j_zsef_tall_r.jpg„Döbbenetes példaként szemlélteti ezt az aránytalanságot a József-fillér példája. Amennyiben Szent József egyetlen fillért (német márka század része) Jézus születésekor 5%-os kamatra betett volna a bankban, akkor 1990-ben, a német újraegyesítés évében a keletkezett pénzvagyonból 134 milliárd aranyból lévő Földet (bolygót) vásárolhatott volna (2010-ben ez már 144 milliárd lett volna). A pénzvagyon exponenciális növekedésének azonban látható módon nincs fedezete, nemhogy 134 milliárd aranyból lévő bolygó nincs, de ez az egy is túlzottan törékeny. Tehát a pénz intézményrendszerében kódolva vannak a válságok, a háborúk és a hiperinflációk, meghatározott, hogy a rendszereket időről időre le kell valamilyen módon nullázni.“


12. ábra: A kamat jövedelemátrétegző szerepe a német társadalomban A hitel kamat beépül az árba, így kamatot mindenki fizet. A munkával szerzett jövedelem pedig az tőkeviszonyoknak megfelelően átrétegződik a társadalomban. Jó példa erre az alábbi 2000-es németországi helyzet, miszerint az első 8 jövedelemcsoport kamatkifizetései a 2 felső csoporthoz vándorol…(Helmut Creutz, német közgazdász kutatása):


Ez a környezeti problémákra vetítve azt jelenti, hogy a szegények próbálnak többet termelni, több erőforrással, a gazdagok pedig újra befektetnek… - ez fokozza a környezeti terheket, ez hozza létre a problémaspirált.


Gyulai Iván ezek után Creutz Pénz-szindróma c. könyvéből ismertetett egy igen lényeges kérdéskört, mégpedig azt, hogy „A környezetvédők azt gondolják, miszerint az újrahasznosításban és az energiatakarékosságban kell megtalálni a környezeti problémák okát, holott az a pénzben van…” 


KORREFERÁTUM a meghívott előadóktól


Vida Gábor akadémikus az alábbiakat fűzte a tanulmányhoz – A hétköznapokban nem találkozunk a fenntarthatósággal. Az egyetlen fenntartható dolog, amit ismerek, az a bioszféra… A kiadvány nagyon jól térképezi fel a fenntarthatatlanság okait, viszont az „időelcsúszás” tényezőjét még bele kéne építeni…


Az ökológiai lábnyomot lehet kritizálni, de jobbat még senki nem alkotott: Mathis Wackernagel, William Rees és Thomas Lovejoy idén nyerte el a Blue Planet Prize-t a „lábnyom” megalkotásáért. Ez egy óriási előrelépés, de ezt a számítási technikát is finomhangolni kell. S főleg be kell építeni a gazdasági mutatók mellé, mert a GDP rossz útra terelt minket.


„A pleisztocén és holocén korszak után most egy új kort élünk, az antropocén kort. Akkora hatásunk van a bolygóra, hogy jövőjét/jövőnket már mi határozzuk meg. A mohóság és a kapzsiság azonban az ego felé tereli az érdekeket.”


Kultúra – ember-természet viszony mellett nagyon fontos az ember-ember viszony; hisz’ az ember az együttműködés által emelkedett az állatok fölé (Csányi Vilmos – túlnépesedés miatti egy személyes közösségek rendszere). A családban, kis közösségekben nincs vetélkedés, ezt a békés együttélést, kooperációt kell kiterjeszteni a baráti körre, majd a tágabb ismeretségre is.


Ennél a pontnál felmerült a kérdés, hogy a tudomány mennyire sikeres, mennyire tud hozzájárulni a javuláshoz? Gyulai Iván szerint a tudomány is csak egy kísérlet a megismerhetetlen megismerésére, ezért a hibák kódolva vannak a rendszeren.


„Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.”

(Vörösmarty Mihály – Gondolatok a könyvtárban)


Vida kérdésként feltette azt is: Vajon ment-e előre az emberiség?


A tüneti (okozati) kezelés nem vezet eredményre, csak újabb problémákat szül. Szembe merünk-e nézni az igazi okokkal? Merünk-e őszinte lépéseket tenni? Az akadémikus megemlítette itt Einstein gyakorlatát is: Felvetődött probléma esetén, melynek megoldására csak egy óra áll rendelkezésre, Einstein 55 percet foglalkozna magával a problémával, s 5 percet foglalkozna a megoldással (az emberiség most inkább a fordítottját csinálja).


A kapitalizmus nem tud megoldást kínálni a fenntarthatóságra. Hogyan tudunk ebből kiszabadulni? Az előző rendszer sem hozott megoldást, új, jobb, alternatív utat kell keressünk. Fokozatos (emberközpontú), intézményrendszeri átalakulás lenne a kiút.


Dr. Brezovich László is hozzászólt az elhangzottakhoz: A pénz értékmérő funkciója: Kamatos kamattal hígul a pénz. Kamat nélkül sem az értéket méri a pénz. Az az igazi érték, az a fenntartható, ami a harmóniát növeli, ami csökkenti, vagy rombolja azt, az fenntarthatatlan. Eztuán mások is véleményt fűztek a tanulmányhoz, ezekre kivonatosan utalok:


Schmuck Erzsébet hozzászólása - A közgazdászok minimális ökológiai ismeretekkel, ezzel szemben óriási döntési súllyal rendelkeznek. A közös párbeszédet kéne kiépíteni az ökológusokkal, h létrejöjjön egy platform, ahol a kérdéses eseteket ütköztetni lehet. Alapvetően a szakmák polarizáltsága a probléma.


Kükedi Zsolt hozzászólása - Dennis Meadows (1972.: Növekedés határai) magyarországi látogatása során azt mondta, hogy a fenntartható fejlődést már nem tudjuk megvalósítani, reziliens kisközösségeket kell kialakítani.


Kerekes Sándor professzor hozzászólása - Miért van válság? Miért van fenntarthatatlanság? Miért hoztunk létre olyan intézményt, ami lehetővé teszi a kamatos kamatot?


A fenntartható fejlődés intézményi, ipari és tudományos meghatározása eltér egymástól. Keveredik a teológia, az ökológia és a közgazdaság… A szakmák túlspecializációja létrehozta a mai polarizáltságot. A szakmák közötti „átjárhatóság”, párbeszéd elég nehézkes.


Az előadások teljes terjedelemben itt érhetők el: http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hirek/1248/375892/20121126_fenntarthato_fejlodes_tanulmany_1.htm