Az eredmények alapján a szakértők úgy gondolják, a Föld keleti irányú forgása miatt a kelet felől, az úgynevezett „veszélyes zónából" érkező aszteroidák nagyjából fele túl lassúnak tűnhet ahhoz, hogy időben észleljük őket. Emiatt az automata szoftverek által üzemeltetett távcsöveink frissítésére lenne szükség.
Ha ez a jelenség nem játszana közre, akkor a 2019 OK aszteroidát már négy héttel az elhaladása előtt észrevettük volna"
– nyilatkozta a Daily Mail weboldalának a kutatást jegyző tudós, Richard Wainscoat, a University of Hawaii kutatója.
A földközeli objektum (Near Earth Object, NEO) olyan aszteroida, üstökös vagy meteoroid, amely 1,3 Csillagászati Egység, azaz 194,5 millió kilométer (1 CSE; Föld-Nap középtávolság, megközelítőleg 149,5 millió kilométer) távolságon belül metszi a földpályát, ezért elvileg fennáll az ütközés veszélye.
1994-ben az Egyesült Államok kongresszusa arra utasította a NASA-t, hogy keresse meg az 1 kilométernél nagyobb átmérővel rendelkező aszteroidák 90 százalékát. A projekt 2011-ben végződött, ezért az űrügynökségnek újabb feladatot adtak: 2020 végéig találja meg az összes földközeli objektum 90 százalékát.
Ez a célkitűzés egyelőre nem teljesült, 2022-re a kutatók a NEO-k csupán 40 százalékát azonosították.
A kisbolygók jelentette fenyegetés a Ne nézz fel! című film sikere miatt került ismét reflektorfénybe. Richard Wainscoat szerint azonban nincs különösebb okunk a félelemre.
Ha tényleges veszélyt jelentő aszteroida közeledne, egészen biztosan nem maradnánk tétlenek
– vallja a tudós.
A NASA pedig valóban nem tétlenkedik: tavaly novemberben indult el a DART (Double Asteroid Redirection Test) névre keresztelt küldetés, amely során egy űreszközt fognak ütköztetni egy aszteroidával, amitől annak pályája módosul. A szonda várhatóan 2022 szeptemberében éri el célpontját, a Didymos–Dimorphos-kisbolygópárost.