Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

021PDC nevű aszteroida becsapódás Föld vizsgálat NASA 

Az amerikai űrügynökség (NASA) letesztelte, hogy mi történne, ha egy aszteroida röppályája keresztezné a Földét. Az eredmény nem túl biztató, mivel eszerint nem tudnánk meggátolni a katasztrófát, és az égitest nagy pusztítást vinne végbe a bolygón.

Az egy hétig tartó szimuláció első napján, április 19-én a résztvevőkkel azt közölték, hogy a 021PDC nevű aszteroida jelenleg 35 millió mérföldnyire van a Földtől, és megvan az esélye, hogy közel fél év múlva, október 5-én keresztezi bolygónk röppályáját. 

A szimuláció szerint a képzeletbeli második nap már jóval később, május 2-án játszódott. Ekkor a résztvevőknek már azt mondták, hogy az aszteroida nagy valószínűséggel be fog csapódni Észak-Afrikába vagy Európába. Innentől kezdve pedig megindult az ötletelés, hogy a rendelkezésre álló technológiai eszközökkel hogyan lehetne megakadályozni a katasztrófát. 

Az aszteroidáról a tudósok napról napra újabb információkat nyertek. Így például megtudták azt, hogy az égitest valószínűleg a német–cseh–osztrák hármas határ közelében csapódhat majd a földbe, az ütközés következményei pedig egy nagyobb nukleáris bomba felrobbantásához lennének hasonlíthatóak. 

A kutatók minden egyes lehetőséget figyelembe vettek. Mérlegelték például azt is, hogy el tudnának-e indítani egy olyan űrhajót, amely még az űrben eltéríthetné vagy megsemmisíthetné az égitestet. 

PRÓBÁLKOZÁSAIK ELLENÉRE AZONBAN NEM SIKERÜLT MEGAKADÁLYOZNIUK A KÉPZELETBELI KATASZTRÓFÁT. 

A kutatók hiába ötleteltek, semmilyen megoldásra nem sikerült ráakadniuk, amivel hat hónapon belül meg lehetett volna azt akadályozni, hogy az égitest becsapódjon. Az aszteroida végül Kelet-Európába csapódott be, és hatalmas pusztítást végzett. 

Ha ezzel a forgatókönyvvel a való életben szembesültünk volna, akkor ilyen rövid idő alatt nem tudtunk volna megépíteni és elindítani egy olyan űrhajót, amely képes lehetett volna az aszteroida megsemmisítésére

– mondta az egyik résztvevő.

Az űrhajó indítása mellett azt is felvetették, hogy ha az égitestre egy nukleáris rakétát lőnének ki, amely még az atmoszférán kívül becsapódna, akkor azzal meg tudnák-e gátolni a katasztrófát. Itt arra a következtetésre jutottak, hogy ezzel mérsékelni lehetne ugyan a pusztítás mértékét, de a megelőzéshez valószínűleg ez is kevés lenne – különösen akkor, ha egy nagyobb méretű aszteroidáról lenne szó. 

A szimuláció abból a szempontból mindenképp tanulságos volt, hogy bebizonyította: erre a krízisre még nem vagyunk felkészülve.

Jelenleg ismereteink szerint egyelőre nincs olyan aszteroida, amely veszélyeztethetné bolygónkat. Mindezt azonban árnyalja az, hogy NASA becslése szerint a világűrben lévő aszteroidák jelentős részét – körülbelül kétharmadát – nem is látjuk meg időben, mivel túl kicsik.

Volt is már rá példa az utóbbi években, hogy az űrkutatók elszalasztottak néhány égitestet, amely veszélyesen közel haladt el a Földhöz. A 3 mérföld átmérőjű Neowise például tavaly júliusban 64 millió mérföldre haladt el tőlünk, és a kutatók csak négy hónappal az előtt vették észre az égitestet, hogy megközelítette a bolygónkat.

Ennél is közelebb került 2019-ben egy 427 láb átmérőjű aszteroida, amely mindössze 45 000 mérföldre repült el a Földtől, úgy, hogy a NASA csak röviddel korábban vette észre. 2013-ban pedig az oroszországi Cseljabinszk felett fel is robbant egy 65 láb átmérőjű aszteroida. Az égitest még a levegőben darabjaira hullott, de így is olyan sokkhullámot indított el, amiben számos épület megrongálódott, és 1400 ember megsérült.

A problémát komplikálja az is, hogy az aszteroidák észleléséhez némi szerencse is kell: valamelyik, nagy teljesítménnyel rendelkező űrtávcsőnknek jó időben kell a megfelelő irányba néznie ahhoz, hogy észlelje az égitestek mozgását. Épp ezért az űrügynökségek rendre újabb és újabb űrtávcsöveket fejlesztenek ki, hogy mérsékeljék a veszélyt. 

A védekezés tekintetében is több opciót fontolgatnak a szakértők. Ezek egyike az, hogy az űrben felrobbantanak egy nagy robbanószerkezetet, ami aztán eltéríti annyira az aszteroidát, hogy ne csapódjon be. A másik lehetőség az, hogy olyan lézerlövedékeket fejlesztenek ki, amiket aztán kilőnek az aszteroidára, és ezzel térítik el az útjáról, vagy semmisítik meg.

A harmadik lehetőség pedig az, hogy nemes egyszerűséggel csinálnak egy nagy űrhajót, amit nyílegyenest nekivezérelnek az aszteroidának. Akármilyen egyszerűnek is hangzik ez a megoldás, a NASA ezt teljesen komolyan gondolja. A technológiát a DART-program keretében – az Európai Űrkutatási Hivatal bevonásával – a közeljövőben a Dimorphos nevű aszteroidán szeretnék tesztelni, amelyet az általuk útjára indított űrhajó 2022 őszén trafálhat majd telibe. Ez az aszteroida egyébként a Földre nem jelent veszélyt, de arra alkalmas lehet, hogy teszteljék rajta az ötletet. 

Mindennek fényében talán lehet bízni abban, hogy nem jutunk a dinoszauruszok sorsára, akiknek 65 millió évvel ezelőtti pusztulását egy hat mérföld átmérőjű aszteroida eredményezhette.

Forrás  - A nyitókép csak illusztráció, forrás: urikyo33 képe a Pixabay -en