A bronzkor során Mezopotámia területe több éghajlati válság tanúja is volt.
A legújabb kutatások szerint azonban ezek ösztönözték hosszú távon a stabil államformák kialakulását, mivel együttműködésre késztették a politikai elit és a más társadalmi osztályok tagjait.
Súlyos és hosszan tartó aszály érkezett
A PNAS tudományos folyóiratban megjelent tanulmányt az olaszországi Bolognai Egyetem és a németországi Eberhard Karls Universität Tübingen két kutatója írta, akik
AZ ÚGYNEVEZETT „KLÍMÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ SOKKOK" HATÁSÁT VIZSGÁLTÁK MEZOPOTÁMIÁBAN KRISZTUS ELŐTT 3100 ÉS 1750 KÖZÖTT.
A két tudós ezeket a kérdéseket a közgazdaságtan szemszögéből analizálta, akik egyfajta játékelméleti megközelítést alkalmaztak a negyvennégy legfontosabb mezopotámiai állam éghajlattal, illetve intézményi fejlődésével kapcsolatos, részletes adatbázis kidolgozása során.
A súlyos és hosszan tartó aszály arra késztette az elithez tartozó földtulajdonosokat, hogy politikai és tulajdonjogokat biztosítsanak a társadalom más tagjainak, akik olyan készségekkel és eszközökkel rendelkeznek, amivel vissza tudták szorítani az éghajlatváltozás okozta károkat
– magyarázta Carmine Guerriero, a Bolognai Egyetem Gazdasági Tanszékének professzora és a tanulmány egyik szerzője a Heritagedaily tudományos portálnak.
– Az elit tagjai közben igyekeztek meggyőzni a nem elit tagjait arról, hogy a termények egy bizonyos részét közjavakként osszák meg.
Hozzátette: mindez végül az intézményi változásokat és az együttműködés kultúráját mozdította elő, amiben a társadalom tagjai kölcsönösen győzték meg egymást a jövőbeni közös munka iránti elkötelezettséggel kapcsolatban.
Egyre több alternatívát dolgoztak ki
A tanulmányban három súlyos aszály igazolta ezeket a megállapításokat:
- A városi forradalom utolsó szakaszában (Krisztus előtt 3800-3300) bizonyos vallási csoportok léptek a képbe, akik végül összehangolták az első ember által készített csatornák építésének erőfeszítéseit.
- Ezután a predinasztikus időszakban (Krisztus előtt 3100-2550) a katonaság mozdította elő a gazdálkodók közötti együttműködést, védelmet és a katonai bevonulás forrásait biztosítva számukra.
- A császári periódusban (Krisztus előtt 2350–1750) pedig a mezőgazdasági tevékenységek értékes és éghajlati sokktól független alternatíváját dolgozták ki.
Ezzel szemben az enyhébb éghajlat időszaka elősegítette a társadalmi csoportok közti együttműködést, miközben az elit tagjainak nem kellett feladniuk vezető pozíciójukat.
Elsősorban a mezőgazdasági, gazdasági rendszerek miatt néhány fejlődő ország a mezopotámiai államokéhoz hasonló módon tapasztalta meg az éghajlatváltozás és annak politikailag releváns következményeit és hatásait
– tette hozzá Guerriero.
– A kedvezőtlen éghajlattal kapcsolatos megrázkódtatások azonban elősegíthetik az általában ellentétes felek közötti együttműködést azáltal, hogy több jogot biztosítanak a nem elit tagjainak; másrészt a kedvező éghajlati viszonyok lehetővé teszik a különböző társadalmi csoportok közti közötti együttműködést a kevésbé befogadó társadalmi rendek és bizonyos mértékű kulturális felhalmozódás révén.
A tanulmány szerint ezért ebben az értelemben
KÉT FŐ CÉL VALÓSULT MEG: AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ERŐS KULTÚRÁJÁNAK ELTERJESZTÉSE, VALAMINT A BEFOGADÓBB TÁRSADALMI RENDEK KÖZTI VÉLETLENSZERŰ MOZGÁS ELKERÜLÉSE.
A kutatók úgy vélik, hogy az elveszett civilizációkkal kapcsolatos események elemzése összességében is hasznos betekintést nyújthat a jelen időszakának megértéséhez és megoldásához.
Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat!
Kapcsolódó anyagok:
A GIZAI PIRAMIS KLÍMAVÁLTOZÁSSAL KAPCSOLATOS KÓDOLT ÜZENET?
Forrás - Nyitókép: Életkép az ókori Mezopotámiából - FORRÁS: REDDIT.COM
TOP 5
