Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

haleső yoro 

Jellemzően tavasszal vagy nyár elején a Honduras lakói különös jelenségnek lehetnek tanúi: esik az eső ls csoda történik. Az égből halak potyognak.

Erőteljes, pusztító esővel érkeznek a halak

A kis közép-amerikai országot javarészt római katolikus vallású népek lakják. Ez egy olyan hely, ahol az emberek még mindig hisznek a csodákban. Ami nem is meglepő annak tudatában, hogy több mint száz éve, minden májusban vagy júniusban apró, ezüstszürke színű halak potyognak az égből.

Az éves csodát egy kisebb hondurasi településen, Yoro régióban tapasztalhatja a lakosság. A jelenséget a helyiek csak úgy hívják Lluvia de Peces, azaz a halak esője.

Jellemzően tavasszal vagy nyár elején esik meg: sötét viharfelhők sorakoznak az égen, majd néhány órán át erőteljesen zuhog az eső. Ám a csapadékba valóban tartalmaz némi, nem túl szokványos hozzávalót: halakat.

A csodákat kedvelő helyi lakosság nagy örömére, ám a tudományos magyarázat után keresgélők számára megdöbbenésére az eső után több ezer hal hever a földön.

A furcsa jelenséget azonban már több kutatócsapat, köztük a National Geographic munkatársai is megerősítették.

Íme a válasz Jose Subirana atya imáira

A helyi legenda szerint az eső hal a csodálatos válasz Jose Subirana atya imáira. Valamikor 1850-es vagy 60-as években a spanyol misszionárius meglátogatta Yoro régióját, ahol elképesztő mértékű szegénységnek és a helybéliek folyamatos éhezésének volt tanúja. Mindenképpen szeretett volna segíteni nekik, ezért három napig és három éjszakán át imádkozott Istenhez, hogy adjon ételt nekik.

A harmadik nap után sötét fellegek gyülekeztek az égen és az imákra válaszul, hal kezdett az égből esni, hogy táplálja a város lakosságát. Ez volt a lluvia de pesces, azaz a halak esőjének első, rögzített esete, legalábbis a legenda szerint. Ám az „isteni ajándék" a mai napig kitart és évente legalább egyszer azóta is ezüsthalak hullanak alá az égből.

A kérdés már csak az, hogy vajon a jelenségnek akad-e tudományos gyökere vagy tényleg csak a mitológia adhat rá magyarázatot?

Évente ekkor, egyszer tudnak halat fogyasztani

Hondurasban összesen tizennyolc régió található, amelyek közül az északi-középső szinte teljesen elszegényedett. Itt fekszik a halesőnek otthont adó Yoro is a maga termékeny völgyeivel és gabonatermesztő életmódjával.

Amikor tavasz végén, nyár elején a helyiek látják a vihar közeledtét, már magukhoz is ragadják kosaraikat, hogy a pusztító esőzések után összeszedjék az utcákon a halakat, amelyekre már csak azért is Isten ajándékaként tekintenek, hiszen a halfaj helyben nem őshonos.

 

Az élelemforrás mindazonáltal valódi áldást jelent a legtöbb helybéli számára, hiszen a szegénység sújtotta hétköznapokban ez évente az egyetlen alkalom, amikor mindenki megengedheti magának a halvacsorát. A családok javarészt kis sárkunyhókban, esetleg sárból és téglákból ácsolt házacskákban élnek. Szűkös költségvetésükből a leggyakrabban csak kukoricára, babra, vagy más, általuk termesztett növényre futja, és a haleső az egyetlen lehetőségük, hogy friss, tengeri ételt fogyasszanak.

Több teória is született az elmúlt ötven évben

Az 1970-es években a National Geographic kutatóinak egy csoportja véletlenszerű vizsgálatokat végzett Yoronál, hogy közelről vegyék górcső alá a halak esőjének hihetetlen jelenségét. Bár magának a viharnak nem lehettek szemtanúi, de amikor kiléptek a házak védelméből, tényleg ott találták a földön heverő halakat. Ekkor adták a szerintük legvalószínűbb magyarázatot az éves jelenségnek.

A csapat megfigyelte, hogy az égből hullott pikkelyesek kivétel nélkül, teljesen vakok voltak, ezért azt feltételezték, hogy a halak valamilyen földalatti folyóban vagy víz alatti barlangban élnek, és csak azután vakulhattak meg, amikor fény érte a szemüket.

haleső yoro

Nehéz eltakarítani az utakról a rengeteg halat, FORRÁS: YOUTUBE

Úgy gondolták, hogy az intenzív esőzést követő árvíz kényszerítette a halakat a földfelszínre. Egy másik elmélet szerint a halesőért azok a tölcsér alakú felhők a felelősek, amelyek a víztestek fölött képződnek és egy tengelypont körül forognak, pontosan úgy, mint a forgószél vagy a tornádó. Ez elég erős ahhoz, hogy kiemelje a halakat a vízből, majd a szárazföldre szállítsa.

Az elmélet azonban kissé gyenge lábakon állt, hiszen a kutatók abban nem voltak biztosak abban, hogy ezek a víztölcsérek képesek a halakat ilyen nagy távolságokban elszállítani (hiszen a pikkelyesek egészen biztosan nem őshonosak Yoro régiójában). A halak ugyanis feltehetőleg az Atlanti-óceánból, több mint 300 kilométerről érkeztek Hondurasba.

A világban már medúzák és kígyók is potyogtak az égből

A világ más részein, köztük Mexikóban, Kínában, Thaiföldön és Ausztráliában is beszámoltak már halesőről vagy más, „állati" esőről. A leggyakoribbak a yoroihoz hasonlóan a halak, és mellettük sokszor esik szó békákról is, de már madarakról, kígyókról, egerekről és medúzákról is érkeztek beszámolók. A jelenségről viszonylag ritkák, szinte elenyésző számban találhatók fényképek.

Ez azért lehet, mert a helybéliek ki sem mernek lépni otthonaik megbízható melegéből egy-egy ilyen komoly és pusztító vihar idején. Magáról a halesőről tehát kevés a bizonyíték, ám annál több fotó és videó készült a jelenség „furcsa és nyálkás utóhatásairól", amikor ezüsthalak százai hevernek szerte a földön.

A kutatók szerint ezt figyelembe véve úgy tűnik, hogy az Isteni áldásra a leglogikusabb magyarázat a víz alatti barlangok és az esőzést követő árvizek lehetnek. De ez a magyarázat természetesen sokkal kevésbé szórakoztató a helybéliek és a csodára vágyók számára.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat

Kapcsolódó anyagok: 

Forrás - Képk forrása: yuoutube