Az indiánok szembeszálltak az olajlobbival, és győztek

Több ezer tüntető ünnepelt Észak-Dakotában, miután vasárnap alternatív útvonalak keresésére hivatkozva megtagadta az építési engedélyt az Army Corps of Engineers amerikai szövetségi ügynökség az Energy Transfer Partners olajcégtől a Dakota Access olajvezeték utolsó szakaszának megépítésére. A Missouri folyó alatt áthaladó szakasz kötötte volna össze az észak-dakotai olajmezőket a több ezer kilométerre levő olajfinomítókkal, óriási lendületet adva ezzel a kitermelésnek.

A cég már több milliárd dollárt költött a vezetékre, ami ellen a sziú indiánok, környezetvédők, indián jogvédők is tiltakoztak az elmúlt nyolc hónapban, legutóbb pedig több ezer veterán katona szállt be mellettük az olajlobbi elleni harcba. A veteránok közül sokan most érkeztek volna meg a táborhoz, így a dugóban tudták meg a híreket, amiket örömükben dudálva fogadtak.

Az Álló Szikla sziú törzs azt reméli, hogy a helyi hatóságok, az észak-dakotai kormányzó és a leendő elnök Donald Trump is tiszteletben tartja majd a döntést. Bármilyen alternatív útvonal kiválasztása azonban minden bizonnyal több millió dollárba kerülne, és az Energy Transfer vasárnap már jelezte, hogy egyáltalán nem tervezi a vezeték elterelését, és politikai döntésnek nevezte a lépést. A cég novemberben már a Missouri folyó partjára szállította a berendezéseket, és azt is kérvényezte egy bíróságtól, hogy kikerülhessék az Army Corps of Engineerst az ügyben.

Ez egy átmeneti öröm, csak megpihenhetünk kicsit

– mondta egy dél-dakotai rezervátumból érkezett aktivista. Szerinte Trump január 20-i beiktatása után minden visszafordulhat, így egy csatát megnyertek most ugyan, de a harcuk valószínűleg jövőre folytatódni fog. Több veterán pedig jó katonához híven csak taktikai húzást sejt a háttérben, szerintük azt akarták elérni, hogy a tüntetők hazamenjenek. Ők akkor nyugodnának meg, ha elvinnék a helyszínről a fúráshoz használt gépeket.

Miközben Barack Obama azt ígérte, hogy megvizsgálhatják az indián rezervátum közelében tervezett vezeték nyomvonalának áthelyezését, múlt hét végén először a leendő amerikai elnök is megszólalt ügyben, és egyértelműen kiállt a projekt befejezése mellett. Trump közvetlenül még nem reagált a vasárnapi döntésre, de utasíthatja a hatóságokat, hogy fogadják el a mostani nyomvonalat. Az, hogy az építkezés befejezése nem kapott engedélyt, nagy győzelem a tüntetőknek, komoly pofon az olajiparnak, és egyben Trump arcába vágott kesztyű is.

A megválasztott elnök fontos kampányígérete az amerikai olajkitermelés felpörgetése, ezzel a munkahelyteremtés, és az energiahordozókból önellátó amerikai gazdaság megteremtése. Akár komoly környezetrombolás, és a nemzetközi klímaegyezményekből való kilépés árán is. Jó kérdés, hogy ennek érdekében mit tesz majd meg, akár az Army Corps döntésének ellenében is. A környezetvédelmi-indiánjogi vita ugyanis a több hónapja tartó tüntetések nyomán az óriáscégek vs. egyszerű amerikai emberek összecsapásának szimbólumává is vált. Trump nagy trükkje pedig az volt a kampányban, hogy úgy tudta utóbbiak szavazatait megszerezni, hogy közben előbbieket támogatta teljes mellszélességgel.

Év elején kezdődött

Az egész odáig nyúlik vissza, hogy Észak-Dakotában komoly nyersolajtartalékokat tártak fel, azonban a kitermelt olaj nagy részét most vonatokkal szállítják el. Ez az olajvállalatoknak hosszú távon sokkal drágább megoldás, mint egy közvetlen vezeték, ráadásul előfordult már, hogy a vonatok kisiklottak, több kocsijuk pedig felrobbant. A 3,8 milliárd dollárba kerülő vezeték megépítésének ötlete 2014-ben merült fel először. A cég szerint a Dakota Access vezetékkel naponta 450 ezer hordó nyersolajat tudnának átpumpálni négy államon át az észak-dakotai olajmezőktől egy 1825 kilométerre fekvő illinois-i terminálhoz, onnan pedig tovább a finomítókba.

A terv már a kezdetektől tiltakozásokat váltott ki a tervezett útvonal mentén, hiszen ugyan az olajvezetékek kevésbé balesetveszélyesek, mint az olajvonatok, de korábban többször is előfordult már más helyszíneken szivárgás, ami katasztrofális hatással volt a környezetre. Iowai farmerek is tüntettek a vezeték ellen, de a legnagyobb ellenérzéseket az váltotta ki, amikor kiderült, hogy a vezeték az Álló Szikla (Standing Rock) indián rezervátum északi csücske mellett keresztezné a Missouri folyót és az ott felduzzasztott Oahe tavat. A rezervátumban 8250-en, többségében sziú indiánok élnek, azonban a tiltakozásukhoz más őslakosok, környezetvédők, celebek is csatlakoztak.

A törzs azt akarta elérni, hogy a vezetéket másfelé tereljék el, vagy pedig teljesen gondolják újra. Két alapvetően problémájuk volt a projekttel:

• A folyó alatt áthaladó vezetékből bármilyen szivárgással közvetlenül a törzs ivóvízkészlete kerülne veszélybe az olaj miatt. Azzal is érvelnek, hogy a Dakota Access eredetileg sokkal északabbra tervezte a vezetéket, de pont azért változtattak rajta, mert túl közel lett volna az állami székhely, Bismarck ivóvízkészleteihez.
• Emellett szerintük a vezeték ugyan nem érintené a rezervátum mostani területét, de olyan részeken haladna át, ahol több szent helyüket és temetkezési területüket is feltárták az elmúlt időszakban. Szerintük ezeket a területeket 150 évvel ezelőtt jogtalanul vették el tőlük, a buldózerek és az építési munkálatok pedig már eddig is helyrehozhatatlan károkat okoztak.

A vezeték építése mögött álló vállalat ezekre azzal reagált, hogy olyan új, modern technológiát használnak majd, amivel minimálisra csökkenthetik a szivárgás esélyét, és hogy oda fognak figyelni a kulturális helyszínek védelmére.

Többről volt már szó, mint a vezeték

Az Álló Szikla törzs szerint azonban a Dakota Access vezeték építését anélkül engedélyezték, hogy megfelelően átbeszélték volna velük a terveket. Ennek a vitának a középpontjában a törzsi szuverenitás fogalma áll, ami ebben az esetben nagyjából arra egyszerűsíthető le, hogy az amerikai szövetségi kormánynak úgy kell egyeztetnie az őslakos törzsekkel, mintha egy másik kormánnyal tárgyalna.

Az indiánok sérelmei több száz évre nyúlnak vissza, és azon alapszanak, hogy az európai hódítók annak idején elrabolták tőlük Amerikát, amiért a 20. században olyasmikkel próbáltak bocsánatot kérni, mint a kaszinók üzemeltetésének joga. Vannak törzsek, amelyek beletörődtek ebbe, másoknak a büszkeség ezt nem engedi; egy sziú törzs például egymilliárd dollárt utasít vissza évtizedek óta, amivel az őseik elvett szent földjét váltaná ki az amerikai kormány (amire időközben ráépítették a híres Mount Rushmore emlékművet). Ilyen formán az egész olajügy messze túlnőtt önmagán, és

Az Army Corps of Engineers az a szövetségi ügynökség, ami kiadja az engedélyeket az államokon átívelő vezetékekre, és külön jóvá kell hagynia a különböző természetes vizek keresztezését is. A törvény alapján minden szövetségi ügynökségnek konzultálnia kell az őslakosokkal, ha vallási és kulturális fontosságú helyek vannak a közelben, ez pedig még abban az esetben is így van, ha ezek nem részei a kijelölt rezervátumnak. Voltak egyeztetések a törzs tagjaival, azonban szerintük nem jelezték nekik az összes lehetséges kockázatot.

Az Álló Szikla törzshöz az ország minden pontjáról csatlakoztak indiánok, így a márciusban kezdődött tüntetések száz éve a legtöbb őslakost hozták össze egy helyen. Számos ismert arc is felszólalt az őslakosok ügyében, például Lawrence O'Donnell, az MSNBC műsorvezetője szenvedélyes beszédet mondott a sziúk, és az indiánok mellett. Szerinte a projekt egy fájdalmas és morálisan problémás emlékeztetője annak a fizikai és verbális erőszaknak, ami az indiánokat érte az elmúlt évszázadokban.

Az ügy felkeltette a klímaváltozás ellen küzdő aktivisták és a környezetvédők figyelmét is, akik azon dolgoznak, hogy megakadályozzák az ehhez hasonló infrastrukturális beruházásokat, főleg, miután sikerült elérni a Kanada felé tervezett Keystone XL vezeték elkaszálását. Az elnökválasztási kampányban pedig többek között Bernie Sanders vermonti szenátor, Hillary Clinton előválasztási ellenfele, és a zöldpárti jelölt, Jill Stein is aktivizálta magát – utóbbit a rendőrök vitték el, a gyanú szerint megrongált egy buldózert.

Összecsapásokba torkollt

A vezeték nagyjából készen van, lényegében csak az Oahe tónál lévő szakaszt kellett volna kiépíteni a befejezéséhez. Az ellenzők bírósághoz is fordultak, hogy blokkolják az építkezés befejezését, azonban a projekt elleni általános keresetük elbírálása elhúzódott. Az indiánok szerint már több temetkezési helyük így is megsemmisült, ezért azt kérték a washingtoni kerületi bíróságtól, hogy a másik jogi eljárás lezárulásáig függessze fel az építkezéseket.

Viszont erre válaszul a cég megpróbálta felgyorsítani a munkálatokat, buldózereket hoztak, és elkezdték kiásni a vezeték útvonalát azon a részen, ahol temetkezési helyek is lehettek. Először ezen a ponton durvult el igazán a helyzet, a tüntetők megpróbálták megállítani a buldózereket, míg a biztonságiak paprikaspray-vel, a rendőrök pedig kutyákkal léptek fel ellenük. A hatóságok szerint a tüntetők magánterületre léptek be a rezervátumtól északra, ezért kellett intézkedniük.

Nem ez volt azonban az egyetlen alkalom, amikor a tüntetők összecsaptak az elmúlt hónapokban a vállalat biztonsági őreivel és a helyi rendőrökkel. Októberben a tüntetők elfoglaltak területeket a vezeték tervezett nyomvonala mentén azzal érvelve, hogy azok egy 1851-es egyezmény alapján valójában az Álló Szikla törzshöz tartoztak. Azt állították, hogy a demonstrációik békések, de október 27-én a rendőrök gumilövedékekkel és vízágyúkkal indítottak rohamot ellenük.

November 21-én is erőszakba csaptak át a tüntetések, miután a hatóságok vízágyúval oszlattak fel nagyjából 400 embert, akik a helyi seriff szerint tüzet gyújtottak, és eltorlaszoltak egy hidat, ami az építkezésekhez vezetett. A Guardian szerint legalább 26 ember került kórházba, egyesek csonttöréssel, a legtöbben viszont kihűlés miatt, ugyanis a téli hidegben a vízágyú sokkal veszélyesebb, mint nyáron.

Obama közbelépett

A jogi oldalról közben szeptember 9-én az ügyben eljáró bíró elutasította, hogy felfüggesztést rendeljen el, szerinte ugyanis a törzs tagjai megkapták a lehetőséget, hogy megjelöljék a fontos területeket. Azonban váratlan fordulatként belépett a képbe az addig tartózkodó Barack Obama, és elrendelte, hogy az Army Corps of Engineers egyelőre ne engedélyezzen további munkálatokat, és vizsgálja meg a problémás részt a rezervátum közelében.

Szeptember végén Victoria Tauli-Corpuz, az ENSZ őslakos népekkel foglalkozó különmegbízottja is megszólalt, levélben kérte az amerikai kormánytól, hogy gondolják át az ügyet. Az elnökválasztás előtt egy héttel Obama azt mondta, megvizsgálják, hogy van-e mód a nyomvonal áthelyezésére, de a döntés hetekbe is telhet. A helyzet így az maradt, hogy az olajvállalatnak szüksége lett volna még egy utolsó engedélyre az Army Corps of Engineerstől, hogy megkezdhesse a tó körül a munkát. November 14-én az ügynökség további egyeztetéseket ígért az őslakosokkal, december elején pedig végül be is jelentette, hogy nem ad engedélyt az építkezés befejező szakaszára. 

Bármilyen változtatás egyébként több millió dollárba kerülne. Üzletági szereplők a Reutersnek azt mondták, hogy az Army Corps mostani lépése zavaró precedenst teremthet, mivel az Energy Transfer szerintük minden szükséges engedélyezési folyamatot letudott, mégsem engedélyezték a utolsó szakasz megépítését. Így viszont különösen bizonytalanná válhatnak hasonló projektek a jövőben.

Az egyes államok vezetése is lépett az elmúlt években a vezetékek ellen. A helyi georgiai törvényhozás például megszavazott egy törvényt, ami megtiltotta az ehhez hasonló beruházásokat, így nem épülhetett meg egy gázvezeték Floridából Dél-Karolinába. Az Energy Transfer Partners azt reméli, hogy a január 20-án Obamát váltó Donald Trump majd zöld utat ad újra a projektjüknek.

Trump néhány napja szólalt meg először

Trump a kampány alatt, és az elnökválasztás után sem szólalt meg közvetlenül az ügyben, habár azt tudni lehetett, hogy újrakezdené a munkálatokat a Keystone XL esetében. Csütörtökön viszont a leendő elnök teljesen egyértelműen jelezte is, hogy

A közleményben azt is hozzátették, hogy ennek semmi köze Trump személyes befektetéseihez, sokkal inkább az olyan lépésekhez, amik minden amerikai érdekét szolgálják. Ezt azért emelték ki, mert az Energy Transfer Partners vezérigazgatója 100 ezer dollárt adományozott Trump győzelmi alapjába még a választás előtt, és állítólag Trumpnak volt is részesedése a cégben, amit még korábban eladott. Viszont Trump csapata azt is jelezte a közleményben, hogy a leendő elnök támogatja a békés tüntetéseket.

Az indiánok azért is aggódnak, hogy Trump hogyan áll majd a törzsi szuverenitás intézményéhez. Volt ugyanis egy konkrét eset, amikor Trump még üzletember korában akart nyitni egy kaszinót 1993-ban. Egy törzsnek volt már egy rivális kaszinója, viszont Trump azzal érvelt, hogy az indiánoknak igazságtalan előnyük származott az ügyben.

Trump tanácsadóinak egy része most pont az észak-dakotai fejleményekkel egybeesve azzal állt elő, hogy magánkézbe kellene adni a rezervátumok területeit. Ezek az Egyesült Államok területének 2 százalékát fedik le, de akár az ország olaj- és gáztartalékainak ötöde ezek közelében lehet, ahogy kiterjedt szénlelőhelyek is. A törzseknek joguk van használni a földeket, de azok nem tartoznak a tulajdonukba. Kitermelést folytathatnak, de sokkal bonyolultabb szabályozási folyamat mellett, mintha a magántulajdonukat használnák ilyen célra.

Kiderül, mit hoz 2017

A Trump beiktatásáig hátralévő másfél hónapban már valószínűleg nem gyorsulnak fel az események a vezeték körül. Az állami vezetők ugyan a vasárnapi döntés előtt felszólították az aktivistákat, hogy hagyják el a rezervátum területén kívül felállított táborukat, azonban azt is jelezték, hogy nem feltétlenül akarják erővel távozásra bírni az aktivistákat. Jack Dalrymple észak-dakotai kormányzó szerint az evakuálásra vonatkozó felhívása pedig a romló időjárási viszonyok miatt volt.

A törzs azzal vágott vissza, hogy mivel a kormányzó és a helyi seriff is „viszonylag újoncok ezen a földön", ezért érthető, hogy aggódnak a rossz időjárás miatt. Szerinte a táboruknak megfelelő védelme van a hideg ellen, és a sziúk ezer évig túlélték ezen a vidékén a tisztviselők aggodalmai nélkül is. Egyelőre nem tudni, hogy a tüntetők és a veteránok közül a vasárnapi döntés után mennyien maradnak a táborban, de sokan továbbra is ki akarnak tartani.