Tizenkét puszta övezte egykor Nagybajomot. Ma már csak Kakpusztán él egyetlenegy ember, holott nem is olyan régen még 1100 volt a lakosság lélekszáma ezeken a helyeken, többen éltek itt, mint Kiskorpádon.
Kakpusztán hajdan iskola és óvoda is működött. Balogd, Besenye, Betlen, Csiszár, Kak, Kandaly, Karácsonútja, Korotna, Lencsen, Lók, Szöszes – a legtöbb helységnév már nem mond semmit a maiaknak. A Jákóhoz közeli Jajgatópuszta is csak egy furcsa név az idegeneknek. Pedig évszázadokon át élt erre a somogyi „ puszták népe ”. Az enyészet az úr a hajdani településeken, ám a síremlékek gondozottak.
– A pusztákkal együtt hatezer lélek volt Nagybajom lakossága, közigazgatásilag hatalmas területet birtoklunk. 1969-ben kaptunk nagyközségi címet, akkor kezdődött a központosítás, amely az iskolákat is érintette – idézte fel a folyamatot Czeferner Józsefné polgármester. – Eleinte hétfőn behozták a pusztai gyerekeket a kollégiumba, és pénteken hazavitték. Hamarosan megindult azonban a szociális bérlakások építése, és a lakók elköltöztek a pusztákról.
A pusztai területek jelentős része azóta elerdősödött. – Az akácnak viszi a szél a magját, kel az mindenhol. A természetvédők most próbálnak az erdősült részekből újra hagyományos legelőket létrehozni. A kakpusztai területek kiskerti növények termesztésére kiválóan alkalmasak voltak. Hajdan ez a tizenvalahány puszta volt Somogy éléskamrája – emlékezett Czeferner Józsefné.
A cikk ide kattintva folytatódik...
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
NAGYVÁROSBÓL KÖLTÖZÖTT KI FELTÁMASZTANDÓ A SZELLEMFALUT
TOP 5
