Mi a baj a mai fiatalokkal?

Az 1980-2000 között születettek (Y generáció, millenniumi nemzedék) gyakran megkapják, hogy ők a leginkább individualista és leginkább nárcisztikus generáció a történelemben.

Egy új tanulmány azt a nem túl meglepő eredményt hozta, hogy az érintettek ettől nincsenek elragadtatva. Bár a felmérések szerint az Y generáció önelégültebb lehet, nem szeretik, ha ezt az orruk alá dörgölik.

A kutatást vezető Joshua Grubbs, az ohiói Case Western Reserve Egyetem kutatója szerint az Y generáció úgy tekint magára, mint egy, a korábbiaknál nárcisztikusabb nemzedék tagjára, de ez a különbség nem akkora, mint amekkorának az idősebbek látják. Az viszont lehet, hogy ez öngerjesztő folyamathoz vezet, ugyanis a kategorizálás ellen az önteltség a legjobb védekezés.

Már az agyban elkezdődik

A pszichiátria bibliája, a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, röviden DSM–V) szerint a nárcisztikus személyiségzavarnak a következő tünetei lehetnek:

• Eltúlzott mértékű önelégültség;

• Arrogáns, fennhéjazó viselkedés;

• A saját erények és képességek felnagyítása, eltúlzása;

• Mások kihasználása a saját célok elérése érdekében;

• Fantáziálás jövőbeli sikerekről, hatalomról, zsenialitásról, szépségről, vagy a tökéletes párról;

• Állandó igény a csodálat iránt;

• Elvárja, hogy dicsérjék a képességeit, de nem tesz érte semmit;

• Mindenre feljogosítva érzi magát;

• Felsőbbrendűségi hit, azzal az érzéssel párosulva, hogy őt csak hozzá hasonlók érthetik meg;

• Képtelen vagy nem hajlandó felismerni mások érzéseit és vágyait;

• Irigyel másokat, és azt hiszi, mások irigylik őt.

Bár korábban szó volt róla, hogy a DSM újabb kiadásából kikerülhet a nárcisztikus személyiségzavar, és nem fogják mentális rendellenességnek bélyegezni, később mégis benne maradt. A fenti tünetek ugyanakkor nem a kóros önimádat egyértelmű bizonyítékai, inkább a pszichiátereknek szánt útmutató a kórkép felállításához.

A nárcizmusnak ráadásul nemcsak generációs és szociológiai, hanem neurobiológiai okai is vannak. Egy kétéves tanulmányban egy kutatócsoportnak sikerült felfedeznie az empátiáért felelős agyterületet. A kísérletben 34-en vettek részt; közülük 17-nél diagnosztizáltak nárcisztikus személyiségzavart. Az MR-vizsgálatok kimutatták, hogy

– pedig az érintett agyterület felelős az empátiáért és az érzésekért.

Patológiás esetnek számító nárcisztikusoknál kirívó tünet az empátia hiánya. Ők általában felismerik mások érzéseit, de nem törődnek velük. Magyarul: értik ők, csak leszarják. A kutatók nem értik pontosan, hogy a szürkeállomány mérete és a viselkedési zavarok között milyen összefüggés lehet, de tudják, hogy a szürkeállomány mérete önmagában nem jelent semmit; ez csak egy komplexebb rendszer része, aminek a működését még nem sikerült megfejteni.

Régen minden jobb volt?

A generációs változásokat elemző szociológiai tanulmányok azt mutatják, hogy az amerikai fiatalok körében egyre nagyobb teret nyer az individualizmus. Hogy a fiatalabbak egocentrikusabbak és kevésbé empatikusak, mint az idősebbek. Ahogy egy 2012-es tanulmány summázta: az Y generáció anyagiasabb, lustább, önzőbb, hidegen hagyja őket a politika és a közélet, és kevésbé érdekli őket a közösség sorsa, mint az X generációt (1962-1981), vagy a baby boomereket (1946-1961).

Több cikk és tanulmány szerint a fiatalok irreális pénzügyi elvárásokkal, óriási önérzettel és az állandó elismerés iránti igénnyel vágnak neki az életnek. (Aztán jól meglepődnek azon amit találnak.) A pozitívumokról már kevesebb szó esik: az Y generáció tagjai bátrabbak, több bennük a kezdeményezőkészség, fogékonyak az újdonságra, és könnyebben kifejezik magukat.

Tény: vannak statisztikák, felmérések és tanulmányok, amik alapján könnyű lenne párhuzamot találni a millenniumi generáció és az Apokalipszis négy lovasa között. Ehhez viszont annak is köze lehet, hogy száz éve még nem végeztek szociológiai felméréseket modern tudományos módszerekkel. Akkor ugyanis kiderült volna, hogy a nárcizmus nem a millenniumi nemzedék sajátja: egy legalább egy évszázada tartó folyamatról van szó.

Van egy következetes és megbízható trend, ami az individualizmus összes indikátorának növekedését mutatja az elmúlt 100 évben. – mondta Igor Grossman, a Waterloo Egyetem pszichológusa. Szerinte a fiatalabb generáció egocentrikusabb, de ez a különbség megfigyelhető az 1950-es és az 1930-as években születettek között is. A változás lassú folyamat: generációnként csak 1-2 pontot változik a 40-es skálán.

Nem arról van szó, hogy két generációval ezelőtt az emberek teljesen önzetlenek voltak, bezzeg a mai generáció gyilkolna is azért, csak hogy megnézhessen valamit a Netflixen.

Mondja Grubbs, de kíváncsi volt, hogy a közönség hogy reagálna az efféle túlzásokra. Mivel ő is a millenniumi nemzedékhez tartozik, tudni akarta, a kollégái hogy tekintenek a nárcisztikus trendekre. Hét különböző tanulmányt készítettek, amiben az millenniumiak és idősebb generáció tagjait kérték meg, hogy értékeljék egymás nárcisztikus hajlamait, illetve a médiában történt generációs változásokra. (A kísérlethez használt írások között volt a Time 2013-as elmarasztaló cikke, a Millenniumi nemzedék: az én-én-én generáció.)

A kérdőíven és interneten végzett felmérés kiértékeléséből kiderült, hogy az Y generáció csakugyan nárcisztikusabb, mint a korábbiak, de ők kevésbé tartják magukat annak, mint az idősebbek. Egy 0-100-ig terjedő skálán a 18-25 év közötti válaszadók 61,4 pontot adtak a saját nárcizmusukra, a 60 éven felüli felnőttekére pedig 38-at. A 60 év körüliek 65,3 pontra értékelték a fiatalok nárcizmusát, míg a sajátjukat 26,5-re. Eszerint az idősebbek nagyobbnak érzik a generációs szakadékot, és többre tartják saját magukat.

Beképzeltség ellen önelégültséggel

Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a saját kortársait mindenki kevésbé nárcisztikusnak tartotta, mint az előttük és utánuk élőket. És általános szabály, hogy nagyon megsértődnek, ha valami bántót mondanak a nemzedékükről.

Ennek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a generációs különbségeken leginkább belátással és önzetlenséggel lehet felülemelkedni. Lehet, hogy így van, de a tanulmány azt a meglepő eredményt is hozta, hogy a fenti szabály alól csak azok jelentették a kivételt, akik személyesen igen magas pontszámot értek el a nárcizmust vizsgáló teszteken. A címkéket ők se szeretik, de nem is olyan sértődékenyek, mint a kevésbé nárcisztikus emberek. Grubbs szerint  ez összevág más kutatási adatokkal, miszerint a nárcisztikus emberek sokkal öntudatosabbak. Vagyis

meggyőződésük, hogy van alapjuk az önteltségre,

ezért nem is sértődnek meg, ha elmondják őket ennek-annak.

De mi lesz azokkal, akik érzékenyebbek? – tette fel a kérdést Grubbs. Ha az Y generációt állandóan a saját elfuseráltságával és önzőségével nyomasztják, az végső soron rossz hatással lehet rájuk. És, mint a tanulmányok eredményei bizonyítják, lehet, hogy teljesen alaptalanul.

Mivel nem tudni, hogy az igazságtalan címkézésnek hosszú távon milyen káros hatásai lehetnek, Grubbs és munkatársai új kutatást indítottak. Arra kíváncsiak, hogy vajon a nárcisztikusnak tartott személyek hogy reagálnak a vádakra. Vajon elutasítják a megbélyegzést, és együtt érző altruistákká válnak, vagy belenőnek a rájuk akasztott szerepbe, és végül egoistává válnak?

Arról ritkán esik szó, hogy a nárcizmus sokszor egy másik gondolkodási rendellenességet kompenzál: az alacsony önbecsülést. Ez akár egyenesen következhet a nárcizmusból, ha a túl magas elvárásokra hirtelen rácáfol a valóság. Az Y generációra ez különösen jellemző. A fájdalmas átmenet vége akár az is lehet, hogy az érintettek megfelelésre képtelen, inkompetens és szerethetetlen embernek érzik magukat. És ha ezen a negatív szűrőn keresztül néznek mindent, az hibás feltételezésekhez, illetve önpusztító viselkedéshez vezethet.

Több felmérés szerint az alacsony önbecsülés legalább olyan mértékben érinti a fiatalokat, mint a túlzott önelégültség. Csak néhány szám egy tanulmányból:

• Az amerikai középiskolások közül a lányok 44, a fiúk 15 százaléka fogyókúrázik.

• A 15-17 éves lányok több mint 70 százaléka elmulasztja a kötelességeit (például az iskolába járást), ha rosszul érzik magukat a külsejük miatt.

• A középiskolás fiúk 40 százaléka gyúrni jár, hogy izmosabb legyen.

• Az alacsony önbecsülésű lányok 75 százaléka hajlamosabb másokat terrorizálni, alkoholt inni, dohányozni vagy rendszertelenül étkezni. Az öntudatos lányoknál ez az arány csak 25 százalék.

• A tinik 20 százaléka megtapasztalja a depressziót a felnőttkor előtt.

• Az alacsony önbecsülésű tinédzser lányok 4-szer nagyobb valószínűséggel vesznek részt fiúkkal olyan tevékenységben, amit később megbánnak.

• A tinilányok első számú kívánsága, hogy a szüleik többet beszéljenek velük; gyakoribb, nyíltabb párbeszédekre lenne szükségük.

• 10-ből 7 lány úgy gondolja, hogy nem elég jók. Ez éppúgy vonatkozhat a külsejükre, mint az iskolai teljesítményükre vagy a családi és baráti kapcsolatokra.

Hát ilyenek is lehetnek azok a nagyképű tinik, akik azt hiszik, hogy övék a világ. Csak erről sokan hajlamosak elfeledkezni. Egy 2010-es kutatásban, amibe csaknem félmillió résztvevőt vontak be, azt állapították meg, hogy a fiatalabbak ócsárlása gyakran nem több előítéletnél; évszázadok óta tartó szokás, hogy az idősebb generációk megvetően nyilatkoznak a fiatalabbakról.

A tanulmány vezető szerzője, Brent Donnellan, a Michigan Állami Egyetem kutatója szerint ez azért van, mert az idősebbek elfelejtik, milyen volt fiatalnak lenni. Egy mai 45 éves simán összehasonlítja a saját viselkedését egy 15 évesével, és közben megfeledkezik arról, hogy mögötte ott van 30 év extra élettapasztalat.

A mai gyerekek is olyanok, mint 30 éve voltak. Próbálják megtalálni a helyüket a világban, próbálnak identitást találni, és ez sok nehézséggel jár. De több kutatás is azt mutatja, hogy a csoportokhoz köthető sztereotípiákat túlszínezik a valósághoz képest. [...] Aggódom, hogy egész generációkat sújtanak sztereotípiák; az emberek hatalmas, heterogén csoportját bélyegzik meg.