A nagyvárosok sem maradnak örökké a csúcson. Erre utalnak a történelmi tapasztalatok, és ettől félhet most London, ha az Egyesült Királyság lakossága úgy dönt, hogy maga mögött hagyja az Európai Uniót.
Mindeközben úgy tűnik, az Európai Uniónak minden szempontból hatalmas veszteséget jelentene, ha London kiválna a közösségből. A nagy kérdés, hogy a Brexit kinek fájna jobban. A népszavazást David Cameron miniszterelnök Brüsszel elleni elrettentő fegyverként kovácsolta, de volt szövetségese, párttársa, London polgármestere, Boris Johnson húzhatja meg a ravaszát.
London könnyen Athén, Róma, és Velence sorsára juthat az uniós tagságról tartandó brit népszavazás után: Európa, sőt a világ leghatalmasabb városából önmaga múzeumává válhat.
Róma sem volt örök
Az egyik legfőbb EU-ellenes érvelés Londonban éppen abból az elképzelésből táplálkozik, hogy a város üzleti, pénzügyi és szellemi központként felmutatott sikerei nem csupán globálisak, de tartósak is – írja a Bloomberg –, mégpedig a változó körülményektől függetlenül.
Biztos vagyok abban, hogy egykor a velencei bankárok is ezt mondták”– jelezte Christopher Cummings, a pénzügyi szektor képviseletében fellépő TheCityUK vezérigazgatója, arra utalva, hogy szép lassan a múlt ködébe veszhet London meghatározó pozíciója.
Vállalati kockázatok
Ezzel szemben, akik az EU-ban való maradást támogatják, számos fontos kockázati tényezőt tudnak felhozni a kilépéssel szemben, ha a londoni üzleti modellről van szó.
Először is nem világos, hogy fennmaradna-e a jelenlegi rendszer,
amely lehetővé teszi a brit székhelyű vállalatoknak, hogy az EU-ban üzleteljenek.
London gazdaságának pedig 17 százalékát a pénzügyi szektor adja, és az olyan pénzügyi társaságok, mint az HSBC és az ING már jelezték, hogy valószínűleg munkahelyeket fognak megszüntetni, ha a Brexit (a brit kilépés az unióból) megvalósul.
A nem pénzügyi vállalatok számára pedig London sokkal kevésbé lenne vonzó célpont, ha kiszakadna az 500 millió főből álló európai közös piacról. Ráadásul a briteknek szinte teljesen újra kellene tárgyalniuk minden kereskedelmi megállapodásukat, és alapjaiban kellene újragondolniuk a bevándorlási politikát.
A helyzet fontosságát mutatja, hogy ma a brit főváros sokkal inkább középpontja az európai gazdaságnak, mint amennyire New York az észak-amerikainak – hangsúlyozza a Deloitte. A legfontosabb régiós vállalatok mintegy 40 százalékának biztosít székhelyet, és több mint kétszer annyi magasan képzett munkaerővel bír, mint a legközelebbi versenytársának számító Párizs.
Kinek fájna jobban?
London viszonylatában tehát a nagy kérdés az, hogy vajon a brit fővárosnak hiányozna-e a jobban az EU, vagy fordítva. London ugyanis kétségkívül világváros. A metropolisz 650 milliárd dolláros gazdasága felel a teljes brit kibocsátás negyedéért, ezzel nemhogy más városokkal, de olyan államokkal vetekszik, mint Argentína vagy Lengyelország. Közel 9 milliós lakossága van. Nagyjából nyolcból egy brit a fővárosban él, és az adóbevétel minden 5 fontjából több mint 1-et ők adnak.
Tekintve, hogy New Yorkkal együtt Londont tartják sokan a világ két gazdasági központjának, vannak elemzők, akik szerint amellett, hogy a brit főváros lakosainak jelentős része nem függ az EU-tól, komoly problémát jelentene, hogy Londonnak nincs komoly versenytársa a tehetségek Európába vonzása tekintetében.
Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy London az elmúlt évtizedekben valóban erős fővárosa lett Európának, és a leválasztása bizonyosan komoly kihívások elé állítaná az Európai Uniót.
Érvek és érdekek
Bárhogy is lesz, a Brexitről szóló népszavazást június 23-án tartják majd, miközben David Cameron miniszterelnök és lényegében az ország minden nagy üzleti lobbicsoportja a bennmaradás mellett érvel.
A YouGov januárban közölt felmérése szerint a londoniak 55-45 százalék arányban a bennmaradást támogatják, amivel sokkal inkább EU-pártinak számítanak, mint a nemzeti átlag.
Mindeközben Boris Johnson, London polgármestere úgy nyilatkozott, hogy a legkevésbé sem gondolja, hogy London pénzügyi szektora összeomolhatna, és a kilépés mellett kezdett kampányolni.
Harcostársak voltak
Boris Johnson ezzel gyakorlatilag David Cameron ellen fordult. Pedig ők ketten nem is olyan rég még harcostársak voltak, ha nem is barátok: amikor a Konzervatív Párt elvesztette a 2005-ös választásokat, és Michael Howard távozott a párt éléről, Johnson Cameront támogatta utódjaként. David Cameron cserébe kinevezte oktatási árnyékminiszternek, amikor átvette a párt vezetését. 2007-ben pedig, amikor Johnson felvetette, hogy a következő évben elindulna a londoni polgármesterségért, Cameron újra mögé állt.
Polgárháború jöhet a konzervatívoknál
Johnsont polgármestersége alatt a konzervatívok erős embereként számtalanszor hírbe hozták Cameron esetleges kihívójaként és utódjaként a párt és az ország élén. Nyílt kenyértörésre azonban csak akkor került sor a két férfi közt, amikor Johnson bejelentette, hogy (Cameronnal ellentétben) támogatja az Egyesült Királyság kilépését az unióból.
Johnson életrajzírója, Sonia Purnell szerint könnyen lehet, hogy a britek felkészülhetnek egy csúnya polgárháborúra a Konzervatív Pártban. Boris Johnsont ugyanis London már nem sokáig tartja távol Cameron nyakától: a 2016-os polgármesterválasztáson, amit egyébként másfél hónappal a népszavazás előtt tartanak, nem indul.
Választást nyert a népszavazással
David Cameron 2013-ban jelentette be, hogy újra akarja tárgyalni Brüsszellel az uniós tagság feltételeit, a tárgyalások után pedig népszavazást akar tartani a tagságról.
Cameron javaslatai részét képezték a konzervatívok 2015-ös választási programjának, és több mint valószínű, hogy hozzájárultak a választási győzelemhez.
Engedményeket nyert a népszavazással
2016 februárjában az unió kormányfői egy hajnalig tartó brüsszeli csúcstalálkozón beadták a derekukat Cameronnak, és beleegyeztek, hogy teljesítik a követeléseit. Az Egyesült Királyságban korlátozhatják az unióból érkező munkavállalók szociális juttatásait, és a szigetországnak a jövőben semmiféle uniós pénzügyi mentőcsomagba nem kell beszállnia, hogy csak kettőt említsünk a kiharcolt változtatások közül (itt írtunk róluk bővebben).
Több mint valószínű, hogy a Damoklész kardjaként lebegő népszavazás hozzájárult ahhoz, hogy Cameron elérte, amit akart.
Hatástalanítani akarta
David Cameron a brüsszeli csúcs után azonnal győzelmet hirdetett, kormányülést hívott össze, és pár órával később bejelentette, hogy a népszavazást június 23-ára tűzik ki (holott jogilag 2017 vége volt a határidő). Cameron azt is bejelentette, hogy ő és kormánya az unióban maradás mellett fog kampányolni.
Johnson szavának súlya van
A szavazás kimenetelét nyilván erősen befolyásolja majd, hogy az ország miniszterelnöke és kormánya a bennmaradás mellett teszi le a voksát. De Boris Johnson biztosan légy lesz Cameron levesében:a lakosság nyolcadának 2008 óta ő a polgármestere, nagyon népszerű, méghozzá nem csak Londonban, a szavának súlya van. A nemzeti szuverenitás, a függetlenség, a brüsszeli láncok lerázása pedig olyan hívószavak, amiket könnyen a zászlajára tűzhet.
Nem kizárt, hogy június 23-án a britek nem csak az uniós tagságról dönetenek, de Cameron és Johnson között is választanak.
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
EU-CSÚCS: MEGVAN A MEGÁLLAPODÁS
AZ ANGLIÁBAN DOLGOZÓ MAGYAROKAT IS ÉRINTI A BRÜSSZELI DÖNTÉS
HA ENGEDNEK CAMERONNAK, ORBÁN IS ELŐÁLLHAT AZ ÖTLETEIVEL
Forrás - Nyitókép: Manuel Cohen
TOP 5
