Egy külföldi tulajdonba kerülő magyar vállalatnál átlagosan 19 százalékkal gyorsabban nőnek a bérek, mint a hazaiaknál.
A legtöbbet a vezetők és a felsőfokú végzettségűek nyerik, de mindenkinek, még a takarítóknak a bére is emelkedik. A multik különösen nagyra értékelik az egyetemi végzettséget.
Miben különböznek a külföldi tulajdonú vállalatok a belföldi kézben levőktől? A kérdés fontos, mivel a vállalati szektor dolgozóinak közel egyharmadát külföldi tulajdonú vállalatok alkalmazzák. Ebben a bejegyzésben azt nézzük meg, hogy van-e különbség a belföldi és külföldi vállalatok bérezése között, és ha van, mi lehet ennek az oka.
A külföldi tulajdonú vállalatok 1986 és 2008 között átlagosan 57 százalékkal fizettek többet a dolgozóiknak, mint a hazaiak. Ennek számos oka lehet, például az eltérő tevékenységi kör, a méret, valamint a dolgozók összetétele. Ha például a külföldiek nagyvállalatokat vásárolnak fel fejlett iparágakban, akkor az átlagos dolgozójuk már csak emiatt többet keres, mint a hazai kisvállalati munkások.
Pontosabb képet kapunk a külföldi vállalatok bérezéséről, ha hasonló vállalatok hasonló dolgozóinak javadalmazását hasonlítjuk össze. Megnéztük, hogy 1986 és 2008 között hogyan változott a dolgozók bére azokban a magyar vállalatokban, amik külföldi tulajdonba kerültek. Mivel időközben a bérek számos ok miatt nőhetnek, az elemzésben a folyamatosan belföldi tulajdonban levő vállalatokhoz viszonyítjuk ezt a bérváltozást. Az összehasonlítást azonos korú, nemű és iskolai végzettségű dolgozókra végezzük el, és arra is figyelünk, hogy az összevetett belföldi és külföldi vállalatok is hasonlóak legyenek. (Ábránk adatai elérhetőek itt.)
Az ábra legfelső oszlopa azt mutatja, hogy az átlagos bérnövekmény 19 százalék a külföldi vállalatok javára, vagyis ennyivel gyorsabban nőttek a felvásárolt vállalatok bérei a belföldi vállalatok bérnövekményéhez képest. A külföldi tulajdon tehát növeli a dolgozók bérét, csaknem 20 százalékkal.
Az átlag mögött nagy eltérések lehetnek, és még az is előfordulhat, hogy a dolgozók egy csoportja kimondottan rosszul jár. Az ábra többi része bemutatja a külföldi bérprémiumot foglalkozási csoportok szerint. Minél magasabban van valaki a ranglétrán, annál magasabb a külföldi bérprémium, a különbség minden foglalkozási csoport esetében pozitív.
A vezetők és a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásokban dolgozók (pl. mérnökök, adószakértők) járnak a legjobban: bérük 61, illetve 43 százalékkal nő külföldi felvásárlás esetén. A szakmunkások és az egyszerű foglalkozásúak (pl. takarítók) 13 százalékkal, a szolgáltatási munkakörökben dolgozók (pl. eladók) pedig 9 százalékkal keresnek többet, miután külföldi tulajdonba kerül a vállalatuk. A külföldi vállalatok favorizálják a magasan képzett munkaerőt, de mindenkinek – még a rosszul képzetteknek is – magasabb bért fizetnek.
A magasabb bérezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó a dolgozónak, ha külföldi vállalat alkalmazottja. A külföldi vállalatok valószínűleg nem puszta jóindulatból fizetnek többet dolgozóiknak, mint ami megszokott a belföldi munkapiacon. Lehetséges, hogy hosszabb munkaidőt várnak el dolgozóiktól, és emiatt adnak nagyobb bért. Az is elképzelhető, hogy a felvásárláskor jobb termelékenységű dolgozókat vesznek fel. Végül az is lehetséges, hogy a dolgozók termelékenyebbekké válnak a külföldi vállalatokban, és ez jelenik meg a bérezésben.
Azt azonban bemutattuk, hogy a legmagasabban képzett dolgozókat értékelik leginkább a külföldiek. Tehát ha Magyarország a külföldi működőtőkét szeretné vonzani, elsőrendű érdeke az, hogy dolgozói minél képzettebbek legyenek, akik a világ legjobb technológiáit és szervezési módszereit is képesek használni.
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
A képet a Tescoról Takács József fotográfus készítette.
TOP 5
