A települések adósságállományának az átvételével csak az önkormányzati rendszer egyik problémája szűnt meg, mivel a finanszírozás területén még sok a kérdőjel, valamint az állami és a helyhatósági funkciók között is van némi átfedés. Az uniós fejlesztések bizonyos esetekben valóban új lendületet adhatnak majd.
Új korszak kezdődött a hazai önkormányzati rendszerben azzal, hogy az októberi voksolás után már öt évre szól a megválasztott tisztségviselők mandátuma. A változásoknak csupán a csúcsa volt az idei választás lebonyolítása, mivel a 2010-ben kétharmaddal megválasztott Fidesz–KDNP többség alapvetően rajzolta át a felelősségi köröket és a helyi autonómia lehetőségeit.
Sok feladat, hatalmas adósság
A magyar önkormányzati rendszert 1990-ben a feladatok sokasága jellemezte, de a folyamatosan szűkülő anyagi lehetőségek miatt az eladósodás elkerülhetetlen volt. Így kényszerhelyzetbe került a kormány, és pártszíntől függetlenül 2010 után valamit mindenképpen lépni kellett volna. Az adósságállomány addigra közel 1200 milliárd forintra nőtt, ennek tarthatatlanságára az Állami Számvevőszék is folyamatosan figyelmeztetett.
Az adósságátvállalással egyidejűleg komoly megkötéseket is a nyakukba kaptak a települések. Egyrészről csak a bölcsődei és az óvodai oktatás maradt a kezükben, másrészt a hitelfelvételi lehetőségek is beszűkültek. A központi forráselosztás is változott, mivel a helyi jövedelemtermelő képességet is figyelembe veszik, így Győrnek jóval kevesebb pénz jut, mint például Békéscsabának.
Nem lesz svéd modell
Az átalakítások azonban nem tudták felülírni azokat a meghatározottságokat, amelyek a hazai településszerkezetből adódnak. Azokban a térségekben, ahol a kistelepülések a dominánsak, az elmúlt években nem jöttek létre a megfelelő társulások, és a kormányzat ezt a jövőben sem kívánja felgyorsítani.
Vannak olyan vélemények, hogy a hazai önkormányzati rendszert egy, a korábbi svédországi reformhoz hasonlóan kellene átalakítani. A skandináv államban 1952-ben a helyi önkormányzatok számát 2498-ról 1037-re csökkentették, majd 1974-re már csak 278 helyhatóság maradt. Ennek kapcsán kormányzati illetékesek azt mondták, hogy ez itthon elképzelhetetlen lenne, nem fognak falvakat megszüntetni.
Buszon jöhet a kormányablak
A hogyan továbbról is megoszlanak a vélemények, mivel a mostani struktúra is csiszolásra szorul. Sok esetben nem tisztázottak a hatáskörök az építészeti és örökségvédelmi kérdésekben a helyi önkormányzatok és a kormányzati hivatalok között. A hatékonyabb ügyintézés és közigazgatás elősegítése érdekében a kormányablakok buszos megoldása is felmerült, de erről még nem született döntés.
A települések jövőjét nagyban meghatározhatja a mostani uniós költségvetési ciklus, mivel az esetleges bejövő források többségét innen szerezhetik meg. Kormányzati szándék, hogy a gazdaságfejlesztést preferálják az uniós pénzek felhasználása során, ehhez azonban olyan ötletekre van szükség, amelyek hosszú távon fenntarthatóak. Sok térségben az a legnagyobb probléma, hogy éppen az ötlet hiányzik, mivel a munkakorú népesség és a fiatalok elvándorlása miatt óriásira nőtt az inaktívak aránya, ami nem a sikeres gazdaságfejlesztés alapja.
Nekik nem lesz vétójoguk
Szintén nem csiszolódott ki, hogy a megyei önkormányzatok és a települések hogyan hangolják össze a fejlesztéseket. A probléma az, hogy a megyei önkormányzatok joghatósága alá nem tartoznak sem falvak, sem városok, miközben az ő segítségük nélkül nem lehet előrébb jutni.
A kormány egyelőre arra hajlik, hogy a megyei jogú városok egyfajta gazdaságfejlesztési pólusokká váljanak. Ráadásul ezeknek a pólusoknak a fejlesztésekben vétójoguk lenne, így lényegesen jobban tudnák érvényesíteni a helyi szempontjaikat Budapesttel szemben. Felmerült az is, hogy a megyei közgyűléseknek is vétójoguk lenne, de ezt mind az EU, mind a kormány elvetette.
TOP 5
