A cikk alapjául szolgáló videóban érdekes szélmalomra leszünk figyelmesek, hisz akár emberi erővel is hajtható. Hogy hol is van ez?

Még 2007-ben készült az az alább látható kisfilm, ami a Kacár tanyát mutatja be Szokolyán, egyben bemutatja a hivatkozott szerkezetet is, hisz őrölni, ezek szerint, akkor is kell, kellett az elmúlt évszázadokban, ha nem fúj, nem fújt a szél.

Még ebben az évben az Index is írt egy igen érdekes cikket a tanyáról, melynek fő feladata a régi, önfenntartó parasztgazdaság bemutatása szervezett csoportok számára, leginkább falusi vagy ökoturistáknak.

Mi is jellemzi a tanyát? Egyszerre régi és mégis új, hisz a gazdaság ötvözni próbálja a modernkori vívmányokat a régi paraszti életmóddal, ezt igazolják a napelemek és a szélkerék is. Ugyanakkor egyes programok szerint meg lehet ízlelni a 100 évvel ezelőtti világot is, ha pl. valaki „ridegpásztorkodásra” adja a fejét. Akkor uis pontosan úgy kell élnie, akár eleink tették az első világháború kirobbanásának évében.

A szervezett programok keretében, - és szerkesztőségünk számára jelen cikk szerint ez a lényeg -, meg lehet ismerkedni egyes kézműves mesterségekkel is, így pl. kemenceépítéssel, csuhézással, nemezeléssel, kosárfonással vagy kovácsolással is, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Jó 100 évvel ezelőtt uis az egyszerű parasztember még mindent maga állított elő, házát, ruháját, élelmét, boltba csak sóért és petróért járt.

Miért is van, lehet szükség ezekre a régi mesterségekre manapság, amikor a nagyipar mindennel ellát bennünket, tehetnénk fel a kérdést.

Pár éve számos FB csoport indult a neten, pl. a Vidéken újrakezdők, az Út az önellátás felé vagy akár a Legyél önellátó! Legyél szabad!, és más közösségek is. Számos hasznos információt tartalmaznak a zöldség és a gyümölcstermesztés, valamint az állattartás, egyszóval az élelmiszertermelés vonatkozásában. Régi mesterségeinkről azonban kevés szó esik ezen oldalakon, mára legutolsó mesterembereink is vagy meghaltak, vagy már régóta felhagytak a tevékenységükkel, így tudásuk, sajnos nincs jobb szó rá, elveszett.

Vagy elvészni látszik, ha csak hagyományaink őrzői pótolva e hiányt át nem adják ezt a tudást az utókornak. Ez pedig igen fontos ezen évszázad kezdetén, hisz egyre jobban érezzük, megcsömörlődve a globalizált világtól, (részben) vissza kell térnünk abba a korba, mely egyben költség- és energia-hatékony, önfenntartó, egészséges, no meg környezetbarát is volt. És még valami, mai szemmel nézve és a nagyvárosi életmódhoz viszonyítva, sokkal OLCSÓBB.

Elég csak belegondolni abba pl., mennyi kemencére lehet szükség majd akkor, ha nem oldódik meg az ukrán-orosz földgázvita, vagy olyan drága lesz egyébként is az energia, hogy érdemes lesz inkább fával fűteni. De érdemes lenne azt is megtapasztalni, milyen lehet a vegyszerek okozta allergiák nélkül élni, ha magunk állítanánk elő tisztító és tisztálkodó szereinket, ruháinkat, ágyneműinket és még számos szövetünket. Vagy pl. mi lenne akkor, ha lennének megfelelő jogszabályok, melyek lehetővé tennék az olcsóbb (alternatív) építészeti technológiák elterjedését, olyanokét, melyek alapján elődeink évszázadokon keresztül építettek lakóházakat, falvakat. De arra is igen kíváncsiak lennénk, mi lenne a műtrágyákat és növényvédő-szereket gyártó multinacionális vállalkozásokkal, pl. a Monsantóval, ha elfogyna kedvenc alapanyaguk, az olaj.

Ma még a tudatosan gondolkodó emberek fordulnak vissza régi mesterségeink, technológiáink irányába, és építenek pl. vályog vagy szalmabálaházakat, állítanak elő saját, az egészségre nem káros „házi vegyszereket”, vagy szőnek maguknak ruhát, hisz olcsóbban (vagy legalább részben olcsóbban és ezáltal jobban) élni, mégis csak jobban megéri.

Mi lesz a ma még nem tudatosan gondolkodó emberekkel?

A társadalom többsége akkor fog váltani, ha nem marad más lehetőség, és változtatnia kell. A szükség uis nagyúr! Kérdés, lesz-e rá lehetőség…

A videó itt tekinthető meg.

Béer

Forrás: maga a videó

Kép