Kedves Ryan, Conor, Brendan, Charlie és Mary Catherine,
Bölcs és gondos lányom, Rachel már régóta noszogat, hogy írjak nektek néhány sort azokról a dolgokról, melyeket életem során megtanultam. A levélírásnak most 2012. április 8-án, a 72. születésnapom estéjén jött el az ideje.
Ne féljetek, senkitől és semmitől.
Mindig legyenek céljaitok, álmaitok még akkor is,
ha ezeket a többiek „elérhetetlennek” és „furcsának” találják.
Ha ezek a „többiek” nem hoznak nektek meleg levest a betegágyatokhoz
és nem állnak mellétek a bajban, akkor nem számít, mit mondanak.
Kerüljétek a megkeseredett pesszimistákat.
Ha van egy álmotok, lássatok neki a megvalósításának.
Ne keressétek a kifogásokat, mert nincs annál rosszabb,
mint az életetek végén azokat a dolgokat számba venni, amikért gyávák voltatok harcolni. Vállaljatok kockázatot, és igen, hibázzatok, ha ez kell ahhoz, hogy elérjétek a célotokat.
Ezen a világon mindenki átlagember.
Lehet, hogy csicsás kalapba járnak, és az is lehet, hogy komoly rangjuk,
és (ideiglenesen) hatalmuk van, és úgy csinálnak, mintha a többiek felett állnának.
Ne higgyetek nekik!
Ugyanolyan kétségeik, félelmeik és vágyaik vannak, mint bármelyikőtöknek.
Ők is esznek, isznak, alszanak, sőt még finganak is, mint bárki más…
Csináljatok bakancslistát azokról a dolgokról, amit meg akartok valósítani:
utazás, nyelvtanulás, egy találkozás. Mindenről.
És minden áldott nap tegyetek a megvalósításáért.
Ne halogassatok semmit, ez ugyanis a legbiztosabb módja annak,
hogy valamit ne csinálj meg!
Mindenkihez legyetek kedvesek.
Sose tudhatjátok ki, milyen fájdalmat cipel magában,
és hogy szüksége van-e a támogatásra…
Olvassatok el annyi könyvet, amennyit csak tudtok.
Nem kell hozzá se aksi, se töltő, és bárhová magatokkal vihetitek…
Öleljétek meg azokat, akiket szerettek.
Mondjátok el, mennyit jelentenek nektek: ne várjatok addig, míg túl késő lesz…
TOP 5
