Az nem hizlal, amit nem eszel meg. Ez az állítás csak részben igaz. Mert egészen másként hizlal az elfogyasztott fehérje, mint például a cukor. De az biztos, hogy az elhízás kialakulásában egyrészt a fokozott kalória-felvétel, másrészt a csökkent kalória-leadás áll.

A táplálék-felvételt a szervezet a zsírsejtek és egyéb sejtek által termelt hormonok, fehérjék segítségével a központi idegrendszerben levő központokon keresztül szabályozza. Eddigi ismereteink szerint mintegy 40 fehérje vesz részt valamilyen módon a testsúly állandóságának fenntartásában.

Ezeknek a fehérjéknek az örökletes károsodása lehet az egyik oka az elhízás kialakulásának. Ezt bizonyítják azok a megfigyelések, hogy kövér szülők gyerekei gyakrabban elhízottak. Az olyan egypetéjű ikrekben végzett vizsgálatok, melyek során az egyik ikertestvér a szülőktől távol, más környezetben nevelkedett, az ikergyerekek súlya a szülők súlyával mutatott szoros kapcsolatot.

Az elhízás egy részében hormonális, illetve központi idegrendszeri károsodások is szerepet játszhatnak. Az elhízottak jelentős részénél a meglévő örökletes zavarokra azonban még rárakódik a túlzott energia-bevitel.

Hogyan kell eldönteni azt, hogy valakinél ajánlatos-e a testsúlyt csökkenteni? A legegyszerűbb módszer ennek megítélésére az ún. Broca féle képlet használata, melyben a centiméterekben kifejezett testmagasságból kivonunk százat, és az így kapott értéknek a 10%-át és ez fogja jellemezni az ideális testsúlyt. Pl.: egy 170 cm-es nő ideális testsúlya 63 kiló. Mérsékelt túlsúly esetén heti 0,5 kg fogyásra kell törekedni.

Ez elérhető már akkor is, ha az fogyni akaró ember kevesebbet eszik 500 kalóriával annál, amit korábban fogyasztott vagy amennyi az energiaszükséglete. Heti 0,5 kg-nál nagyobb, de különösen az 1 kg-ot meghaladó súlyvesztés mellett az alapanyagcsere csökkenése, a szervezet védekezése gyorsabban következik be.

A tudományos vizsgálatokból az is kiderül, hogy nem mindegy, hogy azt az 1200-1500 kalóriát milyen tápanyagokkal visszük be. Kiderült ugyanis, hogy a zsírok jobban hizlalnak, mint a szénhidrátok. Nem csak azért mert egy g szénhidrát 4,1, egy g zsír pedig 9.3, tehát kétszer annyi kalóriát tartalmaz, hanem azért is, mert amíg a táplálékkal elfogyasztott zsírból zsírszöveti zsír lesz, csak 3% energiaveszteség következik be, míg a szöveti zsírrá átalakuló szénhidrátok esetén a veszteség 23%, tehát a szénhidrátok mintegy 1/4-e nem hasznosul.

A szervezet a bevitt tápanyagokból először a szénhidrátokat égeti el és a zsírok lebontása csak akkor indul meg, ha további energiára van szükség. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy azonos napi kalóriafelvétel mellett azok fogytak jobban, akik kevesebb zsírt, de több szénhidrátot fogyasztottak.

Forrás: http://www.szimpatika.hu/cikkek/1459/mi_hizlal_jobban_a_szenhidrat_vagy_a_zsir

Kép forrása: http://olaszkonyha.network.hu/kepek/zsoka_egyszeru_etelei/tepsiben_sult_oldalas_burgonyaval_es_uborkaval