Minek ez az egész, csak nem akarunk visszaugrani száz évet?

Nincs mit tenni, ez egy lakásinkarnáció – mondta csüggedten a buddhista barátom, amikor először megfogalmazódott bennünk, hogy legszívesebben átváltanánk egy olyan pályára, ahol napi szinten lenne kapcsolatunk a földdel és a természettel.

Akkor még leszegett fejjel zúztuk a debreceni közgáz egyetemet, mint az eltorzult arcú ember a büdös pálinkát. „Prrrrfúúúú, de jó ez a pálinka!” – mondja az ember a többiek után a szöveget, mikor rákerül a sor, és közben majd elhányja magát.

A barátom a diplomájával egy biztosító cégnél kezdett dolgozni, de kirúgták, mert szólt a főnökének, hogy amit az ügyfeleknek kellene mondania, az hazugság. És talán nem kellene átverni az embereket. Ekkor már kimondta, hogy ez a pálinka igenis szar. Kedvenc filmje a Mátrix volt, állandóan azt idézte. A biztosítós történet után otthagyta a közgáz pályát, és az egyik idézetnek megfelelően eltűnt. Azt hiszem, így szólt az idézet: „The only way is underground.”

A profitmaximalizált világ szempontjából nem volt jó állampolgár. Nem adta az egyébként fölöttébb jól vágó eszét az általános hülyítéshez, volt véleménye, és nem evett meg minden szutykot.

A profitmaximum szempontjából sokan nem vagyunk megfelelő állampolgárok. Eleve csak a tecsóból és a többi hibátlan hiperhelyről lenne szabad a paradicsomot megvenni, az indokínait, amit esténként gondosan bekennek egy szerrel, hogy fényes és kemény maradjon. Ehhez képest egy csomó rebellis piacra jár, van kedvenc helyi termelője és terméke, a legdurvábbak pedig saját kertjükben bíbelődve okoznak bevételkiesést a műanyaggyártóknak.

Ami pedig időnként a Cívishíren folyik, az a teljes csőd felé vezet. Az ilyen oldalak a jól megszerkesztett kockavilág elveszejtői. Az eleve botrányos, hogy egy rakás ember rendszeresen idejár gondolkodni, dolgok mögé nézni és jókat vitatkozni ahelyett, hogy épp vásárolna, vagy üres fejjel sorozatot és híradót bámulna. Ehhez jönnek a cikkek önkéntes babasapkakötő mozgalomról, halat zöldséggel termő hátsó kertről, önellátó szatmári faluról, a valódi élet valódi villanásairól. Az ilyenek, kérem eltömítik a tápcsatornákat! A tápos csirkék meg kiszöknek a rétre, és elkezdenek a drága jó anyaföldön maguknak kapirgálni! Mi lesz így ezzel az amúgy is dülöngélő, rothadozva recsegő-ropogó pénzvilággal?!

Utoljára akkor volt ilyen nagy a szám, mikor kitört a debreceni agrárforradalom. Akkor még csak a szám volt nagy, azóta én is beálltam az agrárbetyárok közé, a barátaimmal vettünk Sáránd mellett egy darab földet. Persze az elejétől kezdve jött a para, majd meglátod te azt! Ehhez érteni kell ám, meg dolgozni kell, sok idő, sok erő, sok pénz kell hozzá, egyáltalán minek ez az egész, csak nem akarunk visszaugrani száz évet?!

Az eddigi sárándi élményeinkben benne volt a válasz. Mert bár az ember fia a földvételt fedező megnövekedett melóból elhomályosult, nyakatekert állapotban érkezik a többiekkel megbeszélt időpontokra, de az ott töltött egy-két nap, az elültetett gyümölcsfák növekedése, a meggy szédületes íze, a közös munkák mosolya, a fák és a föld érintése, a sárándi tanyaszomszéd stand-uposokat leverő szövege hihetetlenül nagy erővel tölti fel minden egyes alkalom végére. Hát ez az értelme, ez a nyereség. A hozott áldozat eltűnik a kapott dolgok tengerében.

A csüggesztő lakásinkarnációból tehát mégis van kiút. Száz évet sem kell visszalépni, csak harmincat, amikor minden városinak volt hétvégi telke, és minden falusinak volt tyúkja. És kellene sürgősen egy olyan kormány és egy olyan agrárminiszter, aki felfedezi az összefüggést a kihaló falvak potom pénzért kínált földjei, a városok útkereső tömegei és az egészséges helyi élelmiszer között. Mert kínálja magát, hogy kiket és milyen folyamatokat kellene támogatni.

(A cikk 2012-ben íródott, aktualitásából azonban mit sem vesztett – szerk.) - HeGergAnd

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

ELŐSZÖR MINDENKI KINEVETETT A FALUBAN, HOGY ÉN MIKET CSINÁLOK

RUTH STOUT „CSODÁLATOS KERTJE” – NINCS SZÜKSÉG MÉG KAPÁLÁSRA SEM, MÉGIS TEREM?

VIDÉKRE KÖLTÖZÉSEM TÖRTÉNETE - HOGYAN MARADJ NŐ A TANYÁN?

MIT KELLENE TANÍTANUNK ISKOLÁINKBAN, KÉMIÁT VAGY ZÖLDSÉGTERMESZTÉST?

PÉNZ NÉLKÜL ÉLNI A TÁPÉI RÉTEN - AZ ÖNELLÁTÁS TITKA A TUDÁS

MIÉRT KELL MANAPSÁG ÖNELLÁTÁSRA TÖREKEDNI?

Forrás

(Fotók: Magánarchívum)