A magyar mitológia világfelépítésében a samanisztikus háromszintû modellt követi, mely szerint egy ún. középsõ világ az általunk ismert fizikai valóság, ebben a világban él az ember és rajta kívül a földön élõ természetfeletti lények. Ezen a világon kívül létezik még egy ún. felsõ világ vagy jó szellemek világa, illetve egy alsó világ vagy rossz szellemek világa. Más archaikus világfelépítésekhez hasonlóan a magyar mitológiában is egy mitológiai vagy szent közép az, amihez a világszerkezet viszonyul. Ezt általában a világfa, égig érõ fa, vagy más néven tetejetlen fa szimbóluma jeleníti meg.

A háromszintû világban a mindennapi ember a középsõ világban él, azonban szükség van arra, hogy a fizikai világon túl létezõkkel, a nálunk hatalmasabb lényekkel, a szentséggel megmaradhasson a kapcsolat. A világ szintjei között az erre (isteni tulajdonságai, testi elváltozásai, képességei alapján és a szentség vagy származás által) kijelölt személy, a sámán vagy táltos biztosítja a kapcsolatot. A természetfeletti képességû emberek között találjuk a táltost és a sámánt, akik egyes értelmezésekben ugyanazt fedik, máshol a táltos a sámánhoz hasonló, de tõle sok tekintetben különbözõ személy.

A táltos és a sámán kiválasztott, általánosságban a szentség elrendelése nyomán. Természetfeletti ismertetõjegyei általában már születésekor megnyilvánulnak: például "több csonttal" születik (fogakkal vagy tíznél több ujjal). De a táltos születhet csillaggal a vállában, valamint aranyfoga és aranyhaja is lehetett (lásd. Gömöri népmesék).

A sámánnak és a táltosnak tulajdonított képességek: A jövendölés képessége Az idõjárás szabályozása, jégesõt vagy vihart okozni vagy eloszlatni azt A táltosok viaskodhattak kerekek, vörös és kék lángok, szürke és pej csõdörök, füstös és szõke bikák képében, melynek célja az idõjárás jóra vagy rosszra fordítása volt. Némely esetekben a világ uralásáért is harcba szállnak a Fél-világok bajnokai.

A felsõ világ lényei

Isten

A magyar mitológia központi, teremtõ istensége az Isten, Öregisten, Atyaisten, Jóisten, vagy Aranyatyácska. Nevei a neki tulajdonított jellemzõket mutatják. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység istenfogalmával.

Boldogasszony

A Boldogasszony és a Nagyboldogasszony összetett alakja a magyar mitológiának, eredete, szerepe és értelmezése azonban a mai napig vitákat szül. Ehhez többek között az is hozzájárul, hogy a huszadik századra a Boldogasszony alakja teljesen egybemosódott Szûz Mária alakjával. A tudósok egy része szerint a Boldogasszony és Nagyboldogasszony ugyanazt az alakot jelöli, és a keresztény Szûz Mária alakjával azonos, egyenesen a kereszténységbõl származó elem. Más értelmezésekben a Boldogasszony a kereszténység elõtt jóval korábban létezõ mitológiai alak. Emellett két külön alakról is lehet szó, feltételeznek anya-lánya viszonyt is a Nagyboldogasszony és a Boldogasszony között. Olyan elmélet is létezik, mely szerint a Boldogasszony a buddhista bódhiszattvákhoz kapcsolódik. Eredeti neve nagyvalószínûséggel a babba lehetett (Gyimes környékén ma is él a hagyomány). A csángóknál még nem rég szokásban volt, hogy a csíksomlyói búcsú elõtt hajnalban megnézték a felkelõ napot (imádkoztak) a Kis-Somlyó hegyérõl. Úgy tartották õ babba, benne van babba.

További felsõvilági lények

Szélanya: A világfa ágai között lakozó öregasszony, aki a szeleket engedi ki barlangjából.

A középsõ világ lényei

A tündér

A tündérek csodálatosan szép nõnemû lények, nevük valószínûleg a tündököl, elcsábít szavakból ered. Élhetnek túlvilági helyeken, többek között víz alatti palotákban. Egyes gyûjtések szerint a Csallóközben régen tündérek laktak.

A szépasszony

A szépasszonyok hiedelemköre is a boszorkány cselekedeteivel rokonított, jóllehet ezeket külön hiedelemlényként tartjuk számon: a tilalmas helyek tabujának megsértése, a szépasszony táljába való belelépés már a boszorkányok tetteinek széles skáláját bõvíti. A néphit szerint újszülött csecsemõket rabolt, férfiakat csábított el, az ördöggel hált. Ellentétben a tündérrel, csak rossz tetteket hajtott végre.

A boszorkány

A tündérek ellentéte a csúf öregasszony képében lefestett boszorkány vagy "vasorrú bába".

A sárkány

A magyar mitológia sárkánya a balkáni sárkányalakokhoz hasonlóan alapvetõen idõjárásdémon, többek között a jégesõt is sárkány okozza. Úgy tartották, hogy olyan kígyókból és halakból lesznek sárkányok, amik 7 éven keresztül mocsárban élnek. A táltos feladatai közé tartozhat a sárkánnyal való harc, de nem a fizikai világsíkon, hanem szimbolikus, vagy szellemi síkon. A "sárkányharc-történetekben" a táltos az égbe emelkedik, hogy a felhõk között megküzdjön a sárkánnyal, hogy ezzel elûzze a rossz idõt.

A lidérc

A lidérc vagy lúdvérc nevének eredetét nem ismerjük. Alakja rendkívül összetett, a 20. századi folklór ugyanakkor már csak gonosz-démoni vagy mulatságos tyúk-alakjában õrzi.

Lüdérc

A lüdérc egy szexuális démon, ami általában hímnemû, és az ellenkezõ nemmel tart kapcsolatot, de lehet nõ is. A földre leszállva emberi alakot ölt (általában régi szeretõ, vagy meghalt házastárs képében jön).

További lények

Mitikus állatok nagyon gyakoriak a magyar mítoszokban, köztük: turul, griffmadár, csodaszarvas, fehér ló, manók és törpék - alacsony növésû, erõs, hosszú hajú és szakállú lények óriások - a világ peremén élõ hatalmas termetû lények

Az alvilág lényei

Ördög

Az Isten ellenpárja az Ördög, aki kezdetben a sötétség, gonoszság általános szimbóluma volt, késõbb szerepét és tulajdonságait a keresztény mitológia alakította. Egyes gyûjtésekben az Isten és az Ördög a teremtéskor együtt alakítja ki a világot. A Rábaközi táltos hagyományokban az Ördög, mint Õr-dög, tehát õrzõszellem szerepel. Amely az embereknek segíthet is, óvhatja (ördöngös, ördöge van(mint pozitív értelmû kifejezés)) is õket, de némelyik akadályozza, bajt hoz annak a fejére akit követ.

Kísértetek

A szellemek és kísértetek jellemzõen a kereszténység elfogadása után nyerték el jelentõségüket, az õsi mondákban a lelkekkel együtt a feltámadt holtakat jelentették.

Betegségdémonok

A népi gyógyítás és a hitvilág szorosan összefonódik.