A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
A Húsvét-sziget hatalmas kőszobrai évszázadok óta foglalkoztatják a régészeket és a történészeket. A kutatók régóta tudják, hogy a moai néven ismert alkotások a sziget egykori vezetőihez kapcsolódnak, arra azonban sokáig nem találtak magyarázatot, miért éppen bizonyos helyeken állították fel őket. A New York-i Binghamton Egyetem kutatói szerint a válasz az ivóvízben keresendő: az óriásszobrok elhelyezkedése szoros összefüggést mutat a part mentén feltörő édesvízforrásokkal.
A Húsvét-sziget partvidékén sorakozó monumentális kőszobrok évszázadok óta rejtélyt jelentenek a szakemberek számára. A régészek azonban most választ találhattak az alkotásokkal kapcsolatos egyik legfontosabb kérdésre: miért építették őket?
A sziget őslakosainak polinéz nyelvén moai néven ismert vulkáni kőszobrokat a feltételezések szerint az 1300-as évektől az 1600-as évekig tartó időszakban faragták ki. Bár általánosan elfogadott, hogy a jellegzetes szobrokat a sziget egykori törzsfőnökeinek tiszteletére készítették, azt sokáig nem sikerült megmagyarázni, miért éppen meghatározott területeken állították fel őket.
A mintegy 1000 kőszobor többsége ugyanis a Csendes-óceánban található, Rapa Nui néven is ismert Húsvét-sziget partvidékén helyezkedik el. Ez a különös elrendezés hosszú időn keresztül fejtörést okozott a kutatóknak.
A New York-i Binghamton Egyetem szakemberei ezért úgy döntöttek, hogy részletesen megvizsgálják a szobrok környezetét. A kutatás eredményeként arra jutottak, hogy az óriásszobrok elhelyezkedésének magyarázata az édesvízhez kapcsolódik, írja az indy100.
Az ivóvízforrások közelében állíthatták fel a Húsvét-sziget kőszobrait
A kutatócsoport megállapította, hogy a Chiléhez tartozó, távoli szigeten természetes körülmények között csak kis mennyiségű édesvíz áll rendelkezésre. Emiatt Rapa Nui lakói több száz évvel ezelőtt elsősorban a felszín alatti vizek part menti kiáramlására támaszkodhattak ivóvízellátásuk biztosításában.
A felszín alatti víz kiáramlása a víztartó rétegekből indul ki. Ezek olyan üledék- vagy kőzetrétegek, amelyek vizet tartalmaznak. Amikor egy víztartó réteg telítettsége elér egy bizonyos szintet, a víz a felszínre juthat, majd felszíni víztestekbe áramolhat. Ezt a folyamatot nevezik a felszín alatti víz kiáramlásának. A jelenség lehetővé teszi, hogy az emberek közvetlenül a tengerparton gyűjtsenek ivásra alkalmas édesvizet, mivel a kiáramló víz sókoncentrációja bizonyos helyeken elég alacsony ahhoz, hogy biztonságosan fogyasztható legyen.
Carl Lipo, a Binghamton Egyetem antropológusa egy közleményben elmagyarázta, miért volt különösen fontos ez a vízforrás a sziget lakói számára.
„A sziget porózus vulkáni talaja gyorsan elnyeli az esővizet, ezért kevés patak és folyó található rajta” – mondta.
A szakember szerint szerencsére a felszín alatti víz a lejtés irányában mozog, és végül ott lép ki a talajból, ahol a porózus föld alatti kőzetréteg találkozik az óceánnal.
„Apály idején ennek következtében az édesvíz közvetlenül a tengerbe áramlik. Az emberek pedig kihasználhatják ezeket az édesvízforrásokat azáltal, hogy ezeken a pontokon összegyűjtik a vizet” – magyarázta Lipo.
A tudósok megmérték a part menti vizek sótartalmát, majd összevetették az eredményeket a kőszobrok elhelyezkedésével. A vizsgálatok összefüggést mutattak ki az édesvízforrások és a moai szobrok helyzete között.
„Most, hogy többet tudunk az édesvíz elhelyezkedéséről, ezeknek az emlékműveknek és más építményeknek a helye rendkívül logikussá válik” – mondta Lipo.
A kutató szerint a szobrokat olyan helyeken állították fel, ahol az édesvíz közvetlenül hozzáférhető volt.
A kutatók szerint a sziget egykori lakóinak túlélése az édesvíztől függött
Ahhoz, hogy Lipo és munkatársai azonosítani tudják a szigetlakók legfontosabb ivóvízforrását, először ki kellett zárniuk a többi lehetséges vízforrást. A Húsvét-szigeten mindössze két tó található, amelyekhez rendkívül nehéz hozzáférni. Emellett egyetlen forrás is van a szigeten, amely a kutatók szerint gyakran mocsaras, vizenyős területté alakul. Miután ezeket és a sziget további kisebb édesvízforrásait is megvizsgálták, a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy több ezer ember ellátásához más ivóvízforrásra is szükség lehetett.
A kutatók egy további érdekes történelmi bizonyítékot is találtak.
A szigetre a 18. században érkező európai felfedezők beszámolói ugyanis olyan megfigyeléseket tartalmaznak, amelyek szerint az őslakosok egyszerűen tengervizet ittak. Ez különösen megdöbbentő lehetett a Rapa Nui partjait elsőként elérő holland felfedezők számára. Az emberi szervezet ugyanis nem képes feldolgozni a tengervíz rendkívül magas sókoncentrációját, ezért annak fogyasztása veszélyes. A kutatók szerint azonban az európaiak valójában azt láthatták, hogy a szigetlakók enyhén sós, úgynevezett brakkvizet fogyasztanak. Ez az édesvíz és kisebb mennyiségű tengervíz keveréke.
Lipo tisztázta, hogy az ilyen víz sótartalma nem érte el az egészségre káros szintet, ugyanakkor elegendő sót tartalmazhatott ahhoz, hogy a szigetlakóknak ne kelljen külön sózniuk az ételeiket. Az antropológus elmondta, hogy munkatársaival a következő kutatási szakaszban azt szeretnék megvizsgálni, van-e kapcsolat az egyes területeken rendelkezésre álló édesvíz mennyisége és a moai szobrok építéséhez alkalmazott módszerek között.
„Ezek az információk végső soron rávilágítanak azokra a körülményekre, amelyek arra ösztönözték és képessé tették ezeket a közösségeket, hogy együttműködjenek, és megvalósítsák lenyűgöző mérnöki teljesítményeiket” – fogalmazott Lipo.
A kutató szerint a közösségi szintű viselkedés megismerése segíthet megérteni azokat az általános feltételeket is, amelyek szükségesek a csoportok közötti együttműködéshez. Ez nemcsak a múlt társadalmainak vizsgálatában lehet fontos, hanem a mai közösségek működésének megértésében is.
Az eredeti cikk 2024. május 29-én jelent meg, azóta frissítették.
Kapcsolódó anyagok:
Sohasem omlott össze az emberi populáció a Húsvét-szigeten?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Sofia Cristina Córdova Valladares from Pixabay
TOP 5
