A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
A johatsu jelenség. Japán minden évben 70–90 ezer eltűnt személyt regisztrál, a leggyakrabban hivatkozott átlag évente körülbelül 80 000 eset. Bár sokan közülük később előkerülnek – például tinédzserek, akik hazatérnek, vagy demenciában szenvedő idősek, akiket megtalálnak a közelben –, jelentős részük végleg eltűnik.
A jelenség hátterében gyakran társadalmi nyomás, anyagi nehézségek vagy személyes válságok állnak, és komoly vitákat indított el Japánban a mentális egészség és a támogatási rendszerek hiányosságairól, írja a Thailand Business News.
A statisztikák ijesztőek: átlagosan naponta 219 ember tűnik el, vagyis 7 percenként eltűnik valaki az országban. Azok, akik szándékosan faképnél hagyják életüket, identitásukat és kapcsolataikat, „johatsu” néven ismertek – jelentése: „elillanók” vagy „elpárolgott emberek”.
Élet eltűnés után – hogyan működik a johatsu rendszer?
A „johatsu” kifejezést az 1960-as években kezdték használni, és szélesebb körben ismertté Shohei Imamura 1967-es, A Man Vanishes című filmje után vált. A jelenség a ’90-es években erősödött fel, amikor Japán gazdasági válsága sokakat taszított anyagi összeomlásba, szégyenbe vagy lelki krízisbe. Ekkor alakult ki egy rejtett iparág, amelynek célja: segíteni az embereket eltűnni.
Ezeket a szolgáltatókat „yonigeya”, azaz „éjszakai költöztetők” néven emlegetik. Jogilag és etikailag szürke zónában működnek, és nemcsak logisztikai támogatást nyújtanak, hanem érzelmi segítséget is.
Szolgáltatásuk ára:
-
¥50 000 – ¥300 000, azaz kb. 450 – 2 600 dollár
-
Az ár függ a távolságtól, a gyerekek bevonásától, az éjszakai művelettől és attól, hogy kerülni kell-e a hitelezőket.
A folyamat általában:
-
Telefonos konzultáció, ahol az ügyfél elmagyarázza helyzetét.
-
Titkos személyes találkozó, sokszor otthon, az eltűnés részleteinek megtervezésére.
-
Éjszakai szállítás egy ismeretlen helyre, hogy a személy szó szerint „felszívódjon”.
A 2024-es Johatsu: Into Thin Air című dokumentumfilm – Andreas Hartmann és Arata Mori rendezésében – részletesen bemutatja ezt az árnyékvilágot. Egy megrázó jelenetben a Yonigeya TSC alapítója, Saita segít megszökni egy férfinak bántalmazó partnerétől – amint a nő kimegy a fürdőbe, az illető beszáll az autóba, és perceken belül új életet kezd.
A johatsu történetek mögött – szégyen, erőszak, kudarc és kizártság
Az eltűnések mögött sokféle élethelyzet áll:
-
Férfiak, akik üzleti bukás és pénzügyi szégyen miatt menekülnek.
-
Nők, akik erőszakos házasságból vagy munkahelyi zaklatásból próbálnak szabadulni.
-
Adósságcsapdába került emberek, különösen ha a hitelező a yakuza.
Az eltűnés gyakran nem önzőség, hanem az öngyilkosság alternatívája. A legnagyobb árat azonban a család fizeti meg. A japán adatvédelmi törvények miatt a hatóságok csak akkor nyomozhatnak, ha bűncselekmény gyanúja merül fel. Banki adatok, telefonrekordok, térfigyelő kamera felvételek nem hozzáférhetők, így az eltűnt személyek hozzátartozói gyakran drága magánnyomozókhoz fordulnak, kevés eredménnyel.
Ahogy egy magánnyomozó fogalmazott: - „Nem csak a johatsu szenved. A legnagyobb fájdalmat az anyák, a házastársak és a gyerekek élik át – akik életük végéig azon gondolkodnak, miért történt ez.”
Kapcsolódó anyagok:
Egyre aggasztóbb jelenség 2 ázsiai országban is a kodokushi, azaz a magányos halál
Hikikomorik, miért él bezárkózva sok japán fiatal évek óta a szobájában?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Myo Min Kyaw from Pixabay
TOP 5
