A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)

Ha egy aszteroida fenyegetné a Földet azzal, hogy darabokra robbantja, létfontosságú lenne időben értesülni a veszélyről. Így lehetőségünk nyílna arra, hogy megpróbáljuk elhárítani a katasztrófát, vagy ha ez nem lehetséges, legalább lelkileg felkészüljünk az elkerülhetetlen végzetre.

Egy újonnan kidolgozott egyenlet azonban most megnöveli annak esélyét, hogy időben felismerjük a közelgő fenyegetést.

hirdetés

Oscar del Barco Novillo, a spanyolországi Murciái Egyetem fizikusa egy régóta vizsgált problémára talált megoldást: a gravitációs fényelhajlás (GBL) jelenségére. Ez a jelenség azt eredményezi, hogy az űrben lévő objektumok valójában nem mindig ott találhatók, ahol látjuk őket, így nehéz lehet eldönteni, az adott aszteroida veszélyes lehet-e, ütközhet-e a Földdel, írja a SCIENCE ALERT.

„Új egyenletünk alapvető jelentősége abban rejlik, hogy rendkívül pontosan számolja ki a GBL szöget” – mondta Del Barco Novillo.

Ha tudjuk, hogyan hajlik el a fény a Nap és más hatalmas Naprendszerbeli objektumok körül, akkor pontosabban követhetjük a kisebb égitesteket, például a törpebolygókat, üstökösöket és a Föld felé tartó aszteroidákat.

„Tanulmányunk, amely egy geometriai optikai modellre épül, egy pontos egyenletet biztosít a GBL szög eddigi legpontosabb kiszámításához egy statikus, nagy tömegű objektum, például a Nap vagy a Naprendszer bolygói esetében” – magyarázta Del Barco Novillo.

„Ez hatással lehet a távoli csillagok pontos helyzetének meghatározására, valamint a Naprendszer kisebb objektumainak, például aszteroidáknak a pontosabb helymeghatározására és pályájuk precízebb becslésére.”

Korábban is foglalkoztak tudósok a kérdéssel

Olyan híres tudósok, mint Newton, Soldner, Darwin és Einstein már foglalkoztak a GBL kiszámításával, de az új egyenlet korábban nem látott pontosságot eredményez. Ezt részben úgy érik el, hogy véges távolságokat vesznek figyelembe, nem pedig végteleneket.

További finomításokat tettek az úgynevezett anyagi közeg megközelítés alkalmazásával, amely a csillagászati objektumokat úgy kezeli, ahogy a fizikusok egyszerűbb rendszereket vizsgálnak itt a Földön – például a fényelhajlást, amikor az áthalad egy pohár vízen.

Del Barco Novillo az új egyenletet bonyolultabb numerikus szimulációk segítségével, korábbi számításokkal és a kapcsolódó Shapiro-időkésleltetési formulával összehasonlítva is igazolta. Minden esetben pontosnak bizonyult.

„A csillagászat és asztrofizika különböző területei, például az égi mechanika vagy a csillagdinamika, hasznot húzhatnak ebből az új eredményből” – mondta Del Barco Novillo.

Az egyenlet több módon is hasznos lehet, nem csak az aszteroidapályák pontosabb követésében. Segíthet például a Földhöz legközelebb eső csillag, a Nap utáni Proxima Centauri pontos helyének meghatározásában.

Hozzájárulhat továbbá az Európai Űrügynökség jelenleg zajló Euclid-missziójához is, amely a sötét anyag után kutatva több milliárd galaxist térképez fel az univerzumban, akár 10 milliárd fényév távolságig.

„Fontos lehet a Naprendszerünk kisebb égitestjeinek pontos helyzetének megtalálásában, és következésképpen a Nap körüli pályáik pontosabb meghatározásában” – mondta Del Barco Novillo.

„Az új kutatás ezért fontos lehet a csillagászok és asztrofizikusok számára, akik ultramodern asztrometriai mérésekkel foglalkoznak, különösen a gravitációs lencsézési tanulmányokban.”

A kutatás a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban jelent meg.