A geotermikus energiát a földben lévő hő felhasználásával nyerhetjük ki.
Az egyik legolcsóbb, mindig rendelkezésre álló energiaforrás, és magának a termelővállalatnak is az az érdeke, hogy a felhasznált vizet visszajuttassa oda, ahonnan származik, hiszen a föld belsejében folyamatosan termelődik a hő.
Így végül kialakul egy fenntartható termelés.
A geotermikus hőt jelenleg fürdésre, épületek fűtésére és villamosenergia-termelésre használjuk. Az energiaválság közepén még úgyis elfelejtettük, hogy Magyarországon minden adott lenne a kiaknázásához
A geotermikus szó eredete
A geotermikus szó a görög geo (föld) és therme (hő) szavakból ered, a gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy a föld hőjének az energiáját hogyan hasznosítjuk fűtésre, vagy akár áramtermelésre.
Magyarországon rendkívül jók az adottságok, hogy felhasználjuk ezt az energiaforrást, de mégis alacsony a kihasználtsága.
A különleges helyzetet az okozza, hogy vékony a földkéreg és jelentősek a földalatti hőáramok. Itthon átlagoson 1000 méteres mélységben 55–60 °C, 2000 m mélységben 100–110 °C várható hőmérséklettel lehet számolni. Egyes helyeken még ennél is magasabb az ún. geotermikus gradiens, 60–70 °C/km, jól érzékelteti a kivételes magyar adottságokat, hogy ehhez képest a világátlag mindössze 25–30 °C/km.
A kiemelkedő adottságaink másik oka, hogy Magyarországon jelentős vízmennyiség raktározódik a porózus, üledékes kőzetekben, mindamellett, hogy a kéreg is vékony. Ennek köszönhetően nagy hőmérsékletű vizet tudunk elérni a földalatti természetes víztárolókból. Európában vannak olyan területek – például Izlandon –, ahol szinte ásni sem kell, mert a forrásokból bugyog ki a forró víz.
De az az általános, hogy az olajkitermeléshez hasonló módon fúrni kell addig a mélységig, hogy kellő meleg legyen a víz felmelegítéséhez. Míg ebből a mélységből aztán vagy magától, vagy szivattyú segítségével jön fel a felszínre víz.
Forrás- A nyitókép csak illusztráció, forrás: LeutherCommerce képe a Pixabay -en.