2020 NOVEMBERÉBEN PEDIG ELÉRTE, HOGY CSAK MEGÚJULÓ FORRÁSOKAT HASZNÁLJON FEL AZ ENERGIATERMELÉSÉHEZ, AMI JELENTŐS RÉSZBEN A SZIGET SZÉL- ÉS VÍZENERGIAPROJEKTJEINEK KÖSZÖNHETŐ.
A Világgazdasági Fórum (WEF) elemzése pedig feltette a kérdést, hogy egyrészt milyen jövő várhat Tasmania energiapolitikájára, másrészt, hogy a világ mit tanulhat a sziget sikeréből.
A tasmaniai tapasztalatok
Az egyik fontos tapasztalat, hogy a nagyjából kétharmad magyarországnyi, 68 ezer négyzetkilométeren elterülő, mintegy félmillió lakosú Tasmaniában területileg nagyon eltérők az eredmények, vagyis a természeti adottságokat más országokban is figyelembe kell venni. Tasmania ugyanis igencsak bővelkedik csapadékos időszakokban, ami kedvező a vízenergia felhasználásához. Közben pedig a szeles északi területek támogatják a szélenergia felhasználását.
Emellett az államban hatalmas kiterjedésű erdős területek találhatók, melyek alapvetően járulnak hozzá a nettó karbonsemleges gazdasághoz. Egyszerűen azért, mert az erdők óriási mennyiségben képesek szén-dioxidot elnyelni a légkörből.
Mindazonáltal az állam vezetése az elért célok mellett sem tervez leállni. A terv az, hogy 2040-re 200 százalékos legyen a megújuló energiaforrások felhasználása.
EZ AZT JELENTI, HOGY A SZIGET KÉTSZER ANNYI VILLAMOS ENERGIÁT TERMELNE, MINT AMENNYI A JELENLEGI SZÜKSÉGLETE, A TÖBBLETET PEDIG KÜLFÖLDRE ÉRTÉKESÍTENÉ.
Az export jelentős része a közeli Victoria államba irányulna, és ennek érdekében már el is készültek a 3,5 milliárd ausztrál dolláros, Marinus Link nevű összekötő tervei, melyeken keresztül 1500 megawatt energia juthatna el Tasmaniából Victoriába. Ez a kapacitás többszöröse lenne a jelenleg működő 500 megawattos Basslink kábelnek.
Van még mozgástér a fejlődésre
Az elemzés azonban kiemeli, hogy bőven van még hova fejlődnie a tasmaniai modellnek. Egyfelől bár az összesített teljesítmény kitűnő, a dekarbonizációs folyamatot minél több iparágra ki kellene terjeszteni a jövőben.
Emellett hozzáteszik, hogy a szigetállamnak nincs hivatalos, jogszabályba foglalt dekarbonizációs célja.
EZ AZÉRT VOLNA FONTOS, MERT EZZEL RÖGZÍTENI LEHETNE A JELENLEGI KEDVEZŐ FOLYAMAT VISSZAFORDÍTHATATLANSÁGÁT.
Sőt, a jelenlegi hivatalos előírás arra vonatkozik, hogy a területnek 2050-re az 1990-es kibocsátási szintre kellene eljutnia. Ez pedig most azt jelenti, hogy Tasmania akár még növelhetné is a károsanyag-kibocsátását, és még akkor is megfelelne a saját hivatalos előírásainak.
Az elemzés kiemeli továbbá, hogy
BÁR A NETTÓ NULLÁS SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁS LÁTVÁNYOS EREDMÉNY, TASMANIA MÉG ÍGY IS ÉVI TÖBB MINT 8,36 MILLIÓ TONNA KIBOCSÁTÁSÉRT FELELŐS.
Mi több, az iparágak 2005 óta 4,5 százalékkal növelték a szén-dioxid-kibocsátásaikat. Vagyis bár Tasmania rendkívül szerencsés helyzetben van a hatalmas erdőségek miatt (melyek megőrzése szintén kritikusan fontos), a WEF szerint bőven lehetne még dolgozni a gazdasági szektorok károsanyag-kibocsátásának visszafogásán.
Ez pedig már csak azért is fontos volna, mert nemrég kiderült, hogy egy, a tasmaniai kormányzatnak készült elemzés szerint
AZ ÁLLAM KIBOCSÁTÁSA NŐHET A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN, ÉS AKÁR TARTÓSAN IS POZITÍV TARTOMÁNYBA FORDULHAT.
Részben épp ezért volna fontos, hogy a kormánynak legyen világos, törvénybe foglalt stratégiája, amelyben rögzíti a nettó nullás kibocsátás tartósságát – teszi hozzá az elemzés.
Tasmania tehát globális összevetésben is élen jár az energiapiaci átállásban, azonban a példája jól mutatja, hogy érdemes odafigyelni az egyes országok és térségek sajátosságaira, mivel sokat lehet tanulni a kiváló számok mögött álló részletekből is.
