A több mint 30 évvel ezelőtt bekövetkezett csernobili atomerőmű-baleset radioaktív öröksége sem tudta térdre kényszeríteni az életet – erre jutott egy idén márciusban megrendezett konferencia, ahol az elmúlt években összegyűjtött adatokat értékelték a kutatók.
1986. április 26-án a csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanásával minden idők legnagyobb nukleáris katasztrófája következett be: 400-szor nagyobb erejű sugárzás érte a Szovjetunió területét, mint Japánt a hirosimai bomba ledobásakor.
Összesen 350 ezer embert kellett kitelepíteni Pripjatyból, ahová azóta sem térhettek vissza az egykori lakók, a település valóságos szellemvárossá változott.
Habár az áldozatok számáról a mai napig vannak viták, az tény, hogy a baleset rengeteg ember életét befolyásolta, a fizikai és pszichológiai károk felbecsülhetetlenek.
A szerencsétlenség idején az erős sugárzás az atomerőmű 30 kilométeres körzetében apokaliptikussá változtatta a tájképet. Ebben a zónában fekszik az úgynevezett Vörös-erdő, ami a katasztrófa egyik ikonikus helyszínévé vált. Az élővilág egészségét mutató színárnyalatok a radioaktív kihullást követő napokban eltűntek, a haldokló növények vörösesbarnává váltak. Az állatok közül csak nagyon kevesen maradtak életben.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy mindenki arra számított, a radioaktív részecskék eltűnéséig a környék még hosszú évszázadokig nukleáris sivatag marad. Nem így történt.
Harminchárom évvel a baleset után a mai Ukrajna és Fehéroroszország területén található Tiltott Zónában virágzik az élet: barnamedvék, bölények, hiúzok, farkasok, Przsevalszkij-lovak róják a tájat. E szűk területen 200-nál is több madárfaj telepedett meg.
A halál után virágzik az élet
2019 márciusában a Csernobil élővilágát kutató - többek között Norvégiából, Spanyolországból, Franciaországból, Írországból és az Egyesült Királyságból érkező - tudósok az angliai Portsmouthban gyűltek össze és értékelték a legújabb eredményeket. A kutatómunka a nagyobb emlősök, a fészkelő madarak, a kétéltűek, a halak, a földigiliszták, a dongók, illetve a baktériumok vizsgálatát foglalja magába, továbbá figyelik a lehullott levelek lebomlását is.
A szakértők azt állapították meg, hogy jelen pillanatban Csernobil környéke gazdag biodiverzitással rendelkezik. Ami még ennél is meglepőbb, hogy a mostani sugárzás nincs számottevő negatív hatással sem az állatokra, sem a növényekre. A Tiltott Zóna valamennyi tanulmányozott élőlényének populációja stabil, életképes.
A katasztrófa pozitív és negatív hatásai a természetre
A helyi vadvilág sokféleségére a legkézenfekvőbb bizonyítékokkal az úgynevezett TREE (TRansfer-Exposure-Effects) projekt szolgál. Ennek lényege, hogy mozgásérzékelő kameracsapdákat szereltek fel a Tiltott Zóna több pontján, így követve nyomon az állatok mozgásait. A felvételeken a sugárzás szintjétől függetlenül a legkülönbözőbb vadak bukkannak fel: az ukrajnai oldalon európai bölények, barnamedvék keresik az eleséget, de a farkasok és a Przsevalszkij-lovak állománya ugyancsak szépen gyarapodik. Nem kivételek ez alól a kétéltűek sem, amik szintén előfordulnak még a legszennyezettebb régiókban is.
És hogy minek köszönhető ez a szokatlan virágzás? Úgy tűnik az élőlények elkezdtek alkalmazkodni a radioaktivitáshoz. Egy 2014-es kutatás azt állapította meg, hogy több befogott madárfaj vérében magas volt a glutation nevű antioxidáns mennyisége, amely az erősen reaktív molekulák hatástalanításával képes ellensúlyozni a sugárzás káros hatásait. Nem csak a madaraknál tapasztalták hasonló védekezési mechanizmusok megjelenését; a Tiltott Zóna békáinak bőre példának okáért sötétebb, mint a zónán kívül élő fajtársaiké. Ez is a radioaktív szennyezésre adott egyfajta válasz.
Persze túlzás volna azt állítani, hogy a 33 évvel ezelőtti robbanás csak szépet és jót hozott az élővilágnak. Egyéni szinten a legnagyobb vesztesek talán a rovarok, amik rövidebb ideig élnek, és jobban ki vannak téve a paraziták jelentette fenyegetéseknek a sugárfertőzött régiókban. Ugyanitt egyes madaraknál nagyobb valószínűséggel jelenhet meg albinizmus vagy más, a túlélést nem kifejezetten segítő fiziológiai-genetikai mutáció. Az előbb említett káros hatások ugyanakkor alapjaiban véve nem befolyásolják negatívan a populációk életben maradásának esélyeit.
Miért nem tudja lenyomni a sugárzás az életet?
Ennek több oka lehet, amik egymással összefügghetnek. Talán a vadvilág a korábban véltnél rezisztensebb a radioaktív sugárzásra vagy – ahogy azt korábban említettük – a különböző organizmusok adaptálódtak a mostohább környezeti viszonyokhoz.
Hiba lenne nem megemlíteni az emberek eltűnését, ami úgyszintén kedvező számos faj – különösen a nagyvadak – számára.
Sokkoló, de ha utóbbi igaz, az azt jelenti, hogy középtávon az emberek tartós jelenléte több kárt okoz a természetnek, mint egy nukleáris katasztrófa. Ez pedig igencsak elgondolkodtató.
Csernobil jövője
Az elmúlt években Csernobil valóságos természeti laboratóriummá változott, ahol a biológusok azt vizsgálhatták, miként alkalmazkodnak az élőlények az extrém környezeti körülményekhez.
A vadvilág mellett az ember is vissza akar szivárogni Pripjatyba. Ezt kiválóan mutatja az a 2018-as adat, amely szerint egyetlen év leforgása alatt 70 ezer turista fordult meg a halott városban. Nemrégiben újabb erőműveket építettek Csernobilben, igaz, ezek már megújuló erőforrásokra támaszkodnak. A tervek között szerepel még az erdőterületek bővítése is.
Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat!
Kacsolódó anyagok:
OTT BURJÁNZIK AZ ÉLET, AHOL A LEGNAGYOBB PUSZTÍTÁST VÉGEZTE AZ EMBER
CSERNOBIL NAPELEMFARMKÉNT ÉPÜLNE ÚJJÁ
Forrás - Nyitókép: A kameracsapdákkal lencsevégre kapott vadak, FORRÁS: PROYECTO TREE/SERGEY GASCHACK
TOP 5
