Város / Közlekedés
Egészséges korallok, rengeteg tonhal, cápa, alligátorteknőc és pálmatolvaj (az utóbbi egy faj neve, egy akár félméteresre növő rákféléjé): a Bikini-atoll tengeri és partmenti élővilága meglepően jó állapotban van.
Ez azért döbbenti meg a csendes-óceáni szigetek élővilágának kutatóit is, mert az amerikaiak itt hajtottak végre 23 hatalmas erejű kísérleti nukleáris robbantást 1946 és 1958 között. A jelek szerint a hatvan évvel ezelőtti környezetpusztítás – a sok rossz mellett – közvetve még jót is tehet az élővilággal: az embertől a sugárszennyezés miatt most legalább békességben lehetnek.
Itt robbantották fel a Hirosimára ledobottnál ezerszer erősebb Bravo szuperbombát is 1954-ben, ez rögtön letarolt három korallszirtet és 55 ezer fokra hevítette a hőmérsékletet az óceán fölött. Ekkor már túl voltak a világ ugyanitt végrehajtott első tenger alatti nukleáris robbantásán, melynek eredménye annyira felülmúlt minden képzeletet, hogy utána majdnem egy évtizedig nem mert senki víz alatt atomot robbantani.
A korábban paradicsominak mondható külsővel megáldott korallszigetek neve az elmúlt évtizedekben az emberi pusztítás szimbóluma lett. A kísérleti robbantások miatt kitelepített lakosok, bár sokáig abban a tudatban voltak, hogy visszajöhetnek majd, egyáltalán nem térhettek vissza.
A sugárzási szint még mindig nagyon magas, a víz ihatatlan, a növények és az itt élő állatok húsa ehetetlen.
Az ökoszisztéma azonban mostanra a jelek szerint nem hogy helyreállt, a jelek szerint jobb állapotban van, mint sok más trópusi szigeten. Ezt most a Stanford Egyetem tengerbiológusai tanulmányozták szisztematikusan, és maguk is meglepődtek az eredményen.
A lagúna tele van az élő korall körül cikázó halrajokkal. Fura módon éppen a hely történelme óvja meg őket; a halpopulációk jobb állapotban vannak, mint máshol, mert itt békén hagyják őket. A cápák is bőséges számban fordulnak elő, és a korall is nagy. Figyelemre méltó, meglehetősen egyedi környezet
– idézi a Guardian a kutatást vezető Steve Palumbit. A kutatócsoport korábban Csernobilban is vizsgálódott, így az ottaniakkal is össze tudják hasonlítani az eredményeket: eszerint a természet gyógyulása itt, a Bikini-atollnál jóval előrehaladottabb, mint Ukrajnában. Ennek persze részben az az oka, hogy itt kétszer annyi idő telt el a nukleáris szennyezés óta, mint Csernobilban.
A nagy szennyezést kapó halak már elpusztulhattak, az újabbakat pedig nem éri akkora sugárzás, amely veszélyeztetné az életüket, főleg, hogy ki-be úsznak az atollba, így az őket érő sugárzási szint nem állandó.
A legfontosabb azonban a kutatásvezető szavaival:
A tény, hogy egyáltalán van ott élet, és hogy ez az ottani élet próbál felépülni a legdurvább dologból, amit valaha elkövettünk, elég reményt keltő.
Forrás - Kép: James P. Blair / Getty Images Hungary
TOP 5
EU társadalom és jog
Város / Közlekedés
