Tudja, hogy hígítják a gázt?

Persze hogy tudja, hát ki ne tudná a tízmillió gázszerelő országában. De mielőtt tolvajt kiált, nézesse meg szerelővel a rezsót meg a kazánt, hátha mégsem a gonosz háttérhatalom a felelős. Utánanéztünk, hogy mennyi igazság van a hígítós sztorikban.

Röviden összefoglalva: ha ön nem hisz az összeesküvés-elméletekben, akkor semmi. Már ott borul az elmélet, hogy bár a gázszámla alapja az elhasznált gáz mennyisége, fizetni a fűtőérték után fizetünk. Ez az, amit a gáztovábbító rendszer folyamatosan mér, és ez a rendszer, illetve az ebben áramoltatott földgáz összetétele az egyik legjobban ellenőrzött dolog az országban.

A rendszerben forgalmazott földgáz fűtőértékét a szállítóvezeték belépési és átadási pontjain folyamatosan, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) által hitelesített gázkromatográfokkal mérik. A műszer minden reggel az MKEH-től származó etalon gázzal hitelesíti önmagát, és eltérés esetén jelzi a hibát. Ha a gázszámlán 34 MJ/m³ közeli érték van feltüntetve, akkor a földgáz minősége átlagosnak mondható. A szolgáltatott földgáz fűtőértéke azonban a szabványban (egészen pontosan MSZ 1648 szabvány) meghatározottak szerint a 34 MJ/m³ –től valamennyire eltérhet. A szabványban megfogalmazott fűtőértékhatárokon belül, azaz a 27,94-es alsó, és 40,81-es felső értéktartományban kell a szerződéskor megállapítani az átlagos fűtőértéket, amit a gázszolgáltató ad meg, és aztán vállalja, hogy csak öt százalékot tér el a szolgáltatás alatt. Ezt az öt százalékot érdemes figyelni, a gázszolgáltató ugyanis köteles közzétenni a napi átlagot.

Nem köbméter, megajoule

A fogyasztókhoz folyamatosan mért és ellenőrzött fűtőértékű gáz jut el. A gázkromatográf négypercenként mintát vesz a vezetékben áramló földgázból, ebből napi átlagot képeznek, majd a napi átlagból havi átlagot számítanak. Ez lesz az az átlagos fűtőérték, amit a gázszámla meghatározásához használt egyenletben használnak. A teljes egyenlet, vagyis azt, hogy mennyit fizetünk, amúgy „a szolgáltatott földgáz köbméterben mért és gáztechnikai normál állapotra átszámított térfogatának, az átlagos fűtőértéknek, valamint az egységnyi hőmennyiségre vonatkozó gázdíjnak az összeszorzásával kell megállapítani” – áll a Földgázszállító Zrt. tájékoztatójában. Ebből az is kiderül, hogy ha csökken a fűtőérték, akkor ugyan több gázt kell felhasználni (több köbmétert mutat az óra), de a két elem szorzata ugyanaz marad, tehát nem kell többet fizetni.

Ezért hiába tűnik úgy, hogy olykor lassabban melegszik fel a kondérnyi víz a rezsón, valójában a számla ettől nem változik. Egész pontosan nem ettől változik, hanem attól, hogy télen és nyáron nem azonos hőfokú hideg víz folyik a csapból, ha simán, melegítés nélkül nyitjuk meg. Bár a vízvezetékek a fagyhatár alatt futnak a földben, ez nem jelenti azt, hogy az éves hőingadozás ne érhetné el a jó néhány Celsius-fokot is. Márpedig az nem mindegy, hogy az a kondér víz 8 vagy 17 fokról indulva kell, hogy elérje a forráspontot.

Háromból három baromság

De tegyük fel, hogy valaki mégis hígítja a földgázt. Vajon mivel? Sima levegővel biztos nem, a földgázvezeték ugyanis csak addig nem robbanásveszélyes, amíg nincs benne oxigén. A földgáz elég sok dologból áll össze, az összetevők kb. 96 százaléka éghető anyag, ezenfelül van még benne szén-dioxid és nitrogén is. 

Az igazán nagy hidegekben naponta hatvan-hetvenmillió köbméter gáz megy be a rendszerbe, de számoljunk kisebb értékekkel, mondjuk nézzük azt, óránként mennyit használ el a lakosság. Ez nagyjából 200 ezer köbmétert jelent, tízszázalékos hígításhoz (amennyiről a teóriák szólnak) tehát óránként 20 ezer köbméter hígító gázra lenne szükség. A levegő a robbanásveszély miatt kiesik, a víz pedig ilyen körülmények között egyszerűen belefagyna a vezetékekbe. Marad a nitrogén, de az nagyjából a földgáz háromszorosába kerül köbméterenként, tehát spórolni nem lehetne vele a gáz hígításával, de bukni egész sokat.

Egy fórumos vitában a szén-monoxidot is megtaláltuk lehetséges hígítóként, de a szakemberek szerint ez is megbukik: egyrészt mérgező gázról beszélünk (vagyis már nem is csak pancsolnak a gázzal ezek a valakik, hanem mérgezik is a magyar lakosságot!), másrészt a szén-monoxid általában a tökéletlen, zárt térben történő égés mellékterméke. Nehezen hihető, hogy a gázcégek egy eldugott helyen gumiabroncsokat égetnek egy konténerben csak azért, hogy aztán az égésterméket fondorlatos módon bevezessék a földgázvezetékekbe.

Ráadásul azt még nem is számoltuk, hogy az alapvetően a földgáz továbbítására, vagyis áramoltatására kitalált rendszerekbe még olyan extra szerkezeteket is kellene szerelni, amik biztonságosan keverik bele az extra anyagot a túlnyomással áramló földgázba, és nem is akárhogy, hanem épp úgy, ahogy azt a gonosz társaság igényei megkívánják.

Az alapvetően szagtalan földgázba egyébként valamit belekevernek: a jellegzetes gázszagot adó, szagosító anyagot, biztonsági okokból: hogy a szag hamar elárulja, ha valahol szivárog a gáz. Viszont az olyan kis mennyiség, ami az elégetett gáz néhány tízezred részét teszi csak ki.

A földgázszállítónak tök mindegy, hogy mit továbbít, a bevétele ugyanis nem ettől függ. Ők azért felelnek, hogy a betáplált minőség megmaradjon. A pancsolással tehát a rendszerbe gázt adó fél nyerhetne, de a betáplálás minőségét szabvány írja elő, az ellenőrzés a már említett módon és rendszerességgel működik, a dolog így körbe is ért. Mármint ha az ember nem hisz olyasmiben, hogy valójában ebben a hatalmas összeesküvésben benne van a gázt behozó energiacégtől kezdve a továbbításért és a szétosztásért felelős cégeken keresztül a kormányig mindenki.

De hát más a színe!

A másik érv az szokott lenni, hogy könnyen kiszúrható, mikor játszanak a gáz összetételével, mert ilyenkor megváltozik a rezsó gázrózsáján a gázláng mérete és színe. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint ez valóban veszélyes jelenség, de nem azért, mert a szolgáltató trükközik. A sárgás lánggal, rosszul égő rózsa a szerkezet elkoszolódását vagy más jellegű hibáját jelzi, ha valaki ilyet tapasztal, mindenképpen hívjon gázszerelőt, és kérje meg, hogy állítsa be újra a készüléket, és ellenőrizze le a ház gázzal kapcsolatos felszereléseit. Amúgy ha pont levegővel, vagyis oxigénnel hígítanák, a gáz jobban égne, vagyis a színe fakulna, nem pedig valamilyen szín irányába tolódna el. A sárgás láng pont a nem tökéletesen elégő dolgok arányát mutatja a gázban.

Olyan is van, hogy egy szolgáltatási területen szinte mindenkinél jelentkezik a sárgás láng, ez rövid ideig természetes jelenség: a fűtési szezon kezdetén megnövekedő gázhasználat felkavarja a gázelosztó vezetékekben leülepedett port, és ez bejuthat a lakásokban használt szerkezetekbe is. Ha azonban ez huzamosabb ideig jellemző, vagy komolyan úgy érezzük, hogy valami nincs rendben a kapott gázzal, mindenképpen tegyünk bejelentést a gázszolgáltatónknál (a cégnél, aki a gázszámlát küldi). Ők kötelesek kivizsgálni minden hozzájuk beérkezett panaszt, bár a vizsgálat díját a panaszos állja.

Tehát, ha ön azt gondolja, hogy a földgáz hígításán nyerészkedik valaki, akkor azt gondolja, hogy ezek a valakik a ráfizetés ellenére, teljesen feleslegesen, a fizika törvényeit meghazudtolva, százezernyi adatot meghamisítva, több kormányt és szabvány-, illetve mérésügyi hivatalt is bevonva valami olyasmivel játszanak, ami anélkül is bőven rentábilisan üzemeltethető, hogy egy kicsit is piszkálnák. Ha ön szerint ennek tényleg van értelme, akkor lehet, hogy érdemes megkeresni a gázüzletág valamelyik képviselőjét, hátha vevők az ötletre, és ön mesés jutalomban 

Forrás

Kép: Fotó: Dan Kitwood / Europress / Getty