Van élet áram nélkül? Energiatakarékos vagy energiahatékony?

Azt a szót, hogy energiahatékony, szinte alig használjuk. Helyette az energiatakarékos jelzőt biggyesztjük oda minden elé, gondolom, mindenkinek a takarékos égő jut pl. eszébe, hisz évek, évtizedek óta egyre takarékosabbak ezen eszközeink. Vagy inkább hatékonyak?

Ha az energiával takarékoskodunk a mi olvasatunkban, valójában nem használunk annyi energiát, mint korábban. Sok példa ismert, pl. közhelyszerű már, hogy ne égessük a villanyt, kapcsoljuk ki teljesen a stand by üzemmód alatt álló gépeinket, ha elmegyünk otthonról, erre hívnak fel az ilyen tárgyban készült reklámok, híradások.

Egyes honlapokon a tippekbe foglalt felhívások egész arzenált alkotnak ma már, de nem annyira a takarékoskodás, hanem inkább a spórolás oldaláról megközelítve. Az egyszerű olvasó uis nem igazán környezettudatos, de ha pénzt tud megtakarítani, az természetesen érdekli. Akit bővebben szeretne olvasni a Tippekről, ide lapozhat, érdemes böngészni, mindig van új a nap alatt (http://utajovobe.eu/oktatasi-segedlet/tippek).

Az egyszerű háztartási megtakarításon túl azonban többről is lehet szó, ha nagyban gondolkodunk. Milliárdok spórolhatók meg az által, ha egy nemzet takarékosan él. Ez olyannyira fontos, hogy az energetikával foglalkozó szakemberek erre a területre helyezik szinte leginkább a hangsúlyt, azaz a társadalom szemléletformálására. Vagyis nem csak az energiahatékony rendszerek, pl. napelemek csatasorba állítása a cél ma már a XXI. században azért, hogy jobbá és élhetőbbé tegyük a világunkat, hanem annak tanítása a társadalom felé, hogy az „Az energia a legolcsóbb, amit meg se termelünk”. Ezt azonban ma még szinte egy iskolában sem tanítják, vagy ha oktatják is, eléggé partikulárisan, a lényegi összefüggések ismertetése nélkül, Tippek formájában.

Ennek (is) köszönhető természetesen, hogy manapság jellemzően pazarló az ember energiafogyasztása, hiszen mindenki számára természetes, hogy épületeinkben van áram, és azt egész nap használjuk is. Jó 100 évvel ezelőtt azonban ez még egyáltalán nem volt természetes, az akkori életvitelhez uis egyszerűen nem volt szükség erre az energiára. Ha tehát takarékoskodni szeretnénk az árammal, akkor evidensnek tűnik, hogy amit akaratlanul is sikeresen alkalmaztak eleink, azt mi is elsajátíthatnánk a modern korban, persze figyelembe véve a különbségeket. Hogy ehhez adott esetben milyen „praktikákkal” élhetünk, arról itt olvashatunk bővebben (http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/2889-elet-a-tanyan-villany-nelkul), mivel axiómaként megfogalmazható, ma már senki sem tudja elképzelni életvitelét áram nélkül.

Ahhoz azonban, hogy ne pusztítsuk a környezetünket, - hiszen az áram megtermelése ezzel jár -, több praktikát is alkalmazhatunk adott esetben, mint amelyekről általában olvashatunk a különböző weboldalak tippjei között, azaz el kell, el lehet döntenünk, meddig megyünk el a takarékoskodásban. Tehát alapvető kérdés, hogyan tudjuk életvitelünket tervszerűen megváltoztatni úgy, hogy az az ideálishoz közelítsen, és mi is az az ideális. Pl. le kell-e télire fagyasztani a szezonálisan vásárolt gyümölcsöket, vagy abból készíthetünk-e befőttet, dzsemet is. Mert ha nem kell annyi áramot fogyasztani, nem kell akkora hűtőt sem venni, sőt ha már vásárlásra adtuk a fejünket, akkor érdemesebb egy kicsit drágább, de olyan fridzsidert vásárolni, mely jóval hatékonyabban működve kevesebb áramot fogyaszt. (Azaz egyszer majd behozza az árbeli különbségét.)

Dr. Munkácsy Béla, okleveles környezetmenedzser kiváló művében, az „Erre van előre” c. kiadványában szintén egy érzékletes példával szemlélteti, mi a különbség a takarékoskodás és a hatékonyság között. Ha a régi, ódivatú lámpába új, energiahatékony égőt csavartunk, már tettünk egy jelentős előrelépést, de ez mit sem ér, ha a nehezen átvilágítható lámpabúrát nem cseréltük le egy átlátszóra. Azaz az „emberi tényező” legalább olyan fontos a szerző szerint, mint a hatékony energetikai rendszerek tervezése, üzembe állítása, ezért az író kiemelten kezeli a szemléletmód megváltoztatásának igényét.

Mindezt annyival egészítjük ki, hogy ahhoz, hogy elérhető legyen a szemléletmód megváltoztatása, a tudatos tervezés mellett a tudatos életvitelt egyszerre kellene oktatni az iskolákban, már kiskortól kezdve, melyet hívhatunk úgy is, hogy mindez nevelés (lenne) a fenntartható fejlődésre, a tudatos fejlesztésre.

Talán ha egyszer minderről bővebben is szó esik az iskolákban, akkor épp olyan természetes lesz világítani csak abban a szobában a gyermekeinknek, ahol éppen tartózkodnak, mint az, hogy bevilágítják az egész lakást, ahogy teszik ezt sajnos manapság. (Környezettudatos családokban, - hisz az energiával való takarékoskodás pénzt ér -, eleve úgy tervezik a villanykapcsolók elhelyezését, hogy már a kétéves gyermek is elérje.)

A személetmód megreformálása céljából elsősorban tehát a gondolkodáson kell változtatni, amire talán manapság már nagyobb az esély, mint a nagy felfedezések korában vagy azt követően. A Brit Haditengerészet uis, bár ismerte a citrusfélék áldásos hatását, mégis csak jó 150 év múlva kezdte el rendszeresíteni hajóin eme kiváló növényeket az étrendben. Hogy mi történt addig? Pár ezer tengerész (teljesen feleslegesen) meghalt skorbutban.

Béer

Kép forrása: http://www.meska.hu/ProductView/index/318981