Skip to main content

Az Egyesült Államok idei választási kampányában szokatlanul fajsúlyos témává vált az energiaellátás. Az amerikai választókat szinte özönvízszerűen érik a különböző energialobbik által pénzelt reklámok, miközben egy nemrég nyilvánosságra hozott elemzés szerint bárki is győzedelmeskedik a november 6-ai elnökválasztáson, a politikai célkitűzések végrehajtásában meglehetősen szűk eszközök állnak majd rendelkezésére. A klímaváltozás már nem téma, az idei kampányban a fosszilis energia lobbi uralja a médiapiacot.

Az Amerikai Egyesült Államokban az idei évben szokatlan fontosságot kapott az energetika, energiaellátás témaköre. A politikai elemzők meglátása szerint a kampányban tárgyalt témák között az általános gazdasági kérdések, és munkahelyproblémák kezelése után az államszövetség jövőbeni energiaellátása a legfajsúlyosabb választási témakör.

A november 6-án esedékes választásokon alapvetően a - a hagyományoknak megfelelően - a Demokrata és a Republikánus párt jelöltjeinek van esélye a hatalom megszerzésére. Előbbi csoportot az újraválasztására készülő Barack Obama képviseli, aki ellen a Republikánusok Mitt Romney-t állították a ringbe.

A választási időszak alatt több olyan energetikához kapcsolható esemény is volt az Egyesült Államokban, amely kiváló lehetőséget teremtett a politikai csatározások számára. Ezek közül az egyik legfontosabb momentum, a nemzetközi sajtót is bejáró Solyndra napenergetikai cég botránya. A napelemgyártó tavaly jelentette be, hogy a kínai versenytársak által keltett árnyomás hatására csődvédelembe kényszerül, ami önmagában az elmúlt időszak napenergia-piaci történéseit vizsgálva talán még hírértékű sem lett volna, azonban a Solyndra korábban több mint félmilliárd dolláros állami hitelgaranciát kapott az Obama-kormányzat által indított gazdaságélénkítő program keretein belül. Az ellenzékben lévő Republikánusok természetesen egyből rávetették magukat az esetre, és számon kérték a demokrata vezetésen, hogy mégis miként kezelik az adófizetők pénzét.

A kormány számos belső vizsgálatot rendelt el, a Solyndra irodáját egy alkalommal még az FBI nyomozói is átkutatták, mindeközben az esetet az ellenzékeik folyamatosan napirenden tartották. A botrány kirobbanását követően még arról is hallani lehetett, hogy távozni kényszerül az energetikai tárca feje, Steven Chu, azonban erre nem került sor.

A másik ilyen kulcsfontosságú energetikai tárgyú feszültségpont már sokkal közelebb volt a választópolgárok hétköznapjaihoz, az üzemanyag ára ugyanis az elmúlt hónapokban ismét meredek emelkedésnek indult. A Republikánusok ebben a kérdésben is folyamatosan támadták az Obama-vezetést, mondván, hogy a demokrata elnök politikája hátráltatja a belföldi szénhidrogén-termelés bővülését, és emiatt emelkedik a benzin ára az amerikai autósok számára

Nagyon leegyszerűsítve tekinthetnénk úgy a két jelelölt szembenállását, mint a hagyományos és megújuló energiaforrások harcát, azonban ez korántsem fest jó képet a jelenlegi viszonyrendszerről. Habár a Republikánusok konvencionális energiaipar melletti elkötelezettsége továbbra is töretlen, Barack Obamánál már sokkal zavarosabb a kép: a zöldek nem tartják elég zöldnek, mert több tengeri kutatási blokkot is megnyitott az olajipar előtt, míg a hagyományos energiaipar képviselői az engedélyezési eljárások, és kibocsátási küszöbértékek szigorítása miatt neheztelnek az elnökre.

A kialakult viszonyrendszer az elnöki kampányfinanszírozásában is jól megmutatkozik. A hagyományos iparág képviselői egyértelműen Mitt Romney-t támogatják, és a kampányfinanszírozási szabályok változásának köszönhetően (korábban alacsonyabb limit volt meghatározva) igen komoly összegekkel támogatják a republikánus jelölt kampányát, miközben a zöld szervezetek és iparági szereplők meglehetősen passzívnak mutatkoznak az idei kampány során.

A New York Times által készített elemzés szerint a fosszilis energiahordozókat támogató, vagy a tiszta energetikai megoldások hasznosságát megkérdőjelező reklámokra a mostani kampányidőszakban összesen 153 millió dollárt fordítottak, míg a jelenlegi elnök energiapolitikájának védelmére, illetve a tisztaenergetikai, energiahatékonysági kezdeményezéseket támogató választási hirdetésekre mindössze 41 millió dollárt fordítottak.

A NYTimes felidézi a 2008-as kampány költéseit is. Az előző kampányidőszakban a legfőbb energetikai vonatkozású téma a klímaváltozás volt, így a zöld-üzenetek közvetítésére jelentősen nagyobb összegeket fordítottak a kampány során, mint a fosszilis energiahordozókra. A 2008-as kampányban az alapvetően környezetközpontú reklámokra 152 millió dollárt költöttek, míg a hagyományos energiaipar promotálására csak 109 millió dollárt.
Az FT egy nemrég megjelentetett elemzésre hivatkozva arról számolt be, hogy habár az amerikai médiapiacon szabályos energiareklám-háborút vív a két fél, és elméleti síkon valóban jól meghúzható a két elnökjelölt közötti energiapolitikai nézetkülönbség, azonban a gyakorlati megvalósítás szempontjából a két aspiráns meglehetősen azonos lehetőségekkel rendelkezik.

A rossz költségvetési helyzet miatt ugyanis bárki is kerül ki győztesként november 6-án, igencsak meg lesznek kötve a kezei a nyújtható adókedvezmények, indítható támogatási programok ügyében. Az elemzés hozzáteszi, hogy ettől természetesen a politikai prioritások mentén mutatkozik eltérés a versengő felek között, ilyen területek lehetnek: az ÜHG-kibocsátású gázok kezelése, a nem konvencionális szénhidrogén-termeléssel kapcsolatos szabályok, és az új fúrási engedélyek kiadásának szövetségi szintű kezelése.

Az energiapolitikai szakértők véleménye szerint az energiaipar számára ezek közül is csak Mitt Romney, ahidraulikus repesztéssel kapcsolatos szövetségi szintű szabályozással való szembehelyezkedése a valóban fajsúlyos kérdés.

A többi energetikai kampánytéma esetében a két jelölt azonos nézetek vall, így pártállástól függetlenül támogatják a bioüzemanyagok további terjedését, az USA cseppfolyós földgáz exportálási törekvéseit, és a "híres-hírhedt" XL vezeték megépítését, amely Kanadából hozna további kőolajmennyiségeket az Egyesült Államokban. Utóbbi projektet az amerikai környezetvédők élesen bírálták, mert meglátásuk szerint az említett vezeték súlyosan környezetterhelő eljárássál, olajhomokból nyert kőolajat hozna az Egyesült Államokba.

Az elemzés készítői szerint a nagy kérdés elsősorban az, hogy újraválasztása esetén Barack Obama továbbra is kitartana-e viszonylagos szénhidrogén-barát politikája mellett, illetve hogy megválasztása esetén Mitt Romney miként lenne képes teljesíteni a kampányban felvállalt energetikai célkitűzéseit. A Republikánusok jelöltje és energetika tanácsadócsapata az elmúlt héten odáig ment a kampányban, hogy 2020-as céldátummal energiafüggetlenséget ígért Észak-Amerika számára.

Az elemzés készítői végül kifejtik, hogy várakozásaik szerint bárki is került majd a Fehér Házba, annak hatalma korántsem lesz olyan nagy az amerikai és a globális olajárak befolyásolására, mint azt a jelenlegi kampány közvetíti a választók számára.

Forrás: http://www.portfolio.hu/vallalatok/energia/energiateboly_amerikaban_ontik_a_penzt_a_kampanyba_az_olajcegek.173148.html

Kép: http://1.bp.blogspot.com/-ofnxB6DHOyg/T0zqRq_qVNI/AAAAAAAABvs/OPDZ72hhqCM/s1600/obama-gas-prices.jpg

TOP 5