Skip to main content

Az ír-amerikai hátterű Pannonia Ethanol idén kezdte meg a kukoricaalapú etanolgyártást Magyarországon. A dunaföldvári üzem átadását követően a társaság egy újabb, mohácsi gyár felépítését jelentette be.

Valóban ilyen nagy üzlet az etanolgyártás Magyarországon? Veszélyezteti a bioüzemanyagok terjedése a hazai állattartókat, illetve a világ élelmiszeriparát? A Portfolio.hu ezekről is kérdezte Reng Zoltánt, a Pannonia Ethanol vezérigazgatóját, és Szendrői Gábort, az Oriens IM partnerét.

Portfolio.hu: Nemrég került átadásra a Pannonia Ethanol dunaföldvári bioetanolgyára, és ezzel párhuzamosan bejelentettétek, hogy Mohácson egy hasonló méretű beruházásba kezdenétek. Miért pont Magyarországot szemeltétek ki az új gyárak számára?

Reng Zoltán: A válasz igen egyszerű, itt állt rendelkezésre olyan mennyiségben szabad kukorica, amelyre építeni lehet egy ilyen üzleti vállalkozást. A konkrét helyszínek pedig elsősorban a jó területi és infrastrukturális adottságaik miatt kerültek kiválasztásra. A közelben nagy mennyiségben termelnek kukoricát, továbbá rendelkezésre állnak a vasúti és folyami szállítási útvonalak is, amelyek elengedhetetlenek az alapanyag-beszerzés, illetve a termékértékesítés tekintetében.

Szendrői Gábor: Amennyiben megnézzük a kukoricatermeléssel és -értékesítéssel kapcsolatos statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon az elmúlt évek átlagában évi 7-8 millió tonna kukorica termett, aminek hozzávetőlegesen a fele a külpiacokon talált vevőre, tehát jelentős mennyiség áll rendelkezésre a további hazai feldolgozásra. Emellett pedig meg kell említeni, hogy a hazai termelési eljárások fejlesztésében még komoly potenciál van, nagyobb hozzáértéssel, és elsősorban az öntözési technológiák szélesebb körű alkalmazásával a hazai termésátlagot könnyedén a másfélszeresére lehetne növelni.

R.Z.: Pontosan, a Pannonia Ethanol tulajdonosai ezt az adottságot ismerték fel, illetve azt, hogy a térségben nincs elegendő kapacitású etanolgyár, és ezért kiváló lehetőségek mutatkoznak a bioüzemanyag-gyártásra.

P.: Kik pontosan a Pannonia Ethanol tulajdonosai?

"Az egész ország profitál az etanolgyártásból" (Interjú)R.Z.: A társaság megálmodója egy ír üzletember, Mark Turley, akinek egyedüliként sikerült meggyőznie a világ vezető etanoltechnológia-szállítójának tulajdonosát Ron Fagent, hogy társuljon vele a kelet-közép-európai beruházásokban. A már felépült dunaföldvári, és a fejlesztés alatt lévő mohácsi gyár mellett a tulajdonosok további 3-5 hasonló üzem felépítésével számolnak a régióban. Itt Magyarország mellett még számításba jöhet Horvátország, Szerbia, Románia és Szlovákia is.

A Fagen által szállított ICM technológia a piacon elérhető leghatékonyabb eljárási mód. Ennek igen egyszerű oka van, a világon senki nem épített annyi etanolgyártó üzemet mint a Fagen. Az Egyesült Államokban körülbelül 140 etanolgyártó üzem épült fel, ebből 95-öt a Fagen szállított. Ennek következtében elég hamar eldőlt, hogy a dunaföldvári projekt esetében is a Fagennel kötnek majd generál kivitelezői szerződést. Kb. fél év elteltével pedig Mr. Fagen jelezte, hogy 50%-os részesedést is szerezne a projektben. Ebből következett aztán a kelet-közép-európai régióra kiterjedő, 5-7 üzem közös felépítésről szóló megállapodás, amellyel az európai etanolpiac 15-20%-át lehetne lefedni.

P.: Ezek alapján más miért nem lát ebben üzleti potenciált?

R.Z.: Ennek megválaszolására nyilván nem én vagyok a legmegfelelőbb személy, hiszen a Pannona Ethanol vezetőjeként nagyon komoly lehetőséget látok ebben az iparágban. Számos gyártó van Európában, amelyeknek akár 3-5 gyára is van, azonban például mindegyik más technológiával épült, más terményfélét hasznosít. Ez számunkra üzletileg értelmezhetetlen döntés, hiszen ez olyan, mintha egy közlekedési vállalat például tudatosan 15 különböző gyártótól szerezne be buszt, és aztán fenntartaná az ezek üzemeltetéséhez szükséges 15 féle szervízcsapatot, alkatrészellátót stb. Mi nem így dolgozunk. Ezért nem is igazán értjük a döntéseiket, azonban az biztos, hogy a válság több ilyen vállalatot igen kemény kihívások elé állított. A krízis igen kényelmetlenül érintette az iparágat, számos befektető, finanszírozó megégette magát, amelyek most vonakodnak pénzt adni az etanolprojektekre. A kőolaj-lobbi szintén nem érdekelt az etanol terjedésében, tehát vélhetően ők is igyekeznek fékezni az ilyen kezdeményezéseket. Ezért is van az, hogy az egész északi féltekén a dunaföldvári az egyetlen bioetanol- beruházás az utóbbi 3 évben - az egyetlen úgy, hogy csak Magyarországon 40 projektet terveztek.

Hozzá kell tennem, hogy az általunk alkalmazott amerikai technológia sokkal versenyképesebb, mint bármelyik jelenlegi európai gyárban alkalmazott. Nem véletlen, hogy jelenleg védővámmal kell védeni az amerikai etanoltól az uniós piacot, hogy a "belföldi" gyártók működését biztosítani lehessen. Ez minket nem érint, hiszen ha ismét "felemelik a sorompókat", mi az amerikai etanollal is tartani tudjuk az árversenyt.

P.: Miben más a Fagen technológiája?

R.Z.: Ahogy arra már korábban is utaltunk, ez a legkiforrottabb t echnolgóia, hiszen ebből épült a legtöbb üzem, és így folyamatosan tökéletesíteni lehetett a műszaki megoldásokat. A Fagen rendszere azonban azon túl, hogy nagy hatékonysággal képes kukoricából etanolt előállítani, kiváló minőségű, állati takarmányozási célra alkalmas "mellékterméket" hagy maga után. A magas fehérje tartalmú DDGS (száraz kukoricatörköly) igen értékes állati takarmány -adalékanyag, amely a teljes árbevétel 20%-át is adhatja.

P.: A hazai kukorica árát mi határozza meg elsősorban? Lehetett arról is hallani, hogy az etanolgyártás által keltett kereslet megemeli a kukorica árát, és ezzel romlik a hazai állattartók helyzete.

R.Z.: Tekintettel arra, hogy Magyarországon komoly terméstöbblet van, a kukorica árát mindig is az export fogja meghatározni, így inkább csak mosolyogni tudunk azokon a kijelentéseken, miszerint a hazai etanolgyártás rosszabb helyzetbe hozná az állattartókat. A gazdák napi rendszerességgel figyelik a kukorica ármozgását a párizsi árutőzsdén, és annak megfelelően értékesítik a terményüket, akár nekünk, akár a sertéstartóknak, akár a külföldi vevőknek.

Úgy gondolom, hogy Magyarország egyértelműen jól jár azzal, hogy az országot máskülönben elhagyó kukoricát itt helyben dolgozzuk fel, és egy magasabb hozzáadott értékű terméket exportálunk, ami által jelentősen növekszik a belföldön fizetett iparűzési adó, illetve nagy létszámú új munkahelyet is teremtünk. A dunaföldvári gyár egymagában 80 főt foglalkoztat, de az elvégzett gazdasági számítások szerint a mohácsi üzem elkészültét követően áttételesen több mint 3 000 munkahely jön létre a beruházások eredményeként.

P.: A kukoricát adott esetben ti is naponta, napi áron vásároljátok?

R.Z.: Pontosan. Van egy saját kereskedő csapatunk, akik napi rendszerességgel járják a földeket, felkeresik a gazdákat, és vásárolják a kukoricát. Emellett pedig természetesen terménykereskedőkkel is kapcsolatban állunk, de igyekszünk minél több alapanyagot a helyi termelőktől beszerezni, aminek érdekében a saját beszerző csapatunk bővítését tervezzük a közeljövőben.

"Az egész ország profitál az etanolgyártásból" (Interjú)Sz.G.: A prompt vásárlás a Pannonia Ethanol üzleti, értékesítési modelljének egyik legfontosabb eleme. Korábban több etanolgyártó is komolyan megégette magát azzal, hogy hosszú távú szerződéseket kötött, amelyek aztán igen súlyos kötelezettséget eredményeztek a számukra. Ezt a projektfinanszírozókkal is nehéz megértetni, mert az általános szemlélet szerint egy projekt akkor működőképes hosszú távon, ha mind az alapanyag-beszerzés, mind az értékesítés terén hosszú távú szerződésekkel rendelkezik. Ez azonban ebben az iparágban nem így működik. A Pannonia Ethanol egyik legfontosabb fedezési eszköze, hogy mindig pontosan annyi kukoricát vásárol, amelyre etanolként megrendelést kap, így nem kerülhet olyan pozícióba, amely több amerikai és európai szereplőt is ellehetetlenített korábban hosszú távú kötelezettségvállalásaik miatt.

P.: A gazdák miként viszonyulnak a piacon való megjelenésetekhez?

R.Z.: Én azt gondolom, hogy egy nagy, fizetőképes felvásárló megjelenése mindig kedvező a helyi termelők számára, hisz ez egyértelműen javítja az értékesítési lehetőségeiket, biztos piacot jelent számukra. A mi iparágunk ráadásul hosszú távon számol, az üzemet nem lehet egyik napról a másikra lebontani és elvinni, tehát ez nagyban javítja a kiszámíthatóságot is a termelők számára.

Ezen felül, meglátásunk szerint további előnyökkel is járhat a kukoricatermelők számára, ha velünk szerződnek. Tekintettel arra, hogy az etanolt euróért értékesítjük, semmi akadálya annak, hogy az alapanyag-beszállítóinknak, tehát a termelőknek is euróban fizessünk, ami által megnyílik számukra a jóval kedvezőbb kamatok melletti euró alapú finanszírozás lehetősége is.

P.: Melyek a legfőbb értékesítési piacotok?

R.Z.: Alapvetően az Európai Unióban szállítunk, ezen belül is főként a nyugati országokba, de teljesítettünk szállításokat már a Baltikumba is.

P.: Magyarországra nem?

R.Z.: Piaci információink szerint a magyar, illetve szinte a teljes régiós piac hosszú távú szerződésekkel van lefedve, így jelenleg itt annak ellenére sem tudunk értékesíteni, hogy kedvezőbb árat tudunk kínálni.

P.: Milyen várakozásaitok vannak az etanol iránti kereslet változásával összefüggésben? Az uniós előírások alapján 2020-ra 10%-ra kellene növelni a megújuló alapú energiaforrások részarányát a közlekedési szegmensen belül.

Sz.G.: Pontosan, de azért itt számos bizonytalansági tényező jelentkezik, hiszen 2020 meglehetősen messze van még, és ki tudja, hogy addig miként változik majd a szabályozás. Lehet, hogy egyes országok lassítani próbálják majd a "zöldülési" folyamatok, de ugyanúgy számolni lehet azzal is, hogy más országok pedig előbb érik el a tervezett célkitűzéseiket. Mindenesetre a legkonzervatívabb várakozás is 40-50%-os piacibővüléssel számol a következő 10 éve alatt.

Magyarországon az elfogadott ütemterv szerint jelenleg 5,2%-os bekeverési aránynál kellene tartanunk, ezzel szemben most elmaradás mutatkozik, hiszen csak 4,8%-ot teljesítünk. A 2020-ra vállalt célkitűzés 10%-os bekeverési arány.

P.: Az elmúlt időszakban az emelkedő élelmiszerárak miatt ismét sok támadás érte az elsőgenerációs bioüzemanyagokat, mondván hogy az alapvetően étkezési-takarmányozási célra is hasznosítható alapanyagot használ fel. A megoldást a második generációs bioüzemanyagok jelenthetnék, amelyek már mezőgazdasági melléktermékekből, azok lebontásából állítanának elő etanolt. Mennyire veszélyezteti ez a ti üzletmeneteteket, illetve a várakozásotok szerint milyen időtávon jelenhetnek meg ezek az újgenerációs technológiák?

R.Z.: Valóban, több sajtóhír is megjelent ebben a témában, de véleményem szerint nem az etanolgyártás az, amely a magasba emeli a gabonafélék árát, hanem az igen kedvezőtlen időjárás. Ilyen alapon a normál alkoholgyártást is támadni lehetne, hogy a szeszes italok "is" elveszik az alapanyagot az élelmiszer- vagy takarmánycélú felhasználás elől.

A második generációs üzemanyagok kifejlesztése tekintetében valóban számos kutatás zajlik, azonban tulajdonosaink ezekben is élen járnak. Fagen úr cége jelentős pénzt és erőforrást fordít az új eljárások kidolgozására, és állítása szerint 5-6 éven belül megvalósulhat az első, gazdaságosan üzemeltető újgenerációs üzem. Ez számunkra azt jelenti, hogy az egyik első ilyen üzemet a Fagen építi majd, ami által Magyarországon - de akár egész Európában is - a dunaföldvári üzem lehet az első, amely mezőgazdasági hulladékokból is képes lesz etanolt előállítani. A második generációs etanolgyártás alapja ugyanis, hogy a technológia ráépüljön a mostani, első generációs eljárásokra, mert így lesz gazdaságos és jól működtethető a rendszer. Mi az első pillanatban nyitni fogunk, ahogy elérhetővé és gazdaságossá válik az újgenerációs technológia.

Forrás: http://www.portfolio.hu/vallalatok/zold_energia/az_egesz_orszag_profital_az_etanolgyartasbol_interju.171386.html

TOP 5