Skip to main content

Kísérletezgető kedvű városlakók otthon is elkészíthetik saját sajtjukat. Én fokhagymával szoktam ”ízesíteni”. A sajtkészítésnek nemcsak azért van különben haszna, mert jó minőségű és olcsó élelmiszert tudunk magunknak előállítani, hanem azért is, mert meg kell értenünk, hogy globalizált világunkban, amennyire csak lehet, önellátásra kell berendezkednünk.

Mostanra érett meg bennem a döntés, hogy szeretnék sajtot is csinálni Piri tejéből. Ennek van némi köze ahhoz, hogy az átlagos bevásárló helyemen nem kaptam juhtúrót, amire pocakos hangulatom már napok óta vágyott.
Bíztam benne, hogy a saját sajt majd pótolja a finomságot. A tej 2-3 napig gyűlt a hűtőben, gondosan leszűrve azonnal fejés után. Meglepően hamar lettek tele a befőttes üvegek. Öröm volt nézni. Csütörtökre beszéltük meg, a témában nálam tapasztaltabb barátnőmmel, hogy az első sajtkísérletemkor biztos hátteret ad a komolya hibák megelőzése érdekében.

A nap elég kaotikusan indult, de nem hagytam hogy bármi is eltántorítson a nagy tervtől. 11 körül érkezett meg Barátnőm és a fiacskája. Szerencsére a gyerekek hamar feltalálták magukat, mi meg belevetettük magunkat a sajtkészítés rejtelmeibe. Mivel voltak kétségek afelől, hogy a gyerekek hagyják az egész folyamatot békésen, beszélgetősen lezajlani, Viki diktált nekem egy rövid vázlatot. Annak segítségével már biztosan nem kerül komoly hiba a folyamatba.

Az egész a tej lemérésével kezdődött. 2.2 liter lett a végeredménye a gyűjtögetésnek. Feltettük melegedni, és amíg a kéz meleg hőmérsékleti célra vártunk kiszámoltuk mennyi tejoltóra lesz szükségünk. A papíromra fel vannak írva az arányok, de ezzel most nem terhelek senkit. A lényeg az, hogy a számolás, kimérése lezajlott, a tej felmelegedett, így már önthettük is bele a kevés vízben feloldott oltóanyagot a tejbe. 40 perc várakozás következett. Ezalatt megleshettük mit művelnek a gyermekek az udvaron és a házba, beszélgethettünk egy kicsit az élet fontos kérdéseiről, és pihentethettem ücsörögve a pocakomat. Ilyen sűrű program mellett repült az idő, és már vághattuk is össze a szuperül összeállt tejet. Pont úgy történt, mint amit a nagy sajt készítő üzemekben forgatott filmekben szoktam látni. Fantasztikus élmény volt a saját kecskénk tejéből készülő sajton dolgozni.

Újabb húsz perc, és már mehetett is az előkészített formákba. A kisebbik nagyon hamar tele lett, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve befogtam még egy szitát, pelenkával kibélelve. Biztató mennyiség lett a tejünkből. Innentől már csak 18 óra választott el a kész, kóstolható sajtig. Késő este, majdnem inkább hajnalban sós vízbe tettem, reggel meg kivettem belőle, és gusztán előkészítve feltálaltam magamnak reggelire.

Fenomenális íze van. Telt, selymes, és nem is tudom milyen szó illik még rá. Jól fogyott. Még van belőle, de azért az a biztos, ha már most elkezdem gyűjtögetni a következő adagra valót. A reggeli kávémhoz, és egy adag szappanhoz még kiveszek belőle az új készítés előtt, de szerintem így is bőven elég lesz, a következő, már fűszerezett verzióhoz.
(természetesen a savót sem dobtam ki, de arról később:))

Forrás: http://tucsokvar.szilda.com/2012/05/az-elso-sajt/

TOP 5