Legyenek ikrek vagy bármi, ami hasonló, az csak közönséges kofalárma, ha valakikről, valamikről azt mondják, hogy egyformák, mint két tojás.
Furcsa mód ez különösképpen igaz a tojásokra is: nagyon nem mindegy, hogy ketreces tyúk vagy szabadon kapirgáló alól kerül a konyhába. A különbség szemmel látható, tapintható, ízlelhető. És vajon mi a különbség a kotlófing és a nyuszitojás között? Tudta, hogy egyre sikeresebb a magyar tyúklízing?
Boldog tojásnak is hívják, az a lényege, hogy szabadon tartott, az isten ege alatt, kertben kapirgáló tyúkok adják, nem szerencsétlen, ketrecbe zárt gyártósori lények. Jó elnevezés, mert a tyúk is boldog így, meg az is, aki megeszi a tojásokat. Persze a legtöbb vásárlót nem érdekli, hogy milyen körülmények között élnek azok az eltorzult testű szárnyasok, amik a tojást, régies nevén tikmonyt adják, és a beltartalmi értékekkel sem pepecselnek semennyit; az a fontos, hogy a tojás olcsó legyen, és egyforma méretű.
A ketrecben tartott tyúkok körülményeiről itt egy floridai videós példa:
Másoknak meg pénzük nincsen egészséges tojást venni. Illetve ez sem teljesen így igaz. A gondolatkör messze vezet, itt és most maradjunk annyiban, hogy ha úgy általában kevesebb húst, bort, tojást fogyasztanánk, de minőségit, akkor ugyanott lennénk anyagilag.
Ér, csermely hömpölyög
Lelkes belvárosi hipsztereknek, öntudatos anyukáknak, huszáros költségvetésű külföldi turistáknak és persze a lánglelkű gasztroforradalmároknak köszönhetően egy ideje megjelent az igény a minőségi alapanyagok iránt. Ez volt az az erecskeként kezdődő csermely, ami idővel a Michelin-csillagokig hömpölyögtette a magyar éttermi kultúrát.
Ma is hihetetlen ellentmondások feszülnek a dologban, rengeteg faluban egyáltalán nem művelik meg a konyhakerteket, és nem tartanak semmilyen állatot, mert a városba beutazva olcsóbban meg tudják venni a zöldséget, húst, tojást, mint ha maguk termelnék. Pláne, hogy vannak szupermarketek, amik buszjáratokat közlekedtetnek a környező falvakba. Aki viszont termel, az meg sok esetben nem jut el a piacokra. Az éttermek, az öntudatos vásárlók a városokban aztán csak panaszkodnak, hogy nincsen megfelelő alapanyag.
Tyúkot viszont nem lehet a gangon tartani,
mert egyrészt nem tud kapirgálni, másrészt jön özvegy Kálnoky Tiborné Erzsike néni a földszint egyből, és feljelent az ÁNTSZ-nél, az önkormányzatnál és a NAV-nál is, ugyanazzal a mozdulattal.
A kerítés kolbászos rántottából van
Eltekintve Erzsi nénitől, ezeket az igényeket hozta össze aYoutyúk, vagyis a tyúkbérléses tojásrendelés. A fogyasztó tesped a fotelban, a számítógépén, okostelefonján lízingel néhány szabadtartású tyúkot, bepötyögi, hány tojást szeretne, melyik gazdától, aztán fizet, és az árut heti rendszerességgel leszállítják neki a lakóhelyéhez közeli átvevőpontra.
A kerítés kolbászos rántottából van, az élet egy önfeledt mosoly.
Egyre több vendéglátóhely lát fantáziát a falun kapirgáló tyúkok minőségi tojásaiban, az egyik ilyen a budapesti Fekete kávézó, ahol mindenféle tojásos reggeliket: omlettet, tükörtojást, croque madame-ot, süteményeket kínálnak a betérőknek az organikus gyümölcslevek, fair trade teák és persze organikus fair trade kávék mellé. A hely nemrég kapott fenntartható vendéglátóhely minősítést.
Megnéztük, milyen reggeliket tudnak itt összedobni a boldog tojásokból, és hogy bonyolítsuk a helyzetet, elugrottam egy közeli szupermarketbe, és vettem ketreces tojást. Mint tyúk a piros kukoricára, úgy néztek rám a konyhában, amikor megjelentem a műanyag dobozzal és benne a – felirat szerint – friss, 10 darab A osztályú, S méretű és tömegű cuccal.
Volna itt hely tyúkoknak
Ez a mi ketreces holmink ránézésre nem sokban különbözött a falusitól. Egy magyar községben csomagolta egy magyar kft., idáig biztató, azonban származási helyként az volt a dobozra írva, hogy EU. Ez pedig úri körökben azt jelenti, hogy az unió valamelyik szegény keleti szeglete, mert az öntudatos német odaírja, hogy Made in Germany, meg a francia és a többi nyugati is a maga országát. Egyébként ez a szegény keletiség önmagában még nem lenne gond, errefelé kisebb a népsűrűség, lenne hely bőven a kapirgáló tyúkoknak, de a címkén ugye ott van az is, hogy „ketreces” – ne legyenek illúzióink.
Már a tojások feltörésénél kiderül, hogy nagy a különbség:
a ketreces sápadt, mint egy akasztott vízi hulla, a sárgája minden hasonlat nélkül nyomban szétfolyik, a fehérje híg, mint az olvasztott viasz.
A szaga se jó igazán. A szavatossági idején bőven belül van, nem romlott, nem büdös, de nem az igazi. Ha borkóstolón volnánk, egy sommelier valami olyasmit mondana rá, hogy illatában hordozza a vakondtúrások földességét, és hogy az orrgarat fölötti részen egy hónapok óta üresen álló, szélfútta konzervdoboz emléke sejlik fel, de nem ott vagyunk, hanem a konyhában.
A feltörése után legföljebb megboldogultnak nevezhető boldog tojás ehhez mérten szagtalan, a sárgája feszes, domború, mint egy 20 éves testnevelés–esztétika szakos egyetemi hallgató, a fehérje meg sűrű, mint a baltás szilvalekvár, hogy némi túlzással is éljünk. A belőlük készült omlettek meglepetést hoznak. Hárman kóstolunk, ami nem egy közvélemény-kutatási mélységű merítés, de egyetértünk:
ízben nincsen különbség!
Van viszont az állagban: a ketrecesnek nem nagyon van textúrája, fűrészporos, lisztes, olyan, mint a porból készített hasábburgonya. A kapirgálós meg egyszerűen krémesebb, és sokkal nagyobb élmény harapni, rágni. Pedig ugyanolyan hosszú ideig készültek, ugyanannyi zsiradékon, egyforma hőfokon.
Ádáz ellenségek
A két omlettről készült közös képet felraktam a Facebookra:
Az egyik omlett ketreces, a másik szabadon kapirgáló tyúk tojásaiból készült.
A helyes megfejtők közt egy rántottát sorsolok ki” – szöveggel. A közösségi oldalon ugye nem ádáz ellenségek, nem trollok, hanem rokonok, barátok, haverok, munkatársak az ember ismerősei. Akik, urambocsá, kedvelik őt. Ehhez mérten a negyedik hozzászóló azt írta, hogy a sápadt szörnyűség a kapirgálós, a szép egészséges színű meg „a ketreces, ételfestékkel színezett”.
És akadt még néhány hasonló bejegyzés, a lényeg, hogy a szép sárga az természetellenesen sárga. Volt egy vicces fiú is, aki azt írta, neki egyformán zöldek. A színtévesztés állítólag gyógyítható, ennek ellenére úgy fest, nincs remény, az emberiség menthetetlen. Ezt a cikket még megírom, aztán sarut és gyolcsruhát öltök, felmegyek a hegyekbe, és a
Melyik volt előbb, a troll vagy a tojás?”
kérdéséről töprengek majd egy barlangban. Ha szerencsém lesz, néhány évtized múlva remete szentként fog tisztelni az utókor, Tojásos Szent Balázs néven.
A youtyúkos emberek a fenti epés megjegyzéseket és az én szentté avatásomat megakadályozandó mindegyik jelenlegi és reménybeli megrendelőjüknek lehetővé teszik, hogy meglátogassák a tyúkjaikat és azok gondozóit. Élünk is a lehetőséggel.
Rábökne egy gusztusos tyúkra
Annyira szakad az eső, hogy lépésben is alig lehet haladni az autópályán. Aztán onnan lekanyarodva megenyhülnek az égiek, bár még haragvó felhők alól tekint ránk a pannonhalmi apátság tiszteletet parancsoló épülete a Szent Márton-hegyről. Ebben a panorámában gyönyörködhetnének a szomszédos Győrság egyik udvarán kapirgáló szabadtartású csirkék is, de nem teszik, lefelé néznek, hátha van a földben giliszta.
Nem csodálnám, ha a tekintélyes szomszédságban az ablakon kitekintve a pannonhalmi főapát rábökne valamelyik gusztusos tyúkra, hogy azt kéri ebédre.
De nem lehet, mert ezek kifejezetten tojás tojására kitenyésztett, Lohmann típusú tyúkok. Meg hát aprók is ezek, nem valók főpapi tányérra.
A kávézó Rácz Sándor családjától rendel tojást, hát most itt állunk Rácz Sándorék udvarán, ahol egyszerre kétszáz tyúk próbálja megenni a cipőfűzőmet. A pesti anekdota szerint egyszer Molnár Ferenc (nem a Caramel, hanem az író) is hasonlóan járt. A Gundelben ebédelt egy gyönyörű nyári napon, az udvaron – a kor szokása szerint – csirkék szaladgáltak. Egy fiatal és műveletlen baromfi nem ismerte fel Molnárt, egyre a nagy író körül lebzselt, még a cipőfűzőjét is megcsipkedte. A mester tűrte egy darabig, aztán kifakadt:
Na most már tűnj el innen, mert megrendellek!”
Kemény idők voltak azok.
Mint ahogyan a mostaniak is, mert próbáljuk megtalálni, hogy miként színezhetik Ráczék a tojásokat, ahogy azt a trollok képzelik, de csak természetes módszerek nyomait találjuk. Ezek a kapirgálás révén előkerülő giliszták, tücskök, bogarak, a napi rendszerességgel kapott mindenféle zöld, valamint a táp, amit Sándor és felesége, Szilvia maguk kevernek.
Nézik az apátságot
Van benne például kukorica, búza, szotyola, borsó. A jószágok antibiotikumokat, gyógyszereket, hormonokat, szóját, fehérjét nem kapnak. A dolog ilyen egyszerű. Ezek a tyúkok egész nap kint vannak a szabadban, kapirgálnak, porfürdőznek, nézik az apátságot, ha van kedvük, estére meg a tágas, istálló méretű ólban pihennek le. Amiből most épül még egy, mert egyre több a megrendelő.
Anna tudja, hogy nem papírtálcára tojnak. Most már ti is, városi gyerekek, Fotó: Szabó Gábor - Origo
A család terve egyébként az, hogy előbb-utóbb a tyúktartásból éljenek meg. Sándor emellett seprűkötéssel is foglalkozik, amihez a cirokot is maguk termesztik. Addig is Szilvi védőnőként, Sándor pedig egy, a földek mentén csatornákat tisztító cégnél dolgozik főállásban.
A Lohmann tyúkoknak gyönyörű, barna héjú, nem törős a tojásuk, jól hasznosítják a takarmányt, egy héten átlagosan öt tojást adnak. A rókára itt egyelőre nincsen gondjuk, ha felépül az újabb istálló, kapnak egy még nagyobb kifutót, amit a környékbeli kutyák miatt villanypásztor véd majd.
Ül a legény a konyhában
Furcsa dolog lehet ilyesmivel szembesülni az egyenes uborkák, öklömnyi paradicsomok és soha nem kukacos almák világában, de bizony a tyúkok nem tojnak egyforma tojásokat. Hanem kisebbeket és nagyobbakat. Nem, az XL-es tojást nem XL-es tyúk tojja, hanem a szorgos gépek válogatják ki. Éppen ezért, ha valaki azzal jön nekem, hogy öt tojásból szokott rántottát enni, akkor ő városi gyerek, mert falun, ahol megeszik a kicsit is, ez a mennyiség változó.
Ül a legény a konyhában, a nagyanyja kihozza a kosarat, kiszed néhányat: „Ennyi jó lesz, kisfiam?” Jó lesz, mamácska, hanem aztán bőven tegyen alá zsírt, hogy jó tocsogós legyen.” „Különben meg vajat is rakhat alá, mert úgy is nagyszerű. Csak olajat ne, de hát az nincs is itthon, hála a magasságos Megváltónak!”
Persze nem mindent esznek meg, időnként ugyanis akadnak annyira apró tojások is, hogy azokat talán verebek tojták, olyan kicsik, ezeket kotlófingnak nevezik. Ráczék lánya, Anna szerint ezek nyuszitojások. Meglátjuk, jövő húsvétra mi lesz belőlük.
Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkek:
LÍZINGELJEN TYÚKOT FRISS TOJÁSÉRT
MEGÉRI–E ÖNELLÁTÓNAK LENNI CSIRKEHÚSBÓL ÉS TOJÁSBÓL?
Forrás - Nyitókép: Mint két tojás - Szabó Gábor, Origó
TOP 5
