Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

aciganyok.jpg 

Hejőkeresztúr alig másfél óra Budapesttől. Az M3-on pillanatok alatt ott van az ember, a település minden pontjáról rálátni az útra. A polgármesteri előtt találkozunk kísérőnkkel, Lengyelné Magyar Judittal.

Az energikus nő bepattan az autójába, int, hogy kövessük, és percekkel később már csak az általa felvert port látjuk. Elhagyjuk az alig 1000 fős települést, a földek felé tartunk. A semmi közepén egyszercsak felbukkan néhány bicikli a kerítésnek támasztva. A pokoli meleg elől 8-10 ember húzódik a látszólag új tető alá. Ők a ProLecsó programban részt vevő önkéntesek: olyan munkanélküli, képzetlen falusiak, akik vegyszermentes zöldségek termesztésével találták meg a kiutat az éhezésből és a segélyezési csapdából.

Judit szódásszífonokat ragad, mi pedig követjük az árnyékba, mert a hőség az augusztusi kánikulát idézi. A látszólag nemrég felhúzott tető alatt 7 ember hűsöl. Judit, a Pro Lecsó oktató intézője nem engedi ki őket dolgozni, nehogy baj legyen, ráadásul hajnalban kezdték a munkát, fél hatkor már a földeken voltak. Páran hiányoznak, ki betegség miatt van távol, más dolgozik. Lassan oldódnak fel az asszonyok, de aztán boldogan mesélnek a kertről, arról, hogy a régi TSZ helyén, hogyan lett virágzó gazdaság. A melegház végén csalánlé áll, az ágyások közt gyógynövények és más növénytársítások. A gazdaság nem minősített biogazdaság, de vegyszermentesen termelnek, csak minősítést nem kértek egyelőre. A program helyi vezetője, Judit járt egy képzésre a Szent István Egyetemre Gödöllőre, ahol többek közt Matthew Hayes biogazda és környezetbológus tanította arra, hogyan és mit érdemes ültetni. Nélküle semmit sem érne a program, ő az, aki tanárként, mentorként, művezetőként és barátként terelget a dolgozók életét, Cserdi kerül szóba, és az ott élők adományai. "Ha lesz bőven termés, mi is adunk" - állítják beszélgetőtársaim, akik szerint helyben is vannak gyerekek, akik nem biztos, hogy minden nap tele hassal fekszenek le. 

A másik együttműködő partner az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, akikkel közösen paradicsomfajták vizsgálatát is végzik, de őket lehet felhívni, ha valamilyen kérdés merül fel kártevőkkel kapcsolatban. A helyiek nem szívesen beszélnek arról, honnan kerültek ide, milyen munkát végeztek ezelőtt, de szívesen megosztják a tavalyi tapasztalatokat. Itt jól megy a munka, nincsenek viták, és bár tavaly viszonylag későn kezdtek a munkát, jó eredményeket értek el. Látszik a kerten, hogy meg van becsülve, szeretik az itt dolgozók, ottjártunkkor épp a borsót szedték le. A siker kulcsa itt az lehet, hogy a polgármester asszony is nagyon támogatja a projektet és a résztvevőket. Nem véletlen, hogy ezen a településen van az az iskola, mely világhírű lett azzal, hogy bár a 230 tanuló 68 százaléka hátrányos helyzetű, egészen fantasztikus eredményeket mutatnak fel a gyerekek. Az iskola mellett is van egy kertje a ProLecsónak, a főleg fűszerekkel teli kertbe sajnos a gyerekek még nem járnak ki tanóra keretében, de szeretnék, ha elindulna egy folyamat, melyben a gyerekek is részt vehetnének a munkában. 

A program először a hátrányos helyzetű Hejőszalontán indult 4 éve. A művelődési ház mögötti kertben dolgozik Ibolya, biciklije a ház falánál. A hétgyerekes cigány asszony évek óta jár a kertbe, megmutatja, hogy kell kacsolni az uborkát, és arról is mesél, hogyan ismerkedett meg a padlizsánnal, ami azóta is az otthoni lecsó szerves része. A mángolddal saját bevallása szerint nem tudott megbarátkozni, látszik rajta, nem érti, mások miért eszik ezt meg. Az itteni történet nem olyan sikeres, mint a Hejőkeresztúri, jelenleg öten dolgoznak mindössze a kertben.

A cikk ide kattintva foytatódik...

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Kép: Szényi István