Bizonyára sokan jártak már úgy, hogy megvettek egy cserepes fűszer- vagy gyógynövényt a nagyáruházban, és bármennyire is próbálták életben tartani, sajnos egy-két hét múlva elpusztult. A legtöbb esetben azért történik így, mert a boltok polcain árult növényeket nem kifejezetten a tovább tartás céljából árusítják. Az ételek, italok ízesítésére vásárolt cserepes növények a zöld részek levágása után sok esetben kidobása kerülnek. Főleg az évelő növények esetében azonban érdemes próbálkozni a kertbe való kiültetéssel.

Szerencsére vannak olyan bolti növények, melyek rendkívül szívós és sok mindent átvészelő gyökérrendszerrel rendelkeznek. Ezek a növények a szabadba kiültetve éveken keresztül képesek friss, illatos fűszerekkel ellátni a családot. Aki szeretne egy esélyt adni a boltban megvásárolt fűszer- vagy gyógynövényének, a vásárlás során figyeljen oda egy két dologra. Bármilyen cserepes növényt veszünk is a legfontosabb, hogy ellenőrizzük, hogy a növény gyökérzete él-e, vagy már csak elhalt részeket tartalmaz. Soha ne döntsünk egy növény megvétele mellett, csupán azért mert jól mutat a cserépben, és első látásra úgy tűnik életképes. Hiába van sok levél, virág, hajtás egy növényen, ha a gyökérzete már elhalt. A jól fejlett, hosszabb távon is tartható növények gyökérzete fehér, sok esetben akár a cserép alsó vízkivezető nyílásain is kikandikálnak.Ne vegyünk olyan növényt továbbtartásra, amelynek a gyökerei sötét sárgák, elfeketedtek, elvékonyodtak vagy feltűnően kicsik.

A növények azonban csodákra is képesek. Előfordul, hogy egy fűszernövény gyökerének egyes részei már elhaltak, így a növényünk olyan képet mutat, mint ha már haldokolna. Azonban ha még van egy-két gyökérrész, ami életképes, egy gyors kiültetéssel akár életet is lehelhetünk a növénykénkbe. Cserepes növényeket egész évben ültethetünk szabadföldbe. Arra azonban figyelni kell, hogy milyen talaj-, fény- és időjárási viszonyok kedveznek a fejlődéséhez. Tűző napra ültetni még a leginkább melegigényes növényeket sem szabad, főleg mielőtt a lakásban tartottuk őket. Egyébként a szabadba való kiültetést minden növény meghálálja, sokkal erőteljesebben hajtanak, és egy igazi kellemes zápor még a legelveszettebbnek hitt egyedeket is képes feléleszteni.

A fűszer- és gyógynövények nagyon sokfélék lehetnek. Léteznek az olaszos ételekből jól ismert mediterrán fűszernövények, és vannak a magyaros konyha íz világát kihangsúlyozó különlegességek is.

Már az ókori vegyes kultúrás kertekben is termesztettek aromájukért, gyógyhatásukért növényeket. A középkori kolostorkertek bio kertjeiből sem hiányoztak ezek a növények, és a mai ökológiai kertészkedés reneszánsza idejében is egyre többen díszítik udvarukat ezekkel az igen hasznos növényekkel. Gasztronómiai élvezetük mellett a kertekben a kémiai növényvédelem mérséklését is elősegítik. Illatukkal, színes virágaikkal, rengeteg hasznos rovart vonzanak a kiskertekbe.

Nem minden gyógynövény fűszernövény, de a fűszernövények között sok van, ami egyben gyógynövény is. Azok a növények melyek egyben gyógynövények is (pl: menta, izsóp, stb.) teáknak, krémeknek, is elkészíthetőek, és az egyes betegségekre mellékhatás nélküli gyógymódot jelentenek.

A fűszernövények magról is sikeresen szaporíthatóak. Tavasszal nagyon sok fajta kapható, a vetőmagboltokban, melyek közül a levendulát kivéve szinte mind tavaszi vetésre alkalmas. A levendula kora tavasszal, szabadgyökeres palántával szaporítható, de cserepes növényként egész évben is ültethető.

A leggyakoribb tavaszi vetésű fűszer és gyógynövények, a tejesség igénye nélkül: menta, citromfű, izsóp, bazsalikom, borsikafű vagy csombor, édeskömény, kapor, kakukkfű, zsálya, lestyán, szurokfű vagy oregano, majoranna és a tárkony. (Fűszerkerti vetésnaptár: http://gazigazito.hu/?modul=oldal&) Ezek közül nem mindegyik ültethető egyből szabadföldbe, de cserépben, vagy üres műanyag kupában elvetve, rengeteg fűszernövény palánta nevelhető, melyeket később kiültethetünk a szabadba.

Az évelő növények szinte kiirthatatlanok a kertből.

A menta, a citromfű a levendula, az izsóp, a kakukkfű, a zsálya, a metélőhagyma, de még a tárkony is kedvező helyre ültetve rendületlenül hajt minden évben. A rozmaring is évelő, de a nagy hidegeket nem képes túlélni, csak védett déli fekvésű kőfalak elé ültetve van esélye a kitelelésre. Ezeket a növényeket célszerű állandó helyre ültetni.

A mediterrán ínyencségek, már nem annyira bírják a magyarországi hideg teleket, ezért ezeket minden évben magról, vagy palántáról ültethetjük újra a kertünkbe. A bazsalikom és az oregano magja nyárvégén megszedhető, ezért hagyjunk meg egy-két virágot a növényeken. Következő évben így nem kell a boltban vennünk a magokat. A kapor, a zsázsa, a koriander és még jó néhány növény szintén könnyen szaporítható magfogással. Esetükben az is elegendő, ha hagyjuk elszóródni a magokat a földön mikor már beértek a termések. Következő évben ne kapáljuk fel a területet tavasszal, csak miután kihajtottak a magok. Ekkor a kis palántákat szétültethetjük, vagy hagyhatjuk ott ahol kihajtottak. Így minden évben ugyan azon a helyen fognak nőni az adott növényeink. A fűszernövények szeretnek csoportokban nőni, nem kell mindenáron sorba ültetni őket. Az állandó helyre vetett évelők később elkezdenek egyre jobban szétterülni a földön, és újabb növényeket hoznak.

A fűszer- és gyógynövényekről ma már szinte csak egy-két gyógyhatás és gasztronómiai ismeret maradt fent a gyakorlatban. Azonban a történelmi feljegyzésekből számos egyéb hatásukról is tájékozódhatunk. Surányi Dezső: A magyar biokertek a XVII. században, című könyvében például, olyan rég elfeledett hasznosítási módokról is olvashatunk, melyek természetes megoldást jelenthetnek egy sor házkörüli problémára. Akkoriban a hazai és a külföldi világi birtokokon, és jobbágytelkeken is igény volt a kertművelésre, így biokertek is voltak, melyekben sokféle gyógyító és ételízesítő növényt termesztettek.

A zsályáról például azt jegyezték fel, hogy a „zsálya egészséget tart és természetet”. Minden bizonnyal a szülőnők esetében kifejtett jótékony hatására utal ez a kijelentés. A zsálya ugyan is segíti a könnyebb szülést, és azoknál a nőknél, akiknél túl korán indul meg a vajúdás, „hasznosan élhetnek ezzel, mivel a magzatot a méhben megtartja és élővé tészi. Ha az asszony e palánta vizében egy meszelynyit kevés sóval egyben, negyed nappal a különhálás után megiszik, s azután urával egy fertály óra múlva közösül, minden kételkedés nélkül méhében fogad”. A zsályát mindenféle nemi bajra, kézreszketésre, harapásra, vérzéscsillapításra, borral együtt hurutokra, oldalfájásra, de még hajfestésére is használták őseink. Az izsópot gyakran használták szeles ételek, bab, lencse készítéséhez, ugyan is a tapasztalatok szerint, „a babnak szélcsináló nedvességét elűzi, s megjobbítja”. A kutyákban lévő bolhákat is izsóp főzettel űzték el, „ha vízben megtöröd és elhinted, a bolhákat kiöli”, de még a „hervadó közösülést” is izgatja” a feljegyzések szerint.

A mentáról Florentinus azt írja: „ha tejbe veted, sem meg nem alszik, sem nem sűrűsödik, ha oltót tészesz belé, ugyis,…a sajt sem el nem senyved, sem rothad, ha ménta vízzel, vagy főzelékkel megkened. Ennek vize sajtot rothadni nem enged, füvét ha rákötöd s véle elegyíted.”

Rengeteg régen elfelejtett házi praktika, gyógymód került feljegyzésre elődeink tapasztalatai alapján. Sajnos ma már nagyon keveset ismerünk ezekből. Egyes fűszernövények pedig már a feledés homályába vesztek, holott anyáink konyhájában még mindennaposak voltak. Ezeknek a növényeknek nagy részét nem csak ismerték, hanem kertjükben termesztették is. Sokan, akik régi nagy mesterek szakácskönyveit lapozgatják, olyan receptekkel találkoznak, amelyekben az óta feledésbe merült fűszerek szerepelnek. A legtöbb magyar háztartásban csak köménymagot, őrölt pirospaprikát, fokhagymát, fekete borsot, petrezselymet szórnak az ételekbe, vagy már ezeket is helyettesítik ételízesítő keverékekkel. Ki ismeri ma már a rozmaringot, és ki tudja róla, hogy levesek, mártások, valamint vadas ételek főzéséhez, sütéséhez kiváló fűszer? Kevés kertben nő ma már bazsalikom, borsikafű, citromfű. Pedig a boltokban kapható szárított, egészben vagy őrölve kapható fűszernövényeknek az íz- és táphatásuk jóval kevesebb, mint a friss zöld növényeké.

A fűszer- és gyógynövények aromás ízű anyagokon kívül vitaminokat is tartalmaznak. A hatóanyagok képződése a növény általános anyagcsere-folyamatai során a felvett anyagok átalakításával történik, melyek éterikus olajok vagy kesernyés extraktív anyagok is lehetnek. A begyűjtés a növények kellően érett állapotában kell hogy megtörténjen, szakszerűen feldolgozva, és tárolva nagyon sokáig eltarthatóak. A szárításukat, árnyas szellős helyen végezzük. A száradás foka akkor jó, ha a növény jellegzetes színét, illatát megőrizte és ujjaink között könnyen szétmorzsolható. A nyers fűszernövényeket a késő őszi és téli időszakban is eltehetjük. Tárolásra legalkalmasabb hely a tisztára meszelt, száraz, szellőztethető, fagymentes pince vagy kamra. Ételeinkbe általában felaprítva szoktuk használni. Az aprításhoz célszerű lapos tányért vagy műanyaglapot használni, mert a fa magába szívja a növény nedveit. Ha még is falapot használunk, akkor előtte nedvesítsük meg.

A fűszer- és gyógynövények egyben kertünk díszei is, melyek nem csak látványukkal nyújtanak felüdülést, hanem illatukkal is elvarázsolnak. Már egy kis szellő is képes felkavarni a növényekben lévő gazdag illóolajokat. Eső előtt pedig egyenesen elbódítják a kertben sétálókat.

Akinek nincs kertje, bátran próbálkozhat a lakásban, vagy az erkélyen is cserepes termesztéssel. A beltéri ültetés ugyan olyan, mint ha a szabadba ültetnénk. Magvetéssel, vagy cserepes növények megvásárlásával egyaránt sikert érhetünk el. (Fűszernövények – termesszük őket bent is! http://www.edenkert.hu/konyhakert/fuszernovenyek/termesszunk-fuszernovenyeket-bent/4259/)

Biztos siker eléréséhez azonban inkább vásároljunk faiskolában cserepes növényeket, vagy vetőmagról szaporítsunk, mert a nagyáruházakban kapható növényekhez már sokszor a profi kertész is kevésnek bizonyul.

Szerző: Bárány Angéla

Felhasznált irodalom:

Surányi Dezső: A magyar biokertek a XVII. században - http://gazigazito.hu/?modul=oldal&

http://margit2.uw.hu/kertesz/fuszergyn.htm

Kép forrás:

http://gabkochilli.blog.hu/2013/02/17/s2_44_nap_az_elso_atultetes

Forrás: http://www.felsofokon.hu/idoszeru-mezogazdasag/2013/03/26/ujra-kinott-elni-akart-a-menta