Skip to main content

gmo bananasAz úgynevezett „fejlődő” vagy „harmadik” világban tapasztalható éhínségek és alultápláltság egyik oka az emberiség teljes fokú kihasználása, amit a globálizáció gerjeszt. A világ Walmartjai és Tescoi azokkal az árukkal töltik fel polcaikat, amelyeket az egészségtelen, sokszor embertelen körülmények között élő, helyenként szó szerint rabszolgamunkát végző harmadik világbeli milliók termelnek. A kölcsönös függőség globális rendszere, amely felett a Wall Street-i és londoni üzleti és pénzügyi monopóliumok uralkodnak, nem véletlenül huny szemet az ilyen körülmények felett, sőt, a rendszer pontosan erre a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségre épül.

Bár számunkra egyértelmű, hogy a szegényeken és éhezőkön az egyenlőtlenséget okozó tényezők felszámolásával lehetne segíteni, az egyenlőtlenségből hasznot húzó monopóliumoknak eszük ágában sincs ezt tenni. Ehelyett genetikailag módosított moslékkal akarják etetni a harmadik világot, hogy pótolják az egészséges, kiegyensúlyozott étrendet.

Ennek egyik új képviselője az a genetikailag módosított, úgynevezett „szuperbanán”, ami megemelt alfa- és béta karotin tartalma miatt elvileg emeli a szervezet A-vitamin szintjét. A tervek szerint 2020-tól Ugandában indulhatna a termelés, ahol az új variáns mezőgazdasági tesztjei már 2010 óta folynak.

Az említett GMO moslék nemcsak lehetővé teszi a nagy agrármonopóliumoknak, hogy „karitatív” tevékenységre hivatkozva kiterjesszék piacaikat, hanem utat nyit a világ élelmiszerellátásának teljes monopolizálása előtt. Azáltal, hogy rászoktatják a harmadik világot a szabadalmaztatott, központilag felügyelt és a helyi lakosság által függetlenül nem termelhető GMO moslékra, a globális egyenlőtlenség okozói még szorosabbra húzhatják az emberiség körüli gyeplőt.

Az „arany rizs”, a „szuperbanán” és hasonló GMO termékek éppen az embertelen és rasszista imperializmus által hozott ideológiát képviselik. Sarkosan fogalmazva nem egyébről van szó, mint a pénzügyi-üzleti komplexum alamizsnájáról a „színes bőrűeknek kifejlesztett szuperbanán” formájában.

Ugyanazok a propagandahálózatok, amelyek mindent megtesznek, hogy tudatlanságban tartsák a fogyasztókat az élelmiszerek összetevőivel kapcsolatban, most a genetikailag módosított „finomságokat” a „társadalmi igényekre érzékeny” biotechnológiai cégek adományának álcázva próbálják eladni. A szegények számára azonban nem a GMO moslék a megoldás. Az ilyen termékek legjobb esetben is csak az új piacok megszerzésére irányuló olcsó trükknek nevezhetők, amitől egyúttal azt remélik, hogy az „éhezést támogató” szívtelen aktivista jelzőt testálja majd az ellenzőkre. A valóságban azonban alighanem a globális, országos és személyes szabadság felszámolásáról van szó.

A megoldás

Az igazi és legkézenfekvőbb megoldás nem a GMO-k népszerűsítése, hanem az igazi egészséges élelmiszerek elérhetővé tétele lenne. Ehhez első körben a társadalmi-gazdasági igazságtalanságot fenntartó geopolitikai káoszt kellene felszámolni, leleplezve a nyugat uralkodóelvű geopolitikai kampányait Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiába és Kelet-Európában.

Rövidtávon a mezőgazdaság lokalizálására és a gazdák betanítására lenne szükség az igazi hosszú távú, önfenntartó megoldások megvalósításához. Organikus, különféle terményeket előállító, helyi gazdaságokra van szükség, nem pedig pusztító, adósságtermelő monokultúrákra, amiket egyre több gazdaság vesz át, csatlakozva az adósságcsapdához és erősítve a nagy agrárcégektől való függőséget.

A „szuperbanánra”, „aranyrizsre” és hasonlókra pazarolt százmilliókat az éhezés igazi felszámolására lehetne költeni. Persze a pénzt, például a banán esetében, Bill és Melinda Gates alapítványa biztosítja, tehát marad a GMO banán. Ha a problémák gyökerére koncentrálnának, a Monsanto, Syngenta, Bayer és hasonló megacégeknek nem lenne esélye kihasználni a részben általuk teremtett és fenntartott emberi nyomort.

Thaiföldön az új katonai vezetésű kormány például mindenféle új organikus gazdálkodási kezdeményezéssel próbálja leszoktatni a lakosságot a támogatásokról és a nagy agrárcégektől való függőségről. A helyi termelésre és feldolgozásra tanítják a gazdákat, hogy áruikat közvetlenül a piacon értékesíthessék a nagyvállalatoktól való függőség helyett.

Az embereknek igazán hasznára váló megoldások a monopóliumok érdekeivel ellentétesek. A decentralizálással a multinacionális cégek léte kerül veszélybe. Mivel a kormányok, akiktől sok ember a megoldást várja, gyakran az üzleti és pénzvilág érdekeit képviselik, csak nagyon ritkán vezetnek be ilyen megoldásokat.

Ez csak helyi közösségek által lehetséges. Mivel a „szuperbanán” és társaik nem igazi megoldások, biztosra vehető, hogy a problémák nemcsak nem oldódnak meg, de súlyosbodhatnak is, így nincs vesztenivalónk, függetlenül attól, hogy milyen apró vagy nagy lépéseket teszünk az ügy érdekében.

Forrás

Kép

TOP 5