Egy éven át élt az űrben egy különös lény, a kutatókat is meglepte

Több mint egy éven át is életben maradhatnak a baktériumok a világűrben – ezt bizonyította egy most publikált kutatás.

Egy évet eltölteni az űrben nem sétagalopp.

Sokat tudna erről mesélni Scott Kelly amerikai asztronauta is, aki 2015-ben egy teljes esztendőn át a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) tartózkodott. Ez alatt az idő alatt testében különös folyamatok zajlottak: nem csak a csontsűrűsége és a bélflórája változott meg, de még a DNS-e is módosult.

Akármennyire is elismerésre méltó Kelly teljesítménye, egy apró, szabad szemmel láthatatlan organizmus még őt is messze túlszárnyalta –

A DEINOCOCCUS RADIODURANS NEVŰ BAKTÉRIUM EGY TELJES ÉVET ÁTVÉSZELT AZ ISS KÜLSŐ RÉSZÉN, VAGYIS AZ ŰRBEN.

A Földről felküldött, szárított baktériumokat egy speciális, kutatási célokra létrehozott platformon helyezték el. A mikrobákat mindössze egy üvegablak védte a 190 nm-nél rövidebb hullámhosszú UV-sugaraktól.

A Microbiome című szakfolyóiratban megjelenő kutatásban az osztrák, német és japán szerzők azt írták, az eredmények leginkább a Marson tapasztalható körülményekről, az ottani túlélés lehetőségeiről szolgálhatnak hasznos információkkal, a vörös bolygó atmoszférája ugyanis elnyeli a 190-200 nm hullámhosszú UV-sugarakat.

Különös folyamatokat vettek észre a baktériumsejtekben

A baktériumok egy teljes éven át ki voltak téve az extrém sugárzásnak és hőmérsékleti viszonyoknak. A kísérlet végén az űrbéli mikrobákat ismét a Földre hozták, rehidratálták, majd összevetették őket egy kontrollcsoporttal (vagyis olyan baktériumokkal, amik nem voltak kinn az űrben).

A kutatók azt találták, hogy az alacsony Föld körüli pályán tárolt mikroorganizmusok túlélési rátája kisebb volt, mint a Földön lévő társaiké, ám azok a mikrobák, amik megmaradtak, viszonylag jó állapotban voltak.

A túlélőknél a tudósok egy sor furcsa változást fedeztek fel:

a sejtek külsejét apró „dudorok", ún. vezikulumok borították, több önjavító mechanizmus is aktiválódott, illetve egyes fehérjék, valamint hírvivő RNS-ek (mRNS-ek) mennyisége is nőtt.

A szakértők egyelőre nem tudják megmondani, miért jöttek létre a kísérlet során megfigyelt vezikulumok, habár ötleteik azért vannak. A baktériumok valószínűleg intenzív vezikulációval próbálnak megszabadulni a stresszhatás miatt keletkező káros anyagoktól, emellett segítségükkel olyan további transzportfolyamatok játszódhatnak le, amik védelmet nyújtanak a világűrben tapasztalható káros hatásokkal szemben.

A szerzők szerint a tanulmány alapján megérthetjük, hogyan maradhatnak életben a baktériumok idegen égitesteken, vagy éppen a bolygók közötti utazások során. A tanulmány eredményeit az emberes űrutazások megszervezésekor is hasznosítani lehet.

Az ilyen fajta vizsgálatok segítenek feltérképezni azokat a mechanizmusokat és folyamatokat, amik lehetővé teszik az élet megjelenését a Földön kívül, továbbá kiterjesztik tudásunkat azzal kapcsolatban, miként maradhatunk életben a világűrben, és adaptálódhatunk annak ellenséges környezetéhez"

– írta a kiadott közleményben Tetyana Milojevic, a Bécsi Egyetem biokémikusa.

Milojevic szerint a Deinococcus radiodurans egy olyan molekuláris válaszrendszerrel rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy hosszabb időn keresztül is életben maradhasson alacsony Föld körüli pályán.

A hozzá hasonló organizmusok valószínűleg jobban elviselik a hosszabb űrutazásokat is.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat! 

Kapcsolódó anyagok: 

ZŰR AZ ŰRBEN – AVAGY FENNTARTHATÓ-E AZ ÉLET MÁS BOLYGÓKON?

Forrás - Nyitókép: Deinococcus radiodurans  - TETYANA MILOJEVIC