Családállítás: tények és tévhitek

Napjainkban számos módszer létezik, melyek segíthetnek abban, hogy az ember megtalálja a megfelelő útmutatást és támogatást különböző problémáira. Ebben a sokféleségben azonban nehéz megtalálni a legideálisabb megoldást. 

A családállítás egy olyan módszer, amely különösen megosztó lehet. Ennek ellenére nem vonható kétségbe a módszer hatékonysága. Viszont a családállításnak vannak olyan elemei, melyek tudományosan kevésbé vagy egyáltalán nem magyarázhatóak, és ez bizonyos személyek számára ijesztő lehet.

A családállítás lényegében az egyén családi nehézségeinek és traumáinak elemzésén alapul, történtek-e olyan események, amelyek érzelmekben, viselkedésben vagy akár sorsban is öröklődhetnek, anélkül, hogy az egyén tudna róluk. Ez a megközelítés kísérleti úton alakult ki, és a klasszikus családállítás alapja.

Több pszichológiai irányzat van rá hatással

A klasszikus családállítás elmélete több pszichológiai irányzat, mint például a családterápia, a pszichoanalízis és a szociálpszichológia elméletein nyugszik. Ezek a tudományos területek bizonyos működési módokat írnak le és fogalmaznak meg, melyek a családállítás alapját képezik.

A családállítás magját a rendszerszemlélet alkotja, amely szerint minden rendszerben működő elem megjeleníthető és változtatható a rendszer szabályainak tiszteletben tartásával. Ez azt jelenti, hogy bármilyen rendszer - legyen az munkahelyi vagy akár egy személyautó - elemeit és működését vizsgálhatjuk, és ezen keresztül jobb megértést nyerhetünk a rendszer működésére. A családállítás ezen elv alapján vizsgálja a családok mélyebb, tudattalan szintű mozgásait, feltárva ezzel olyan családi traumákat, amelyek generációkon át okozhatnak problémákat.

A családállítás megközelítése egyedülálló, és noha nem mindenre nyújt megoldást, azok számára, akik számára rezonál, különösen hatékony lehet.

Ez egy mélyen átélhető és áttörést hozó módszer, amely segít feltárni és kezelni azokat a mélyen gyökerező családi mintákat, amelyek hatással lehetnek az egyén életére.

A családtagokat képviselők jelenítik meg

A módszer alapja az, hogy a családtagokat – vagyis a családi rendszer elemeit – a csoporttagok által "képviseltetjük". Ez azt jelenti, hogy a csoportban lévő, egymást nem ismerő emberek veszik fel egy-egy családtag szerepét, nem azért, hogy eljátsszák azt, mint a pszichodrámában, hanem hogy képviselőként jelenítsék meg a családi rendszer dinamikáját.

A gyakorlat során a résztvevő elmondja az állításvezetőnek a vizsgálni kívánt témát, majd beszélgetés következik a család történetéről. Ezután a résztvevő kiválasztja a képviselőket a csoporttagok közül saját magának és családtagjainak. A képviselők elhelyezkednek a helyiségben, majd beszámolnak fizikai érzeteikről. Ezek az érzetek, valamint a résztvevő érzelmi reakciói segítenek feltárni a családi dinamikát.

A családállítás során a "gyógyító mondatok" hangzanak el

Ezek a mondatok segítenek megfogalmazni és felismerni a családban rejlő, eddig ki nem mondott igazságokat. Ezek a mondatok segíthetnek a résztvevőknek megszabadulni a családból hozott terhektől, és lehetőséget adnak a gyógyulás folyamatának elindulására. Ez gyakran katarzist és fontos felismeréseket eredményez, amelyek által a résztvevők meg tudják oldani a problémáikat.
A családállítás egy olyan módszer, amely segít a családi minták és dinamikák feltárásában, ezáltal támogatva az egyéni fejlődést és a lelki gyógyulást.

Családállítás és kvantumfizika

A családállítás és a kvantumfizika összekapcsolása egy izgalmas terület, amely a tudomány és a pszichológia határterületein helyezkedik el. Kvantumfizikusok nem tudják egyértelműen megerősíteni vagy cáfolni azt a jelenséget, amely szerint idegen emberek képesek megélni mások családtagjainak érzéseit. Ennek ellenére a családállítás létjogosultságát egyre több elmélet alátámasztja.

Rupert Sheldrake elmélete, amely a morfogenetikus mező létezését tárgyalja, azt sugallja, hogy létezhet egyfajta energia mező, amelyen keresztül az egyedek – akár távolról is – tudnak egymásról. Ez a koncepció összhangban van a családállításban tapasztalt jelenségekkel. Bert Hellinger, a családállítás atyja, és Sheldrake egyetértettek abban, hogy a családállításban használt módszerek és a morfogenetikus mező elmélete hasonló jelenségekre utalhatnak.

Transzgenerációs öröklődés

Az epigenetikus kutatások, amelyek a transzgenerációs öröklődés témáját vizsgálják, szintén találnak párhuzamokat a családállítás tapasztalataival. Ezek az összefüggések arra utalnak, hogy a családi mintázatok, traumák generációkon át tovább örökíthetőek, és ezek a családállításban is megjelennek.

Van, aki a családállítást ezoterikus nézetekkel, asztrológiával vagy akár előző életek feltárásával ötvözi. Ezek a megközelítések tovább bővítik a családállítás alkalmazási területeit, bár ezeknek a módszereknek a tudományos alapja vitatott lehet.

A családállítás egy hatékony problémamegoldó módszer, amelynek gyökerei a pszichológiában találhatóak. Bár vannak még tudományosan nem magyarázható elemei, sokak számára változást hozhatnak a problémáikban. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a családállítás önmagában nem mindig elegendő a problémák teljes körű megoldásához. Ha a módszer nem hozza meg a várt eredményeket, érdemes más terápiás módszerekhez fordulni. A pszichoterápia különösen hasznos lehet a személyes élet nehézségeinek mélyebb feltárására és kezelésére, mivel a családállítás a családi hatásokra összpontosít.

csaladmentor.hu

A nyitókép csak illusztráció, forrás: -Rita-👩‍🍳 und 📷 mit ❤ képe a Pixabay -en.

Sajtóközlemény