Visszaverhetjük a napfényt az űrbe, de ezzel magunkra szabadítjuk a szúnyogokat

A napfényt az űrbe visszaverő technika, amely lassíthatja a globális felmelegedést, a maláriát terjesztő szúnyogok populációjának növekedését okozná egy új kutatás szerint. 

A klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek megelőzése érdekében végzett geomérnökség akár egymilliárd fővel növelheti a maláriának kitett emberek számát – állapították meg tudósok, akik szerint a Föld éghajlatának mesterséges megváltoztatása jelentős hatással lehet az olyan betegséghordozók terjedésére, mint a maláriaszúnyog (Anopheles).

A Nature Communications című folyóiratban megjelent, az MTI által szemlézett publikáció az első olyan értékelés, amely azt vizsgálja, hogy a geomérnökség alkalmazása milyen hatással lehet a fertőző betegségek terjedésére.

Ha holnaptól elfelejtenénk a kőolajat, a szenet és a földgázt, és teljesen megújuló energiákra térnénk át, az emberi eredetű, plusz légköri szén-dioxid akkor is még sok évtizeden keresztül kifejtené üvegházhatását. Ez a gáz ugyanis sokáig a levegőben marad, mire elnyelődik. Ezért a sikerhez valamilyen formában ki is kellene vonni a levegőből egy részét.

A geomérnökség egyfelől a szén-dioxid légkörből való eltávolítását, másfelől a napfény visszaverését célozza, hogy a bolygó kevesebb hőt nyeljen el. Utóbbi egyik módja, hogy olyan részecskéket juttatnak a légkörbe, amely visszaveri a napsugárzást. Geomérnökök úgy fognák vissza a globális felmelegedést, hogy aeroszolokkal, például kén-dioxiddal szórnák tele a felsőbb légkört, abban bízva, hogy kellően elhomályosítják a napot és kompenzálják a globális felmelegedést.

A Guardian által ismertetett tanulmány az ilyen, a sztratoszférába juttatott, a beérkező fényt visszaverő areoszolok hatását vizsgálta. A cikk emlékeztet, hogy a napsugárzást visszaverő módszerről gyakran beszélnek az éghajlati igazságtalanságok csökkentésének egyik módjaként,

AZ EGÉSZSÉGRE GYAKOROLT LEHETSÉGES HATÁSAIT AZONBAN RITKÁN VIZSGÁLTÁK.

A kutatásban a tudósok a malária terjedését modellezték két jövőbeli forgatókönyv szerint, közepes vagy nagy globális felmelegedés mellett, geomérnökséggel és anélkül. A modellek segítségével meghatározták, hogy milyen hőmérséklet járul hozzá leginkább a maláriaszúnyog populációjának növekedéséhez, és kiszámolták, hogy hány ember él a szúnyog által érintett területeken.

Megállapították, hogy egyes területeken a magas hőmérséklet elpusztítja a malária kórokozóját, de a terület gyors lehűlése visszafordíthatja ezt a csökkenést, ami a betegség terjedéséhez vezethet. A nagy felmelegedéssel számoló forgatókönyv szerint a geomérnökséggel egymilliárd emberrel több lenne kitéve a malária kockázatának.

Colin Carlson, a Georgetowni Egyetem Orvosi Karának adjunktusa és a tanulmány vezető szerzője szerint eredményeiknek fontos szerepük lehet a döntéshozatalban. A geomérnökség életeket menthet, de egyes országok hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Carlson szerint ha a geomérnökséggel az éghajlatváltozás frontvonalában élő lakosságot akarják védeni, akkor fel kell mérni ennek kockázatait és előnyeit, például a szúnyogok által terjesztett betegségek tekintetében.

Ha a bolygó túl meleg az ember számára, a maláriaparazita számára is túl meleg. A bolygó lehűtése vészhelyzetben életeket menthet, de ez a malária visszaszorulását is megfordítaná 

– foglalta össze Carlson.

A tanulmány szerint a geomérnökség egyes helyeken csökkentheti a malária előfordulását, míg máshol növelheti. A szerzők mindkét forgatókönyv esetében megállapították, hogy a geomérnökség még a jelenlegi állapothoz képest is jelentősen csökkentheti a malária kockázatát az indiai szubkontinensen, Délkelet-Ázsiában azonban növekedne a kockázat.