Az emberi szennyezés miatt egyre zöldebb a Föld

Az éghajlatváltozás veszélyeit kétségbe vonó klímaszkeptikusok szívesen hivatkoznak arra, hogy a több szén-dioxid nem is  baj, mert így a fotoszintetizáló élőlények, nem utolsó sorban a növények gyorsabban és nagyobbra nőnek. A klímás ügyekben egyébként burjánzó áltudományos konteókkal szemben ebben van részigazság: a szén-dioxid-trágyázásnak nevezett jelenség nagyon is létezik, hatása a föld műholdképein is látszik. Más kérdés, hogy az előnyei valójában messze nem egyenlítik ki az üvegházhatású gázok okozta klímaváltozás problémáját.

A szárazföldek jelentős része, a vegetációs területek 50 százaléka zöldebbé vált az elmúlt harminc évben, miközben a földek alig négy százaléka barnult ez idő alatt. Az adat műholdképek elemzéséből származik: a földfelszínről visszaverődő fény tulajdonságai jó képet adnak a levelekkel borított terület nagyságáról, vagyis a felszíni növénytakaró állapotáról, az eredmény pedig egyértelmű zöldülésre utal.

Ezt támasztotta alá egy 2016-ban a Nature-ben publikált kínai kutatás is, ami egyaránt zöldülésre következtetett Ausztráliában, Európában, Amazóniában és Közép-Afrikában (Dél-Amerika középső részén és Észak-Amerika egyes régióiban ugyanakkor barnulásra).

Ennek első számú oka, hogy az ipari forradalom óta a légköri szén-dioxid mennyisége a civilizációs szennyezés hatására mára a másfélszeresére nőtt: 280 ppm-ről 415-re, és minden évben további közel 2 ppm-mel növekszik. Bár üvegházhatású gázként a CO₂ alapvetően járul hozzá a klímaváltozáshoz, a növényeknek önmagában tiszta trágyát jelent: az általános iskolás tananyag szerint napfény + víz + szén-dioxid = fotoszintézis, melynek során oxigén és glükóz keletkezik, vagyis növényi tápanyag.

A mezőgazdaságban, például az üvegházas termesztésben a szén-dioxid-trágyázást évtizedek óta használják, és a természetben hasonló hatása van az emberi kibocsátás miatti szén-dioxid-többletnek is. Ez főleg a lombozat gyorsabb növekedését segíti a trópusokon. A klímaváltozás a CO₂-mennyiségétől függetlenül önmagában kevésbé járul hozzá a zöld terjedéséhez, bár regionálisan, a magasabb szélességi körökön és például a Tibeti-fennsíkon ez is előfordul. Ott a hőmérséklet-növekedés és a hosszabb vegetációs időszak is gyarapítja a növényzetet.

A növényi élet összmennyisége, a teljes földi növényi biomassza nagysága már nehezebb ügy, a becslések eléggé szórnak, de a kutatások szerint ez is növekszik. Passzív mikrohullámú távérzékelés segítségével az elmúlt két évtizedre visszamenőleg hónapról-hónapra igyekeztek megállapítani a biomassza alakulását a Földön, az eredmény szerint a vegetáció egy évtized alatt 4 millió tonna plusz szénmennyiséget raktározott el. Bár az erdőirtások miatt az esőerdők biomasszája fogy, a teljes mérleg pozitív, a Földön egyre több a növényzet. Ezt leginkább az afrikai és ausztráliai szavannák és cserjések növekedésének (azt pedig az elmúlt évek lokálisan jobb csapadékviszonyainak) köszönhetjük, de a volt szovjet blokk részleges visszaerdősítése és a nagy kínai erdőültetési programok is segítenek.

Az erdőknek is köszönhető, hogy a Föld szénelnyelő kapacitása 17 százalékkal nőtt az utóbbi 30 évben, így az emberiség által kibocsátott szén-dioxid 28%-át képesek kivonni a légkörből. Az előrejelzések szerint a növényi biomassza a tovább növekvő CO2-szint miatt további 12 százalékkal nőhet a 21. század végéig, ezt azonban több tényező is veszélyezteti. A növények ugye nem csak felvesznek, de a leveleiken keresztül ki is lélegeznek szén-dioxidot, a mérleg pedig inkább csak az egészséges, idősebb fáknál pozitív. A folyamatot ezen kívül még számos tényező, például a vízháztartás és a talaj nitrogén- és foszfortartalma, valamint az erdők komplex hálózatában meghatározó szerepet játszó gyökérgombák, a mikorrhizák is alapvetően befolyásolják. Ezek állapota pedig természetesen mind érzékeny a környezetpusztításra.

A klímaváltozásért felelős humán kibocsátás pozitív mellékhatásaként mindenesetre a Föld némileg valóban zöldül. Elég jelentős szépséghiba azonban, hogy a több növény a nagyobb szénelnyelő képességével együtt is csak egy kisebb részét képes megfogni a szén-dioxid-többletnek. Az erdők mainál sokkal erőteljesebb védelme ezért ugyan kulcsfontosságú lenne, de az sem lenne elég a szén-dioxid-krízis kezelésére, ahhoz egy árnyalatnyival zöldebb bolygón is jóval több mindenre lenne szükség.