Az éghajlatváltozás hatásai jelentős mértékben fogják átrendezni bolygónk geopolitikai helyzetét, főként a sarkvidékeken. Kína már most egyre növekvő érdeklődést mutat az olvadó északi régiók irányába. Mivel belátható időn belül hajózhatóvá válik az Északi-sark a nyári hónapokban, a rövidebb hajózási útvonalakhoz és a kiaknázatlan energiaforrásokhoz való hozzáférés gondolata azonnal megmozgatta az ázsiai szuperhatalom kormányának fantáziáját.

Kínai tisztviselők azon kezdtek tanácskozni, milyen irányú politika segítené Kínát a jégmentes északi-sarki környezet kiaknázásához.

Kína eleve hátrányból indul, hiszen nem mondható el, hogy északi-sarkvidék közelében fekvő állam lenne, ráadásul nem rendelkezik a víz alatti kontinentális talapzat ásványi anyagainak kitermelésének jogával sem. Annak ellenére, hogy az ország nem tagja a Sarkvidéki Tanácsnak (AC), amely jogot biztosít a regionális politikai eszmecseréken való részvételre, várhatóan keresni fogja azokat a lehetőségeket, amellyel meghatározó szerepet vívhat ki magának jövőbeli tevékenységeihez.

A korábban jéggel borított Északi-sark rövid idő alatt aggasztó mértékű átalakuláson esett át. Az egyik jelentés szerint, a sarvidéki óceán jégfelszíne az elmúlt évtizedben 2,7%-kal zsugorodott, amely 7,4%-os csökkenést jelent az 1979. évi mérések óta. Óvatos becslések szerint 2013 és 2060 között jégmentes lehet az Északi-sark a legenyhébb nyári hónapok alatt. Az Északi-sarkvidékről leszakadó, városnyi méretű jégtáblák mellett gazdasági, katonai és környezetvédelmi kihívásokkal is találkozni fog az emberiség.

2008-ban öt partmenti állam, (Kanada, Dánia, Norvégia, Oroszország és az Egyesült Államok) elkötelezte magát, hogy a meglévő jogi kereteken belül mindent megtesz a térség kényes állapotának helyreállításáért. Az elmúlt években azonban fel kellett ismerniük, hogy a rohamosan felgyorsuló természeti változások új geopolitikai viták közepébe helyezik őket, melynek másik oldalán a nem partmenti államok képviselői is szerepet kapnak.

Különösen a szabad áthaladás, valamint az erőforrás-kitermelési jogok kérdése vet fel aggályos vitákat az országok között. Következésképpen, a politikai döntéshozók - nem csak Kínában, hanem egész Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában - nagy figyelmet fordítanak a régió gazdasági, területi és geopolitikai átalakulásának lehetséges következményeinek tanulmányozására.

A kínai politika egyenlőre nagyon óvatosan kezeli a jégmentes Északi-sark hajózási útvonalainak és ásványi kincseinek témáját, sőt kihangsúlyozza, hogy Kína sarkvidéki kutatásai elsősorban tudományos célokat szolgálnak. Tagadhatatlan azonban, hogy a kínai üzleti elit egyre növekvő érdeklődést mutat az Arktisz milliárdos üzleteivel kecsegtető lehetőségei felé.

Kína 1995 óta fordít figyelmet az Északi-sark olvadási tendenciáinak kiértékelésére. A kommunista állam első, 1999-es sarkvidéki expedícióját hamarosan két másik is követte 2003-ban és 2008-ban. A negyedik expedícióra várhatóan az idei év nyarán kerül majd sor.

Kína ezek mellett a világ legnagyobb, nem nukleáris jégtörőjével is rendelkezik. A 163 méter hosszú Xue Long (Hósárkány) nevű kutatóhajót várhatóan több "testvér" is követi majd. A kínai kormány hatalmas pénzeket áldoz használt és új építésű jégtörők vásárlására.

1997-ben az ázsiai ország csatlakozott a Nemzetközi Sarki Tudományos Bizottsághoz (IASC), egy kormányzatoktól független szervezethez, melynek célja, hogy megkönnyítse a több tudományágat és szakterületet érintő kutatások megvalósítását a sarkvidékeken. Kína azóta is jelentős energiát fektet a szervezet működtetésébe és a konferenciák lebonyolításának szervezésében.

Bár a távol-keleti állam nem rendelkezik külön az Arktisz kutatásával foglalkozó intézményekkel, már több tucat kutató és szakember jelentetett meg cikkeket és könyveket, amelyek középpontjában a térség stratégiai és geopolitikai átrendezésére utal. 2007 szeptemberében a kínai kormány már elindított egy projektet, melyben olyan kutatási témákat érintettek, mint a "sarkvidéki erőforrások és azok kiaknázása", a "sarkvidéki tudományos kutatás", az "Északi-sark közlekedése", a "sarkvidéki jogok" és a "sarkvidék katonai jelentősége". Sokat elmond, hogy ezek anyagai azóta sem jelentek meg nyilvánosan.

Mivel Kína gazdasága nagyban függ a külkereskedelmi tevékenységektől, valószínűleg nem fogja elengedni egy rövidebb hajózási útvonal jogának érvényesítését. A Shanghai-Hamburg közötti hajóút 6400 km-rel rövidíthető le az északkeleti átjáró - azaz Oroszország északi partjai mentén. Továbbá hatalmas szállítási díjakat is megtakaríthatnak, hiszen az Ádeni-öböl környékén folyó kalózkodás és a biztosítási díjak miatt a tengeri szállítás költsége a tízszeresére emelkedett.

"Aki ellenőrzése alatt tudja tartani az Északi-sarkvidék útvonalait, az a világ egy új gazdasági és nemzetközi stratégiájának átjáróját is a kézében tartja," írta Li Zhenfu, a Dalian Tengerészeti Egyetem professzora, utalva ezzel a Kelet-Ázsia és Európa közötti rövidebb hajózási útvonalakra, illetve a tengerek mélyén heverő bőséges olaj-, gáz-, ásvány-és halászati készletekre.

Egyenlőre nem lehet tudni, hogy Kína milyen mértékben tud belefolyni a jövő kereskedelmi- és geopolitikai harcába, de jelzésértékű lehet az érintett országok számára a távol-keleti nagyhatalom egyre erőteljesebb térnyerése.

Habó Péter

Kép forrása: http://foreignpolicyblogs.com/2012/07/03/chinas-xue-long-icebreaker-embarks-arctic-expedition/