Város / Közlekedés
A kongói medencében található a világ második legnagyobb esőerdeje, az afrikai kontinens növényzetének hetven százaléka, hatszáz fafajta, tízezer állatfaj, hat nemzet.
Ez a terület a világ legfenyegetettebb ökoszisztémája, földünk második tüdeje, egymillió négyzetkilométernyi esőerdő.
A gazdasági fellendülés érdekében Kongó 2004-ben bejelentette, hogy növelni fogja kereskedelmi fakitermelését. A Világbank által jóváhagyott gazdasági program keretében évek óta ipari mennyiségben termelik a fát az esőerdőkből, ugyanakkor a Világbank mellett több nemzetközi szervezet támogatja is az erdők és az erdőkben élők védelmét. Ez a valóságban olyan bonyolult helyzetet teremtett, amit a kongói kormány, a helyi lakosok még a katonaság bevonásával sem tud kezelni.
A faipar lett a legnagyobb iparág, ami megélhetést, egészségügyi ellátást, iskolákat kellene, hogy biztosítson az erdőkben élő falvak lakosságának, de mi a valóság?
„A fakitermelő cégek a nagy halak, mi csak kis halak vagyunk, nincs hangunk, olyan emberek vagyunk, akiket előre eladtak” így foglalja össze a jelenlegi helyzetet a Kongói demokratikus köztársaság egyik lakosa.
Kongóban közel száz falu érintett az ipari fakitermelésben és az itt élő közösségek ugyanarról a tragikus helyzetről számolnak be.
„Nem történt semmilyen pozitív hatás csupán zűrzavar, a vadállomány egyre fogy, kevesebb a hal és a hernyó, pedig az ezekből származó jövedelem jelenti a helyi lakosoknak a megélhetést.”
A Világbank állítása szerint a fakitermelés egyik célja a szegénységet csökkenteni, fenntartható gazdasági fejlődést teremteni ugyanakkor védelmet nyújtani a helyi lakosoknak és a globális környezeti értékeknek.
„Az erdő elszegényedik, a növények eltűnnek, a folyók kezdenek kiszáradni, sok állat elpusztul, vagy elköltözik, a hernyók élőhelyét folyamatosan irtják” mondják a helyiek. A fakitermelés kezdete óta az esőerdő lakosai a térségben nem láttak semmilyen pozitív változást.
A faipari cégek a hatalmas területekért cserébe vállalták, hogy egészségügyi központokat, iskolákat építenek a helyieknek, munkalehetőséget teremtenek és bevételükből bizonyos összeget visszajuttatnak a falvaknak. Az iskolák, amelyeket építettek, használhatatlannak bizonyultak, a helyieknek ígért munkalehetőség nagyon kevés és rövid távú, a kitermelésben alkalmazott munkások legtöbbször máshonnan érkeznek. A korábban megművelt talaj mára rossz minőségűvé vált.
A helyiek nem látnak kiutat ebből a helyzetből, a sok tárgyalás nem hozott megegyezést a lakosság és a kitermelő cégek között. A békés együttélést kizsákmányolás váltotta fel, ami összeütközésekhez, atrocitásokhoz, áldozatokhoz vezetett.
Tovább súlyosbítja a helyzetet az egyre terjedő illegális fakitermelés is, melyet sokszor az alulfizetett bürokraták tesznek lehetővé.
A vadőrök a biológiailag legérzékenyebb területeket próbálják őrizni és folyamatos harcban állnak a fakitermelőkkel, farmerekkel és a milíciákkal. Idén tizenketten haltak meg, miközben a védett területeket őrizték. A kitermelés új utakat hozott magával, az utakon keresztül eddig érinthetetlen területek kerültek veszélybe. A kongói esőerdők és a klíma megőrzésére irányuló nemzetközi terv része, hogy olyan projekteket kezdeményeznek, melyek csökkentik a fakitermelés szükségességét. Az új programok keretében több milliárd font áramolhat az országba, de a helyzet nem egyszerű. Jelenleg nincs irányítás, nincs átláthatóság, hiányzik az erős kormányzás és ennek hiányában a meglévő káosz csak növekedni fog. Kongónak több külső segítségre van szüksége. A javaslat, hogy fizessenek a katonáknak és Kongónak a hatalmas erdők megóvásáért, egyszerű és meggyőző, de a gyakorlatban mindez kockázatos, lassú és kaotikus folyamat. A motiváció adott, a pénzek beérkezhetnek, de a világ második legnagyobb esőerdőjéért vívott harc még sokáig eltart majd.
Téjuci
Forrás:
;feature=player_embeddedhttp://rainforests.mongabay.com/congo/
Hír TV, BBC Reporters – 2011. december
Tjuci
TOP 5
EU társadalom és jog
Város / Közlekedés
