Tíz év alatt kitakaríthatók az óceánok?

Slat és tudóstársai 2014. június 3-án közreadták tanulmányukat (The Ocean Cleanup - Feasibility Study). "MEGVALÓSÍTHATÓ!" - ezzel a felkiáltással posztolták közel 600 oldalas anyagukat az Ocean Cleanup Facebook oldalára. A megközelítés bölcs, mert nemcsak az élővilágban okozott károkat veszi számításba, hanem a szemét szigetek által okozott gazdasági veszteségekre is komoly figyelmet fordít, továbbá a gazdaságos üzemeltetést is szem előtt tartja! Ezek figyelembevételével már nemcsak a környezetvédők fognak felfigyelni erre a gigantikus műveletre, hanem a legnagyobb cégek és szövetségek is!

"A tengeri hulladékok körülbelül 1.27 milliárd dollár halászati kárt okoznak évente az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) területén. A passzív takarítási koncepciónak az egyik fő erénye a méretezhetőség és a tervezhetőség. A természetes áramlat (Észak-atlanti áramlat) periodikusságát kihasználva a tisztítási folyamat minimum 5 évre redukálható. A passzív megközelítés nagyon alacsony üzemeltetési költségeket feltételez, ami növeli a projekt megvalósíthatóságát."

A koncepció szerint az Óceántakarító rendszer (Ocean Cleanup Array) a víz felszínén úszó üreges Dyneema (magas molekulasűrűségű polietilén) anyagból készült csövekből (továbbiakban: boom) áll, melyek az áramlatnak köszönhetően begyűjtik és koncentrálják a hulladékokat. A megadott szögben installált boomoknak és az áramlatnak köszönhetően a lebegő hulladék egy 11 méter átmérőjű, 58 méter magas henger alakú begyűjtő toronynál sodródik össze, ahol egy futószalag emeli ki a szennyeződéseket a vízből és egy tárolóba továbbítja. A tároló kapacitása 3000 m3. Napi 65 m3-es kitermelési kapacitással terveznek, ami azt jelenti, hogy 45 naponta kell teherhajóra üríteni a hulladékot.

A begyűjtött hulladék hasznosításával (energetika, olajsajtolás, újrafeldolgozás) pedig fedezni kívánják a kivitelezési költségeket is. Az előzetes kalkulációk szerint 300 millió eurós összköltségvetéssel, 100 km hosszú csápokkal kb. 10 év kell a Csendes-óceáni szemét sziget nagy részének eltüntetéséhez (3-4 év tervezés, kutatás, kivitelezés, 5 év üzemeltetés).

A fókuszterület közel 200 kilométerre található San Francisco partjaitól (északi szélesség 30° és a nyugati hosszúság 138°), ami számításaik szerink 21.000 tonna 2 cm-nél kisebb, és 119.000 tonna 2 cm-nél nagyobb műanyag hulladékot foglal magába. Ennek kb. 50%-át, 70.000 tonnát terveznek kiszedni ezzel a technikával.

A hulladékok függőleges kiterjedésének dimenzióit 2 expedíció során vizsgálták és az eredmények azt mutatják, hogy a legnagyobb koncentráció, ami hatékonyan be is gyűjthető, kb. 2-3 méteres mélységben található, de ezt az időjárási körülmények (szél, hullámok) is befolyásolják.  A begyűjtés hatékonyságát és a hulladékok viselkedését a boom-mal való találkozásnál, illetve az átszivárgó mennyiséget számítógépes áramlás szimulációkkal (Computational Fluid Dynamics: CFD) és több gyakorlati kísérlettel vizsgálták. Az egyes boom-ok maximum 1,4 km-esek lehetnek, ugyanis ennél a méretnél még felveszik a több méteres hullámok alakját és váltakozását, e fölött azonban már fellép a hullámok átbukásának esélye, ami veszteséget eredményezhet.

S mi lesz a begyűjtött halakkal, s élőlényekkel? - hangzik jogosan a kérdés. Az élőlényeket, mint pl. a planktonokat leválasztják egy speciális centrifugális technikával, és csak az újrafelhasználásra kerülő műanyag anyagokat tartják meg. Mivel hálót nem használnak a tisztítás során, ez a passzív módszer lehet a legkíméletesebb a tengeri ökoszisztémákkal és a hálós módszerrel begyűjthető hulladékoknál akár jóval kisebb méretű hulladékokat is be tudnak gyűjteni. 

Érdemes megnézni a 2014. június 3-ai előadást és párbeszédet, ahol további részletek derülnek ki.

A projekt fenntarthatósága

Slat előadásában és honlapján azt is megtudhatjuk, hogyan tervezik majd a hosszú távú finanszírozást. A begyűjtött műanyag hulladékok hasznosíthatók, amik az előzetes kalkulációk alapján 500 millió dolláros évi bevételt is eredményezhetnek, számításaik, pénzügyi terveik is olvashatóak a tanulmányban.  Az induláshoz és a további kutatások finanszírozásához indítottak egy közösségi finanszírozású gyűjtőprogramot, amin keresztül 2 millió dollárt szeretnének begyűjteni 100 nap alatt. Az első 2 napban már 55.000 dollárral be is szálltak a jótékony segítők. 6.21 dollár a minimum, ami átszámítva 1400 forintot jelent… 
Adományt a projekt főoldalán lehet folyósítani: http://www.theoceancleanup.com/

A teljes tanulmány letöltése
A 16 oldalas összefoglaló letöltése

Az óceántakarító projekt jövője

Az elkövetkező 3-4 évben sor kerül a felmerült kérdések, részletek tisztázására, majd az élőben tesztelésre, melyet kis (1:1000), majd nagy méretben (1:10) kívánnak bevetni kint az óceánon. Ez idő alatt a technológia is tovább fejlődik, illetve lesz idő kitalálni, piackutatást végezni, hogy a kitermelt 70.000 tonna műanyag hulladék hogyan és mire hasznosítható a legjobban. Ezután kezdődhet meg a maga a takarítási munka, ami előreláthatólag 5 évig tart majd. 2024-re ennek köszönhetően a hulladékok fele kerülhet ki a legnagyobb élővizekből, ami továbbra is nagyon komoly felelősséget ruház a gyártókra és a lakosságra, mert a jövőbeni esetleges szennyezések beláthatatlan károkat okozhatnak a tengeri ökoszisztémában, az élelmiszerláncban és szén-dioxidot elnyelő korallzátonyokban.

További együttműködő partnereket, kutatóintézeteket és mérnököket várnak a projekthez, ezzel is csökkentve a költségeket.

Mit tehetünk mi?

Tartsuk fejben, hogy a körforgásba kerülő szennyező anyagok visszajutnak hozzánk; így tovább terjesztve a szennyezést, mind természeti környezetünket, mind az ember egészségét veszélyeztetve.
Változtatni kell vásárlási szokásainkon: Kerüljük a műanyag zacskók és a palackok használatát, használjunk vászontáskát!
Igyunk csapvizet, vagy szikvizet, így nem keletkezik annyi üres PET-palack a háztartásban!
Mellőzzük a többszörösen becsomagolt termékeket!
És persze ne dobáljunk szemetet az óceánba! :)
Megelőzési praktikák
Klímamentő ötletek
Spórolás és takarékoskodás

Források:
Óceántakarító projekt honlapja
Chris Jordan: Midway Islands
Nemzeti Óceán- és Légköri Hivatal 
NOAA Marine Debris Program
Plastic Garbage Projekt

Fotók: 
http://www.theoceancleanup.com/
Hankó Gergely (Valencia és Berlin)