Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

madarTudósok, köztük francia kutatók az óceánjaink szemét (szégyen) foltjaira hívták fel a figyelmet

Az óceánok egyes területein hatalmas szemétmezők jelenlétére hívták fel a figyelmet francia kutatók. Testközelből vehették szemügyre pl. a Sargasso-tengeren, Bermuda környékén kialakult szemétfoltot és nem meglepő, hogy az eléjük táruló látvány sokkolta őket.

 http://diak.hulladekboltermek.hu 

 

 Az óceánnak van olyan része, ahol az apró szemétdarabok nagyobb számban vannak jelen, mint az állatok táplálékául szolgáló planktonok.

Az utóbbi hatvan évben az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba bocsátott műanyaghulladékok alkotta szeméttengert, amely Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt néven vált ismertté, először egy évtizede vizsgálta meg alaposabban Charles J. Moore tengerkutató. A "keleti szemétfoltnak" is nevezett jelenség az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken figyelhető meg.

Nemrég négy francia kutató indult útnak egy bretagne-i kikötőből kifejezetten azzal a céllal, hogy tanulmányozza az Atlanti-óceán felszínén úszó hulladékot. Az első hónapokban átlagosan napi négy-öt szemétdarabot láttak, később azonban valóságos tengeri szeméttelepet értek el az előbb említett Sargasso-tengeren, Bermuda térségében.

 "Tizenöt perc alatt több szemetet láttunk, mint addigi egész utunk alatt... Valóságos sokk volt, amikor a semmi közepén öt percenkét tíz-húsz kacatot láttunk" – idézte fel az élményeket Yann Geffriaud tengerészeti mérnök hazaérkezésük után. " A szemét 95 százaléka műanyag: fogkrémes tubus, spray, vizes palack... Valójában nem egy összefüggő műanyaghegyről van szó, hanem szétszóródott szemétről" –magyarázta a 27 éves férfi, annak a Watch the Waste nevű szervezetnek az alapítója, mely arra buzdítja a hajósokat, hogy kövessék figyelemmel a tenger felszínén úszó hulladékot.

 A francia csapat igen hasonló tapasztalatokkal tért vissza útjáról, mint Charles J. Moore amerikai tengerkutató, aki legutóbb két évvel ezelőtt hajózott be az úgynevezett nagy csendes-óceáni szemétfoltba. Azt az északi Csendes-óceán középső részén úszó, mintegy 100 millió tonna hulladékot tartalmazó szeméttengert nevezik így, amely az utóbbi hatvan évben jött létre az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba bocsátott műanyaghulladékokból. Moore 1997 óta vizsgálja az egyes becslések szerint Franciaország-méretű, mások szerint még nagyobb foltot, számos cikket is írt a témában, amelyek jelentős médiavisszhangot váltottak ki. Ugyanakkor még mindig nagyon keveset tudnak a szakemberek az óriási szeméttenger méretéről, kiterjedéséről. Nagyméretű, a hajó fedélzetéről jól látható szemétdarab ugyanis, alig-alig van. A szemét többsége kicsiny műanyaghulladék-szemcse a víz felszínén vagy közvetlenül alatta, repülőgépről vagy műholdról szinte észrevehetetlen.

A műanyaghulladék egyes kutatások szerint a napnak, esőnek és más környezeti hatásoknak kitéve fokozatosan lebomlik a tengerekben, ezzel jelentősen károsítva az élővilágot. A még nem lebomlott hulladék is veszélyes az állatvilágra: évente tengeri madarak ezrei pusztulnak el azért, mert műanyagdarabkákat esznek meg, amelyek végül elzárják beleiket vagy megmérgezik őket.

http://diak.hulladekboltermek.hu

hulladekA műanyag csomagolóanyag nem bomlik le biológiailag. Szaido Kacusiko, a japán Nihon Egyetem kémikusa a minap ismertetett tanulmányában kimutatta ugyan, hogy a tengerek vizében talán ez a hulladékfajta is megsemmisül, ettől azonban még nem sokkal lesz kívánatosabb. "A műanyagot általában éppen azért használjuk, mert meglehetősen tartós. Mi azonban úgy találtuk, hogy a tengerek vizében a napnak, esőnek és más környezeti hatásoknak kitéve lebomlik, ezzel pedig olyan környezetkárosító faktorrá válik, amellyel a jövőben is mind inkább számolnunk kell" - mondta Szaido az amerikai kémiai társaság legutóbbi konferenciáján, hangsúlyozva, hogy a lebomló plasztik olyan veszélyes anyagokat bocsát ki, mint például a biszfenol-A, vagy a műanyagok nagyobbacska építőköveinek számító oligomerek.

Ezek a veszélyes anyagok megbomlaszthatják a tengeri állatok hormonháztartását és a növényvilágot. A kaliforniai kutatócsoport abban reménykedik, hogy az általuk gyűjtött mintákból magyarázatot kapnak arra, miként hatnak az óceán élővilágára a műanyaghulladékok.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint körülbelül 13 ezer darab műanyagszemét lebeg az óceán minden egyes négyzetkilométerén, ám a probléma öt óceánrészen, közülük is a Csendes-óceán északi vidékén a legsúlyosabb.

Lucza Veronika, Biológus – Ökológus