2012. szeptember 15-30. Szentbékkálla, Tapolca, Köveskál, Káptalantóti
A Random Varroda SBC. egy olyan piaci invenció, ami hagyományokra épül, figyelembe veszi az egyes piacok sajátosságait és ezeken belül teremti meg az aktív részvétel lehetőségét. A helyi adottságok használata, a fogyasztói magatartás átfordítása az alkotói oldalra, új komplex fogalomrendszer kialakítása a cél. Ez illeszkedik a XXI. század ökológiai, gazdasági, társadalmi folyamataiba.
A környéken mindenki ismeri a Tapolcai piac effektust, ahol 100-200 Ft-ért ruhákat vásárolnak (mert olcsó), de aztán mégsem tudják használni a márkás holmikat, mert nem pont "rájuk öntötték". Ez az itt élők számára szinte mindennapos érzés, ezért a Random Varroda nem csak egy aktuálisan felkapott téma, de régóta létező problémákra kínál megoldást. Az újrahasználatnak (reuse) ez a formája kifejezetten városi tevékenység, ami nagyrészt a fővároshoz köthető, de úgy tűnik, hogy az ebben a régióban zajló használtcikk kereskedelem és a vásárló közönség is alkalmas a recycling és a DIY(Do It Yourself/Csináld magad!) felélénkítéséhez.
A Tapolca környéki kisebb falvak jelentették korábban a városi életmód perifériáját, az élelmiszertermeléstől a téli tüzelő előállításáig, cserébe a városi mesterségek/ipari tevékenység, úgymint varrás, lakatos és cipész mesterségek, szerelés-javítás, stb. tapolcai mesterekhez kötődnek. Így a vidék nem egy adott helyszínre alapozza a működését, nem központosítható, hanem komolyan egymásra épülő struktúrákban lehet gondolkodni és tágabb mozgásteret teremteni. Már több, mint 1O éve a piacok lehetőségeit használva fókuszálok mindig egy-egy témára és felépítettem azt a folyamatot, amiben a hétköznapi tevékenységek, mint öltözködés, főzés, gyümölcsök lelőhelyei, gazdálkodás, vásárlás és eladás kirajzolja a használható és fenntartható környezetet, ami a művész alkotóterepe, vagy "alkotótelepe" is egyben. Szentbékkálla, Köveskál, Káptalantóti és Tapolca között meghúzott vonalon lehetséges a lokális és fenntartható tevékenység, az önfenntartás is. A piacok magánterületen helyezkednek el, de nyilvános a működésük, így helypénz ellenében bárki területet bérelhet. Művészként a piac működésének kontextusát fogom bővíteni. Mivel az ország különböző területeiről és Budapestről idetelepült közösség tagjai nem egy szűk területen belül, hanem a Káli-medence és a Tapolcai-medence területén, illetve a Balaton partjának különböző településein laknak, nyaralnak/töltik idejüket, ezért ezek a helyek valódi agorákként funkcionálnak, ahol lehetséges az aktív, közösségi tevékenységek megjelenése. A közös érdeklődés megvan, mindenki ismeri egymást látásból, csak a kezdeményezésen múlik, hogy sikerül-e aktív közösséget kovácsolni...
A DIY, azaz a Do It Yourself/Csináld Magad! az emberiséggel egyidős fogalom. A '6O-as évek óta olyan kulturális és gazdasági kritikai álláspontot képvisel, ami egy kialakult helyzetre reflektál, hiszen nem fogadja el a készen kínált lehetőségeket, hanem aktívan és önállóan alakítja környezetét. Megalkotói új utakat, új megnyilvánulási formákat kerestek és ennek egyik eszköze volt a DIY. A készen kapott dolgok, kész helyzetek helyett, saját utak keresése, saját maguk által elkészített tárgyak használata, ruhák viselése, a saját maguk által játszott zene, stb..
A hétköznapi aktivitások legkülönbözőbb formái meghatározzák a mindennapokat, de ez teszi lehetővé mégis a művészek kapcsolódását a vidéki élethez, a környezetalakításhoz, házépítéshez, kiskertek kialakításához, állattartáshoz, stb.. A DIY mára egyfajta magától értetődő válasz lett a körülöttünk zajló globális folyamatokra is, lassan visszaépül az életünkbe és szinte észrevétlenül kezdünk egyre több mindent megcsinálni saját magunk.
Környezetünk egyre fontosabb számunkra, egyre több mindent vagyunk hajlandóak megtenni érte és egyre több mindenről le is mondunk azért, hogy fenntarthassuk. Ebben is központi szerepe van a DIY-nak, elsősorban a hulladékok hasznosítása terén. A recycling/újrahasznosító tevékenység és az újrahasználat egyre szélesebb körű terjedése nem csak romantikus helyi kezdeményezésre utalnak, hanem a lokálistól a nagyipari termelésig mindenkit érintő és komoly gazdasági kérdéseket felvető tevékenységnek számítanak (pl. Tükörben a világ / Hulladékból termék kiállítások).
Jó ideje folyik az az értékrend váltás, ami a személyes élményeket és tapasztalatokat részesíti előnyben az eddig globálisan elfogadott, illetve értékesnek vélt dolgokkal szemben. Ugyanolyan értéket képviselhet egy papír ékszer, mint egy arany, egy jó minőségű, használható és személyes tárgy felbecsülhetetlen attól függetlenül, hogy ki tervezte és mennyibe került, hogy presztízst jelent-e, vagy sem. Kedvesebb lehet egy saját készítésű tárgy, mint egy drágán vásárolt, és itt idézem a HINTS-ben használt egyik mottónkat, a "recapturing energy-t", vagyis az egyszer befektetett emberi energiák újrahasznosítása, tiszteletben tartása is egyre fontosabb. Felértékelődik a befektetett munkánk a pénzzel szemben is akár, illetve csak a személyes közreműködésünkkel tartható fenn a környezetünk.
A 2O12-es Budapesti Design Hét egyik kiemelt témája a "slow design" és ezzel együtt a "Csináld magad!" is. A különböző foglalkozású, hivatású emberek nem eléggé felkészültek arra, hogy saját kezűleg avatkozzanak be a környezetük alakításába, vagy egyszerűen csak nincsenek hozzá szokva, nem bíznak a képességeikben, de fontos számukra a folyamat és igénylik a segítséget.
Hogyan kapcsolódhat egy falusi program a budapesti Design hét eseményeihez?
Tapolca vonzáskörzetében helyezkedik el Devecser, ami elsősorban a vörös iszap katasztrófa miatt híresült el, azonban kevesebben tudják, hogy az ország egyik használtcikk központja. Korábban a devecseri romák alkották a tapolcai bolhapiac árusainak nagy részét is, mára azonban szinte minden árus tapolcai. Ruhák, műszaki cikkek, biciklik, minden olyan Európából hozott használt cikk, amire itthon kereslet van. Kedden és pénteken (de mostanában már csütörtökön és szombaton is) megnyílik az a hely, ahol az addig elérhetetlenül drága, márkás, de máshol már feleslegessé vált ruhadarabok 1OO és 2OO Ft-ért megvásárolhatók a műszaki cikkek és biciklik pedig a bolti ár töredékéért kaphatók. Ez a használtcikk kereskedelem tartja életben a roma családok jó részét ebben a régióban. Aki itt vásárol (budapestiek és külföldiek egyaránt) nem csak segít életben tartani egy-egy családot, de energiát és pénzt takarít meg. Emellett a design fogalom egyre nagyobb területet hódít meg, mint pl.: a gasztrodesign, ami a kézműves élelmiszerek megjelenését jelenti. Mivel a vidéki élet sem kötődik már a népviseletekhez és egyéb népi tárgyakhoz szorosan, így az elvárások a praktikus, jó minőségű használati tárgyak felé fordultak, ami a design fogalom egyik definíciója is. Mivel a vidéki és urbánus életmód közeledni látszik egymáshoz, ezért nem elválasztható egyértelműen a két kultúra, hanem egy speciális együttállást mutat, így a vidéken megjelenő design nem idegen a környezettől, hanem kiszolgálja az új igényeket. A környéken szaporodó termelői piacok, mint pl.: az országos hírű, Káptalantótiban szervezett termelői piac (Liliomkert), vagy az újabb keletű Manduláskerti Káli piac Köveskálon is azt mutatják, hogy a vásárló erő szívesebben költi a pénzét lokális termékekre és a személyes igényeinek megfelelő dolgokra.
Évek óta terveztem a tapolcai bolhapiacon helyi "random varrodát" rendezni, az ott vásárolt ruhákat azonnal átalakítani, hiszen az olcsó árfekvés nem csak hihetetlen egy márkás darabért, de nagyon szórakoztató is, emellett az elmúlás, a gyors elértéktelenedés manifesztumai ezek a darabok, amiket újra játékba lehet hozni és új kontextusba helyezni. És a "mindenből lehet csinálni valamit", "minden jó lesz még valamire", "nincs értéktelen dolog" szemlélet talán itt érvényesül a legjobban. Érdekes, hogy ez a szemlélet és a lokális, környezettudatos gondolkodás még nem teremtette meg azt az újrahasznosító bázist, amihez elképzelhetetlen mennyiségű és minőségű alapanyag áll itt rendelkezésre, ezért is indítottam be a Random varrodát Szentbékkállán (SBC). Ez az egyik kedvenc elfoglaltságom és a világ minden táján kutatom a piacok/bolhapiacok kínálatát, amik az adott kultúra lenyomatai. Az elmúlt 1O évben a legkülönbözőbb helyekre települtem már ki a varrógépemmel, nem csak itthon, de New Yorkban, Rotterdamban, Bécsben és Stuttgartban is. Pl.: Bécsben, az ottakringi bevándorlók által látogatott piacon volt szerencsém dolgozni 2OO9-ben a Close Encounters fesztiválon, ahol a török vendégmunkások, mint addig hiányzó szolgáltatásként tekintettek a varrógépre a ruhadarabok javításához és azonnal működni kezdett a Nomad Art Care projekt.
Minden helyszínen sikerült olyan bázist kialakítani, ahová szívesen bekapcsolódtak nemcsak azok a résztvevők, akik kifejezetten emiatt a program miatt jöttek, hanem az arra járó-kelő lakosok is.
Tapasztalataim azt mutatják, hogy a kézimunka és a varrógép olyan helyzetet teremt, ami a kollektív tudat része, a piacokon pedig hagyományosan jelen van sok kultúrában a mai napig, ezért ismerős üzenetet hordoz mindenki számára. Eddig a hozott, kidobásra ítélt ruhákkal dolgoztam, de 2O12-es projektemben direkten használtam "lomis", piacos/1OO ft-os ruhákat a "random varroda SBC" projekthez, hogy felismerhetően képviseljem ezt a kultúrát. Először a piackutató gyerekekkel vásároltunk ruhákat és mindenki a saját képére formálta őket a segítségemmel, amit egy házi divatbemutatón mutattunk be Szentbékkállán. Később magam is vásároltam (ahogy szoktam) a teljesen különböző legolcsóbb ruhákból, de random összepárosítottam őket, így készült el a kollekcióm, amit a Lilomkertben mutattam be.
Szerettem volna a piac fogalmát a legkomplexebben körbejárni, ezért tartottam fontosnak a gyerekekkel való zöldségvásárlást és főzést is, emellett a másik oldalra való átállást, vagyis a termelői attitűd megismerését, így nem maradhatott ki a piacon való árusítás sem. Saját maguk által készített süteményeket árultak. Az 1998 óta folyamatos "traffic jam" projektem alapja a gyümölcsszedés és annak feldolgozása, ezért is üdvözöltem az amerikai "Fallen Fruit" projektet, ami beigazolta elképzeléseimet. Ezt a tevékenységet kezdtem most el gyerekekkel; akik a saját maguk által sütött sütit árulták a termelői piacon. Egy olyan folyamat részesei voltak, ahol a helyi közösséggel való együttműködés nélkül nem tudtak volna sikeresek lenni.
Szabó Eszter Ágnes
Random Varroda
http://randomvarroda.blog.hu/
https://www.facebook.com/RandomVarrodaSbc
Szakmai partnerek:
TOP 5
