Minek tartana fenn családot és barátokat, ha bérelni is lehet?

De bizonyos bevásárlóközpontokban már 30 percre is lehet csávót bérelni, aki segít ruhát választani, cipeli a megvásárolt cuccokat, és az ilyenkor kötelező szelfizésben is biodíszletként funkcionál. Ahogy nyugaton sem ismeretlen az emberbérlés, és kamuközönség-vásárlástól a bejárónőn át az eszkortokig elég sok formája van.

Azonban abból a szempontból nincs párja a japán piacnak, hogy elképesztően szegmentált: az ég világon minden lelki, testi és gyakorlati igényre lehet specializált emberbérlő szolgáltatásokat találni, az apakomplexustól kezdve az életviteli tanácsadáson át, az együtt alváson keresztül a klasszikus eufemizált masszázsig. Sőt sok olyan dologra is, amire amúgy nem is gondolna az ember.

A piac és ezzel a kínálat pedig egyre növekszik. Az emberbérlés sikeréért természetesen nagyrészt a jól ismert posztmodern társadalmi folyamatok a felelősek, mint például az elidegenedés vagy a családok szétesése. De legalább ilyen fontos hajtóerőt jelent a konzervatív, a múltban megrögzült elvárások és a modern realitások közti, egyre szélesebb szakadék. Ahogy az is közbejátszik, hogy Japánban gyakran anyagilag is igen költséges dolog az emberi kapcsolatok fenntartása. Természetesen népszerűek a hagyományos perverziók is, de az új cégek inkább a lelki, illetve a társadalmi elvárásokból fakadó problémákra fókuszálnak.

Bérelj papit

Az egyik legújabb szolgáltatás például a középkorúférfi-bérlés. Az alapító szerint az ötlet onnan jött, hogy a vonaton hallotta, amint két diáklány gyalázza a középkorú férfiakat (Japánban a látványosan kiégett, a céges mókuskerékbe beragadt férfiakra külön gúnyszó van), úgyhogy eldöntötte, bebizonyítja, hogy igenis képesek hasznosak lenni.

A biznisz azóta meglepően jól megy, a cég által kiközvetített, 30 és 70 közötti férfiak fiatal és öreg nőknek és férfiaknak egyaránt adnak párkapcsolati- és életviteli tanácsokat, elmennek velük vásárolni vagy sétálni.

De nem csak tanácsokat osztani vagy társalogni tudnak, gyakran társadalmi hasznukat konkrét problémamegoldással bizonyítják, az IKEA-bútorok összeszerelése például alapszolgáltatás. De vannak ennél érdekesebb feladatok is, az alapítót például egyszer arra kérte meg egy nő, hogy szidja le neveletlen fiát. Egy másik alkalommal egy lakásfelújítás kapcsán kellett közbenjárnia:

A középkorú férfiak jelképes, óránként ezer jenes (kb. 2500 forintos) áron dolgoznak, és a cég honlapján elérhető képeik és leírásuk alapján ők is inkább a társaságot keresik, mint a pénzt. Jelentkezőkből állítólag nincs hiány, de természetesen próbálják kiszűrni a gázos arcokat – a rossz nyelvek szerint a bérelhető középkorú férfiakat nem pusztán egy jó beszélgetés vágya motiválja, bár állítólag eddig nem volt panasz rájuk.

Bérelj profit

Persze az amatőrök csak a szektor egy kis részében versenyképesek. Az igazán fontos dolgokra profit bérel az ember, és szerencsére bőven van kínálat: több ügynökség is közvetít profi bérelt embereket és bármire kapható színészeket,

A bébiktől kezdve a nyugdíjasokig minden korosztályra és esetre van emberük, akik közül a megrendelő pár órára szerezhet magának barátot, barátnőt, gyereket, férjet, apát, anyát, karaoke-partnert, shoppingpartnert, futópartnert, Disneyland-partnert, Twitteren magát a haverunknak kiadó embert, panaszkodáshallgató-embert, násznépet, gyásznépet, mindent. Persze itt már profi bért is kell fizetni, az árak jellemzően 20 ezer forint körülről indulnak, a határ meg nyilván pénztárcafüggő.

A megrendelések nagy része persze klasszikus randi (szex nélkül, legalábbis a cég állítása szerint), de vannak megoldások ennél jóval bonyolultabb személyes és családi igényekre is.

• Ez a cég adott már kölcsönbe csecsemőt, hogy a haldokló nagypapa még halála előtt láthassa “unokáját”, aki valójában még nem született meg.
• Volt olyan hatvanas férfi, aki elhunyt felesége élő mását rendelte meg – és az ügynökség eleget is tett a kérésnek.
• Van olyan idős asszony, aki kisunokát bérel a bevásárláshoz, de rendeznek teljes kamu esküvőket, ahol a menyasszonyon és családján kívül mindenki bérelt színész.
• És előfordul olyan is, amikor valaki kifejezetten társadalmi kirekesztettsége miatt akar embert bérelni, például mert crossdresserként nem talál vacsorapartnert.

A konzervatív társadalmi szokások miatt falakba ütköző emberek visszatérő vásárlók. A cégalapító első megbízója egy, gyerekét egyedül nevelő anya volt, aki azért bérelte fel kamuférjnek, mert fiát egyébként nem akarták felvenni az iskolába - apa nélkül ugyanis szerintük nem lehet rendesen felnőni. Egy másik gyereknek pedig már nyolc éve játszik pótapát, a gyerek pedig máig nem tudja, hogy nem az igazi apjáról van szó.

De bőven vannak professzionális megoldásaik is: ha az ember népszerűbbnek akarja láttatni éttermét, bérelhet kamuvásárlókat, de koncertre, előadásra, partira is lehet kamuközönséget venni. 

Bérelj bocsánatkérőt

Több hasonló emberbérlő ügynökség van, és mindegyik próbálja szélesíteni a palettáját. A társaság iránti vágy mellett sok a gyakorlati problémák ellátására létrejött szolgáltatás, lehet például sorbanállót bérelni, bár Venezuelával ellentétben itt nem az alapvető élelmiszerekért, és Amerikával ellentétben nem az iPhone-ért kell sorban állni, a japánok ugyanis az ég világon bármiért, például az óvodai jelentkezési lapért is képesek és kénytelenek is sorban állni. De nyugati cégekhez hasonlóan alkalmi házimunkát is kiközvetítenek. 

Sőt, akár bocsánatkérőt is lehet bérelni, aki az ember helyett elmegy, és bocsánatot kér attól, akit a kliens megbántott – bár arról nincs információ a helyi sajtóban, hogy mennyire hatásos módja a bocsánatkérésnek, ha az ember mást küld maga helyett. Bár a szolgáltatás népszerűbb módja, hogy a bérelt ember mintegy mentális segítségként kíséri el a kuncsaftot a bocsánatkérésre, amely Japánban gyakran a mai napig meglepően teátrális jelenet szokott lenni.

Van, amikor meg pont az ellenkezőjéért bérelnek embert: férfiak olykor azért vesznek kölcsön egy kamufeleséget vagy kamuszeretőt, hogy az igazi barátnőjük rajtakaphassa őket, és szakíthasson velük – erre akkor van szükség, ha a megrendelők már nagyon véget akarnak vetni a kapcsolatnak, de maguktól nem képesek erre.

Néha pedig még a bérelt emberek is bérelnek embert. A Japan Times cikke szerint egy hoszteszbárban dolgozó lány például főnököt bérelt magának, hogy beadhassa a szüleinek, hogy rendes munkahelye van.

Bérelj egomasszázst

A hoszteszbárok a hagyományos és az új típusú emberbérlés határmezsgyéjén helyezkednek el. Ezeken a helyeken a napi 14 óra munkában megfáradt irodai munkásokat és munkásnőket megfelelő összegért kedvességgel és egomasszírozással árasztják el az amúgy az esetek döntő többségében feltűnően attraktív és feltűnően kevés ruhát viselő hoszteszek.

A dolog annyira alap, hogy Tokió legfelkapottabb bevásárlókörzetében, Ginzában (meg amúgy bárhol máshol) egy átlagos hétköznap este számtalan olyan esetnek lehet szemtanúja az ember, ahogy a valószínűtlenül rövid szoknyákban és lehetetlenül magas sarkú cipőkben tipegő hoszteszek éppen integetve bepakolnak egy csoport középkorú, talajrészeg, búcsúzkodás közben esetlenül fogdosódó öltönyös irodai áldozatot egy taxiba.

A mézes-mázos hoszteszek bókokkal árasztják el a vendégeket, megdicsérik őket, amiért keményen dolgoznak, amiért ilyen férfiasak/szépek, ilyen sikeres, kedves, lenyűgöző emberek. Ettől függetlenül azért elég gyakori, hogy a jól fizető vásárlók megtartása végett szexbe torkollik a hoszteszek és a kuncsaftok kapcsolata. (A hoszteszbárok egyik olcsóbb alfaja a szunakku (snack), ahol jellemzően tapasztaltabb, 40-es, 50-es, vagy idősebb hölgyek pesztrálják a közönséget.)

Bérelj sugardaddyt

Hasonló határterület az úgynevezett papakacu, ahol középkorú férfiak bérelnek maguknak kislányt, egy, kb. a Tinderhez hasonló appon keresztül. Itt a hivatalos verzió szerint valóban csak lányos apának akarják érezni magukat a gyerektelen vagy lánygyermek nélküli férfiak, bár ezt azért sokan nem hiszik el a szolgáltatás üzemeltetőinek. Pénz mindenesetre nem cserél közvetlenül gazdát a két fél között, a férfiak jellemzően vásárolni és étterembe viszik a tizenéves lányokat, és jellemzően közepesen drága ajándékokkal honorálják a közösen töltött időt. 

Ennek egy fokkal nyíltabb verziója az úgynevezett kompenzált randizás néven futó szolgáltatás, ami végső soron a sugardaddy helyi verziója: az idősebb férfiak kendőzetlenül szexuális ellenszolgáltatás fejében halmozzák el drága ajándékokkal a fiatal lányokat.

És természetesen Japánban is megvannak a prostitúció hagyományos formái is, a csak orális szexet nyújtó pink szalonokról a klasszikus bordélyként működő szappanvilágokon át (a név oka, hogy ezek a prostitúció illegális, tehát mindenféle törvényi kiskapukat kihasználva, fürdőnek és masszázsnak eufemizálják a szolgáltatást) a házhoz menő deliheliig (delivery health, azaz kb. egészségszolgálat).

Ettől függetlenül ennek a szektornak is van ártatlanabb és bizarrabb oldala, például vannak helyek, ahol 10-20 ezer forint körüli összegekért lehet fél-egy órát együtt aludni (és tényleg csak aludni) egy fiatal lánnyal, a feláras extrák között pedig szerepel a jóéjt puszi és a fülbesúgás is.

Tünet vagy kezelés?

A már említett, a 2009-ben indult Family Romance nevű ügynökség arra számít, hogy a jelenlegi társadalmi folyamatok alapján az igény csak nőni fog az ilyen szolgáltatások iránt. Az alapító pedig úgy véli, hogy ők a maguk módján valójában egyensúlyt hoznak az emberek életébe, tehát végső soron egy megborult társadalom problémáit kezelik. Hogy ezek a cégek mennyiben tünetei és mennyiben kezelői, esetleg okai a társadalmi problémáknak, arról megoszlanak a vélemények.

• A dolgot gyakorlati oldalról értékelők szerint néha egyszerűbb barátot, barátnőt bérelni, mint meggyőzni a családot, hogy az ember nem akar huszonévesen házasodni; ahogy a gyereküket egyedül nevelő anyák számára is egyszerűbb, ha bérelnek egy férjet, mert úgysem fogják tudni bebizonyítani az előző században megrekedt gondolkodásmódú iskolavezetésnek, hogy egyedül is képes rendesen felnevelni a gyereket.
• Mások egyenesen úgy vélik, hogy a bérelt emberekkel fenntartott kapcsolatok nagyon is valósak és jól tudnak működni, megint mások szerint ez elképzelhetetlen, és az egész rettentő szomorú.
• Aztán természetesen vannak, akik a társadalom és az emberiség végének jeleként tekintenek a dologra.
• És van egy meglepő anyagi érv is: Japánban a személyes kapcsolatok kialakításának és fenntartásának fontos része, hogy a másiknak minden piszlicsáré alkalomra illik drága ajándékokat venni, ami miatt anyagilag is megterhelő igazi barátokat fenntartani - akkor már olcsóbb lehet bérelni is. 

A fentiek igazságtartalmától függetlenül igény az láthatóan van a szolgáltatásra, és amíg pénz van benne, a piac is bővülni fog, így pedig a termékpaletta is – és ki tudja milyen új szolgáltatásokat tartogat még a jövő.