Álomvillában ingyen egy karibi szigeten

Egy szigetcsoport, ahol minden strand ingyenes, ahol megmászhatunk egy vulkánt, túrázhatunk esőerdőben, mangroveerdőben vagy tengerparti sziklaszirteken, és amelyet szerencsésen elkerült a tömegturizmus. Guadeloupe-on jártunk.

Amikor a meglehetősen drága norvég út után szervezni kezdtem az utazásomat a szintén nem alacsony árfekvésű karibi térségbe, igencsak kreatívnak kellett lennem, hogy ne szaladjanak el a költségek. Mivel egyszer már sikerült a szinte lehetetlennek vélt lakáscsere New Yorkban, gondoltam, megpróbálom most is.

Álomvillában ingyen

Ahogy nézegettem a kínálatot az erre szakosodott weblapon, egyből beleszerettem egy fiatal francia házaspár tengerparthoz közeli, úszómedencés villájába. Mi az esélye annak, hogy a fantasztikus villa lakói pont az én budapesti garzonomba vágynak? Ezt csak úgy tudom meg, ha írok nekik. A végeredmény minden elképzelésemet felülmúlta.

Érdeklődő levelemre hamarosan befutott a válasz, hogy most épp nem tudnak Budapestre jönni, de ha elfogadható nekem, szívesen vendégül látnak (hely van bőven), és ha majd egyszer Budapestre jönnek, viszonozhatom. Az már csak náluk, az első vacsora közben derült ki, hogy alig pár hónapja regisztrálták a házukat, és naponta több megkeresés fut be hozzájuk a világ minden részéről.

Hogy miért pont engem választottak első cserepartnerként? Mindketten légiforgalmi irányítóként dolgoznak, mint a legjobb barátjuk is, aki egy légiforgalmi irányítóknak rendezett nemzetközi síversenyen beleszeretett egy szintén szakmabeli, budapesti lányba. A távkapcsolat másfél éve tart, házigazdáim is találkoztak a magyar lánnyal, akitől sokat hallottak Budapest szépségeiről.

Így aztán, amikor megjött a levelem, úgy gondolták, egyszer úgyis csatlakoznak majd a barátjukhoz, amikor épp Magyarországra tart, és akkor milyen remek lesz, hogy nem kell szállás után nézelődniük.

Bár a lakáscsere esetében ez nem szokványos megoldás, már az első reggel kiderült, hogy inkább előny, mint hátrány, hogy ők is otthon voltak. Közösen reggeliztünk a hatalmas teraszon, frissen sütött bagettet ettünk a feleség anyukája által készített házi szamócalekvárral és szuper kávéval. Esténként pedig ínyenc vacsorákat kaptam, köztük életem eddigi legjobb lasagnéját.

Miért pont a Karib-szigetek?

Barátaim meglepve húzták fel a szemöldöküket, amikor bejelentettem, hogy a Karib-térségbe utazom. Jól ismernek, nem vagyok egy tengerparton heverő típus, márpedig az itteni szigetek leginkább a gondtalan nyaralásról szólnak. A történet egyszerű. Év elején mindig rengeteg akciós ajánlatot dobnak piacra a légitársaságok, amelyeket most is árgus szemmel figyeltem.

Jobbnál jobb ajánlatok voltak, csak épp főleg olyan helyekre, ahol már jártam. Az Air France Guadeloupe-ra és Martinique-ra szóló akciójánál bevillant, hogy ezeket milyen jól kombinálhatom a térség többi szigetével, és így folytathatom az országok gyűjtését.

Az elmúlt két évben ugyanis mindig már ismert országokba tértem vissza, hogy azoknak más részeit járjam be másképp, de most feléledt a vadászösztön. Összeraktam egy nagyobb túrát nyolc sziget érintésével, amelyekből hat – a start és a cél francia terület – önálló ország.

Hegyek, vízesések és vulkán

A Guadeloupe-szigetcsoport Franciaországhoz tartozik. Két legnagyobb szigete között csak egy szűk csatorna húzódik, a két földdarab úgy kapcsolódik egymáshoz, mint egy pillangó két szárnya. Míg a keletebbre eső Grande Terre sík, szárazabb terület, a nyugaton fekvő Basse Terre jóval drámaibba maga hegycsúcsaival, vízeséseivel és a déli részén magasodó La Soufriére vulkánnal.

A szigetet átszelő úton (Route de la Traversée) negyedóránként eleredt az eső, de mindig csak néhány percre, úgyhogy hamar megtapasztaltam, milyen az itteni időjárás. Körülbelül félúton egy könnyű, pár perces sétával jutottunk el egy vízeséshez, a Cascade aux Écrevisses-hez, amelynek aljában akár meg is lehet mártózni. 

A sziget nyugati partján jókat ejtőztünk a csoda szép strandokon, például a legnagyobb, legszebb Grande Anse-on.Bár ez elég felkapott partszakasz, még itt se volt tömeg,mindenki talált magának privát szférát néhány pálmafa tövében.

Egy büfékocsis gyorskajáldában ebédeltünk meg. A helyi kedvenc a bokit lett, amely kicsit hasonlít a mi lángosunkhoz, csak épp nem rápakolnak, hanem bele: a tésztát buci alakúra sütik, és sajttal, sonkával, sült csirkével, zöldségekkel töltik meg kívánság szerint.

Ahhoz képest, hogy nem valami bonyolult étel, és csak ketten voltak előttünk, majd egy óráig tartott, mire megkaptuk. Házigazdám előre figyelmeztetett, úgyhogy nem türelmetlenkedtem, meg hát úgysem siettünk sehová. Mint kiderült, ez itt mindennapos jelenség. Vendéglátóim nemcsak azért nem járnak étterembe, mert drága, hanem azért sem, mert egy háromfogásos étkezés órákig eltarthat, és azt néha nem bírják idegekkel.

A strandok és sziklaszirtek világa

Másnap egyedül vágtam neki a Grande Terre-szigetnek. Végighajtottam a déli parton, aztán észak felé kanyarodtam, hogy megnézzem a sziget északnyugati csücskének két nagyszerű strandját, az Anse de Souffleurt (Port-Louis közelében) és az Anse Labordét (Anse Bertrandtól másfél kilométerre, északra).

Főleg ez utóbbi, egész kicsi strand tetszett gyönyörű, fehér homokos partjával. Hosszabb úszásokra nem igazán jó a hely, mert erős a hullámzás, de egy felfrissítő kis pancsolásra tökéletes.

A sziget keleti részén nincsenek strandok. Hatalmas sziklaszirtek magasodnak a part mellett néhány nagyszerű kilátóponttal, amelyek környékén remek túraútvonalakat találni. Végig is jártam az egyiket, mint ahogy az utolsó napon is beiktattam egy kirándulást a szállásomhoz közel eső mangroveerdőben.

Mivel munkaszüneti nap volt, rengeteg család kirándult. Az itt élők nagyon családcentrikusak, a testvérek – sokszor nyolc-tíz gyerek van egy családban – általában egymáshoz közel építkeznek. Hétvégeken, ünnepnapokon pedig kitelepülnek a tenger mellé.

Bár számos kiépített piknikhely van a parton, a nagyobb családoknak ez nem mindig elég. Úgyhogy visznek magukkal összecsukható székeket, kempingasztalt, rengeteg kaját, hűtőtáskát, kisebb közértet megszégyenítő italkínálatot, nagyobb ünnepeken pedig tévét is áramfejlesztővel. Ücsörögnek, beszélgetnek, a gyerekek játszanak, így töltik az egész napot.

A strand mindenkié

Rögtön feltűnt, hogy a tengerpartokról hiányoznak a hatalmas fejlesztések. Először is, a strandot nem sajátíthatja ki senki, márpedig a luxusszállók nem szeretik, ha a vendégeik mellett a helyiek is ott pancsolnak a vízben. Másodszorszigorú építési tilalom van érvényben,amelynek oka a házigazdám szerint az, hogy tanultak a francia tengerpart példájából.

A hatóságok elejét akarják venni, hogy a Riviérát elcsúfító betonrengetegek jelenjenek meg itt is. Azok a szigetek, amelyek eddig megúszták a hatalmas szállodák betelepülését, most már elvileg megtartják idilli állapotukat.

Ugyancsak szembeötlő a tömeg hiánya. A szigetre csak napi egy, maximum két tengerjárót engednek, ellentétben a Karib-térség némely felkapottabb szigetével, ahol napi hat-nyolc óriási hajó utasai is partra szállhatnak.

Utazóként mindez kész főnyeremény, gyakorlatilag az egész partszakasz szabadstrand, és soha sehol nincs tömeg. A helyiek és az idetelepült franciák derűsen élik együtt a mindennapjaikat, maximum a drágaságra panaszkodnak. Házigazdáim a mindennapi élelmiszereken kívül mindent Párizsban szereznek be a ruházati cikkektől a naptejig – Guadeloupe még nekik is drága.

Ráadásul itt a trópusi klíma miatt minden hamarabb tönkremegy, úgyhogy gyakrabban kell újat venni. A házukat is két-három évente újrafestik, mert ha elhanyagolnák, egy idő után késő lenne a bánat.

Egyetlen buszt sem láttam

Guadeloupe két fő szigetét az itt töltött három nap alatt nagyjából sikerült bejárni, és még fél tank benzin sem kellett hozzá. A meglehetősen drága autóbérlésre sajnos feltétlen szükség van, merta tömegközlekedés elég gyatra.

Vasárnap, illetve sötétedés után nincsenek buszok, de máskor is csak szórványosan – én például egyet sem láttam. Emiatt meglehetősen elterjedt a stoppolás, az autósok gyakran felveszik a munkahelyre, iskolába vagy épp hazafelé igyekvőket.

Ahhoz képest, hogy nem nagy a terület, nagyon változatos tájakat láttam a kihalt tengerpartoktól az esőerdőn át a mangroveerdőkig. Az izgalmas sokszínűség, a viszonylagos érintetlenség, no meg a turistatömegek hiánya miatt Guadeloupe remek kiindulópontnak bizonyult karib-tengeri túrámon.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

A KUPONMÁNIÁS FIÚ BIZARR ÚTITERVVEL LETT A SPÓROLÁS MESTERE

ÍGY LÁTTÁK A MAGYAR VÁNDOROK NEPÁLT

Forrás - Képek: Kisgyörgy Éva