Négy következménye lehet a párizsi terrornak

Amióta Franciaország csatlakozott az Iszlám Állam elleni, az Egyesült Államok által vezetett koalícióhoz, azóta a francia gépek Irakban és Szíriában több mint 1285 misszióban vettek részt. Azzal, hogy az Iszlám Állam magára vállalta a merényletet, a franciák valószínűleg még intenzívebben vesznek majd részt a háborúban, a vasárnapi bombázás is ezt bizonyította, ráadásul kedd hajnalban újabb légi csapást mértek Szíriában a dzsihadistákra. De nemcsak a bombázásokban, hanem az Iszlám Állam ellen harcoló helyi erők kiképzésében is jobban odatehetik majd magukat.

Márpedig Franciaország – az Egyesült Államok részvétele nélkül – nem fog a szárazföldön támadni, Barack Obama pedig – noha együtt érez Párizzsal – egyelőre nem változtatott azon a politikáján, hogy amerikaiakat küldjön a harcmezőre. Az amerikaiak mindenesetre abban bíznak, hogy a törökországi G20-csúcstalálkozón még több nemzetközi partnert találnak a légitámadásokhoz azok után, amit az Iszlám Állam Egyiptomban és Libanonban művelt. 

Csakhogy a bombázás önmagában kevés. Nem az a probléma vele, hogy nem lenne elég bombázó Szíriában vagy Irakban, hanem az, hogy az Iszlám Állam által ellenőrzött területen belül nincs elég beazonosítható célpont. Az Iszlám Állam eddig is szándékosan a civil lakosságot vagy a foglyait használta pajzsul. Mivel a dzsihadisták félnek a légitámadásoktól, ezért nem szabadulnak a pajzsaiktól, tehát érdekük, hogy civilekkel vegyék körbe magukat. Volt rá példa, hogy Kobane városban a szövetséges légierő porig bombázta őket, de akkor már civilek nem voltak a településen. 2001. szeptember 11. után Afganisztánban, a tálibok elleni harcban sem bizonyult sikerreceptnek az amerikai bombázás, pedig ott a bombázásokat még szárazföldi bevetésekkel is megfejelték. Ha tehát csak a terroristákat akarják likvidálni, és lehetőleg úgy, hogy minimálisra csökkentsék a civil áldozatok számát, akkor a bombázás inkább csak pótcselekvés, mint valódi megoldás.

A másik megoldás, hogy ha a föld színéről eltörölni nem is tudják az Iszlám Államot, de legalább meggyengítik. Erre vannak már javaslatcsírák, legutóbb éppen Bécsben körvonalazódott a nagyhatalmak között egy olyan javaslat, aminek lényege: fegyverszünet jönne létre a kormányzat (Aszad) és a mérsékelt erők között, miközben a helyi erők és a kormányerők a nagyhatalmak támogatásával megsoroznák az Iszlám Államot. Ez lényegében megfelel az orosz javaslatnak, de van egy szépséghibája, mégpedig az, hogy Szíriában a mérsékelt és a radikális iszlamista felkelők közötti határvonal eléggé elmosódott.

2. Valamit csinálniuk kell a titkosszolgálatukkal, ha nem akarnak újabb fiaskót.

A francia titkosszolgálat bajban van, legalábbis az utóbbi napokban egyre többen beszélnek forráshiányról, meggyengült szervezetről.

Annak ellenére ugyanis, hogy a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet után új biztonsági törvényeket fogadtak el, a francia titkosszolgálatok továbbra is rosszul vannak felszerelve. Bár a 3800, nemzetbiztonságra potenciálisan veszélyes figura folyamatos és állandó megfigyelésére sem elég technika, sem ember nem lenne, a hírek szerint nem csak erről van szó: kevés a tapasztalt elemző-specialista, és minden bizonnyal beépített ügynökből sincs elegendő a francia titkosszolgálatoknál.

Márpedig a hús-vér emberek által végzett hírszerzésre (ezt hívják a szakzsargonban HUMINT-nak) egyre nagyobb szükség lenne, ugyanis a „sötét kommunikációt” (így nevezik azt, amikor az elkövetők által folytatott kommunikáció rejtve marad) nagyon nehéz, néha pedig egészen egyszerűen lehetetlen lehallgatni. Ez egyébként nemcsak a francia titkosszolgálatnak kihívás, hanem másoknak is. Hasonló problémával az amerikai titkosszolgálatok is szembesültek 2001. szeptember 11. után, amikor rájöttek, hiba volt, hogy a hidegháború végeztével leépítették a HUMINT-ot, abban bízva, hogy az új technológiákkal minden olyan feladatot meg tudnak oldani, amit korábban hús-vér emberek végeztek el. Azt, hogy a francia titkosszolgálatnak nincs elég embere a terepen és nincs elég informátora, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a börtönökben lényegében gond nélkül radikalizálni lehet muszlim vallású bűnözőket.  

Ez a hiányosság viszont különösen aggályos annak fényében, hogy Franciaország rendezi majd meg a közeljövőben azt a klímacsúcsot, ahová 127 állam vezetőjét várják, jövő nyáron pedig a labdarúgó-Eb-t. Ami valószínűsíthető, hogy a francia szolgálatok a jövőben sokkal aktívabban fognak kooperálni a többi uniós tagállam titkosszolgálataival.

3. Változtatnak a bevándorláspolitikájukon, kiállhatnak Merkel mellől. 

Nem a francia kormány volt a domináns, amikor az EU-t érintő menekültválság politikai vitái zajlottak, sőt, a francia külügyminiszter bírálta is a magyar kerítést, de a párizsi merényletek miatt ez változhat: könnyen elképzelhető, hogy Franciaország bezárja a kapuit a menekültek előtt. 

Azzal, hogy az egyik merénylő a menekültek között vegyült el, azoknak a véleményét erősíti a jövőben, akik bírálták a német kancellár, Angela Merkel menekültpolitikáját, márpedig ebben a kérdésben a német és a francia vezetés eddig „együtt mozgott”. 

A merényletek már most visszaköszönnek a menekültvitákban, az egyik lengyel miniszter épp a párizsi események miatt érvelt a kvótarendszer felfüggesztése és az EU külső határainak komolyabb ellenőrzése mellett. 

Franciaországban a merényletekből a bevándorlás- és unióellenes szélsőjobboldali Nemzeti Front húzhat politikai hasznot, követelve Schengen végét, ami egyet jelentene azzal, hogy az unió polgárai a továbbiakban nem utazhatnak szabadon Európában. És egyúttal erősödhet a bevándorlásellenesség is, ami szintén biztonsági kockázatokhoz vezethet. 

4. Még jobban megerősödhet a szélsőjobboldal.

A Marine Le Pen vezette Nemzeti Front népszerűsége az elkövetkező hónapokban feltehetőleg tovább növekszik. Márpedig beszédeiben Le Pen nemcsak a francia határok bezárását, a schengeni rendszer megszüntetését hangoztatja, de közvetlenül az iszlámot teszi felelőssé a kialakult helyzetért, mecseteket zárna be, a radikális iszlamistákat pedig megsemmisítené.  

És Le Pent szeretik a francia szavazók, a december 13-i északi regionális választáson várhatóan jól szerepel majd a párt. Le Pen rengeteget dolgozik azon, hogy ne egy szélsőjobboldali, hanem egy mérsékelt politikusnak tűnjön ő (és a pártja is), hogy a 2017-es elnökválasztáson esélye legyen. Mindeközben a fősodrú pártok képtelenek mit kezdeni a Nemzeti Front népszerűségével, ezért a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy valamilyen formában ők is átültetik a bevándorlásellenes politikát a saját programjaikba.  

(A cikk nagyrészt a Global Risk Insights elemzése alapján készült.)