Terror Párizsban: miért éppen Franciaország?

Még egy év sem telt el azóta, hogy a francia fővárosban iszlamisták vérengzésbe kezdtek, legutóbb idén januárban, a Charlie Hebdo szatirikus újság szerkesztőségében gyilkoltak. Bár a Charlie Hebdo elleni támadáskor voltak olyanok - köztük európai politikusok -, akik azt sugallták, hogy az újságírók hosszú évek alatt provokálták ki tragikus sorsukat, erre az otromba áldozathibáztatásra most valószínűleg nem kell számítani. Az, ami november 13-án este történt a legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy a dzsihadista terroristák számára mindenki kiiktatható ellenség, aki nem velük van, függetlenül attól, milyen vallású vagy nemzetiségű az áldozat.

Az, ami az áldozatokban és a szerencsés túlélőkben (köztük magyarokban) mégis közös, hogy mindannyian Párizsban, a terroristák által kiszemelt helyszíneken voltak. Márpedig Franciaország már hivatalosan is az Iszlám Állam elsődleges célpontja, ezt maga a terrorista szervezet közölte a vérengzés másnapján. Ez és az, hogy a legutóbbi terrorakció óta még egy év sem telt el, sokkal jelentősebbé teszi azt, ami pénteken történt. 

Több oka is van annak, hogy éppen Franciaország az elsődleges célpont. 

Nagyon sok a muszlim

Nyugat-Európán belül Franciaországban van a legnagyobb számú muszlim közösség, a katolikusok után ők vannak a legtöbben. Ugyan nem lehet tudni, hogy pontosan hány muszlim él az országban, mert a francia államnak nincs joga közvetlenül megkérdezni a polgárait, hogy milyen vallásúak, de különböző reprezentatív felmérések alapján végzett becslések vannak. Eszerint  2010-ben az országban 2,1 millió, önmagát muszlimnak valló, 18 és 50 év közötti ember élt, közülük pedig 70-110 ezer között volt azoknak a száma, akik eredetileg nem muszlimok voltak, csak később tértek át erre a hitre. De csak alsó hangon lehetnek ennyien, egy, a kormány által végzett felmérés szerint akár 5-6 millióan is lehetnek, igaz, ebből kétmillió az, aki gyakorolja is a vallását. Ez a kormányzati számítás úgy készült, hogy földrajzi alapon nézték meg, ki honnan érkezett, és beleszámították a bevándorlók gyermekeit is. És van olyan tanulmány, ami szerint 2010-ben 4,7 millió muszlim élt az országban. 

Akikkel szemben bizalmatlan a többség

Önmagában az, hogy sok muszlim él egy nyugat-európai országban, még nem jelentene veszélyforrást. Egy kutatás szerint például éppen a Párizsban és főváros környéki régióban élnek a legiskolázottabb és egyúttal leginkább vallásos muszlimok, akiknek a többsége mélyen elítéli az erőszakot és lojálisnak tartja magát Franciaországhoz. Annak ellenére, hogy az integráció nem tökéletes és a muszlimok iránt a világi franciák többsége bizalmatlan.

Az Ipsos egy két évvel ezelőtti felmérése szerint a francia válaszadók mindössze 26 százaléka gondolta úgy, hogy az iszlám kompatibilis a francia társadalommal. (Mindeközben a többség szerint a katolicizmus és a zsidó vallás kompatibilis.) Ez az elutasítottság valószínűleg szerepet játszik abban, hogy egy Franciaországban élő muszlimnak kevesebb az esélye magas gazdasági vagy politikai funkciók betöltéséig eljutni, mint egy nem muszlimnak. De a felmérések szerint a muszlimoknak eleve nehezebb munkához jutni, a fizetéseik pedig rendszerint alacsonyabbak, mint a nem muszlimoké.

A frusztráltakat könnyebb radikalizálni

A diszkrimináció feszültséghez, frusztrációhoz vezet, amit a politikai klíma, beleértve például a francia szélsőjobboldal megerősödését, nemhogy enyhít, hanem felerősít. Az Iszlám Állam és az ahhoz hasonló dzsihadista szervezetek pedig ezt próbálják kihasználni. Sikerrel:

• Mohamed Mera, a 2012-es touluse-i lövöldöző kemény külvárosban nőtt fel, kisebb bűncselekményeket csinált fiatalon, majd börtönbe került, végül a dzsihád adott értelmet az életének.
• Mehdi Nemouche, aki négy embert ölt meg Brüsszelben, 2014-ben a börtönben radikalizálódott. Szabadulása után Szíriába utazott, majd támadást hajtott végre a zsidó múzeumnál.
• Chérif Kouachi és Amedy Coulibaly hasonló utat jártak be: lehetőségek hiánya, bűnözővé válás, börtön, majd radikalizálódás.

A nagy számok törvénye tehát a terroristáknak kedvez, hiszen többmillió emberből bőven tudnak harcosokat toborozni maguknak, akik akár Szíriába mennek, hogy ott csatlakozzanak az Iszlám Államhoz, akár Nyugat-Európában maradnak, hogy segítőként vagy elkövetőként végrehajtsanak merényleteket. Csak becslések vannak, hogy több ezre lehetnek a Franciaországban élő és az Iszlám Állammal szimpatizáló muszlimok, akik potenciális terrorfenyegetettséget jelentenek. 

Az erő ide sem elég

Ahogy arról már a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletkor írtunk, több ezer szélsőséges muszlimot egyszerűen képtelenség folyamatosan megfigyelni. Képzeljük el például, hogy Magyarországon hány ember akar fegyverhez jutni, vagy hányan vannak azok, akik azt hangoztatják, hogy legszívesebben cigányokat vagy zsidókat ölnének. Sem pénz, sem emberi erőforrás nincs arra, hogy az összes ilyen embert hosszú éveken át figyeljenek, vajon mikor lép valóban akcióba. És ezt a terroristák is pontosan tudják. Másképpen fogalmazva: ahogy nincs totális megfigyelés, úgy nincs száz százalékos biztonság sem.

A megelőzés működne, de a titok nyitja nem biztos, hogy az erő fitogtatásában, a határok ellenőrzésében és a látványos rendőri, katonai felsorakozásban rejlik, ezek ugyanis csak ideig-óráig fenntarthatóak. Ennél kevésbé látványos, de annál hatékonyabb módszerek is vannak. 

A megelőzés része lehetne például az, hogy a hatóságok nyomon követik, mi történik a francia börtönökbe kerülő muszlimokkal. A brit Telegraph egyik friss cikkében arról ír, hogy a francia börtönökben az elítéltek 70 százaléka muszlim a becslések szerint. Összehasonlításképpen: Angliában és Walesben ugyanez az arány 14 százalék a Belügyminisztérium statisztikái szerint, míg a teljes népességre vetítve pedig 5 százalék.

A Charlie Hebdo elleni támadás után éppen a Telegrapgh számolt be a francia börtönök iszlám rabjairól. Arról, hogy miközben a fent látható százalékok mutatják, mennyivel több muszlim rab van az országban, mint amennyi Angliában, mégis sokkal kevesebb imám látogatja a börtönöket, mint Angliában. Ahogy azok a programok is hiányoznak Franciaországban, amelyek megelőznék a börtönben ülő muszlimok radikalizálódását. 

Franciaország azért is ideális célpont, mert az országba nagyon könnyen be lehet csempészni a fegyvereket. Belgium régóta küzd a fegyverkereskedelemmel, a Charles Hebdo támadóinak fegyverei is onnan származhattak, de a Balkánon is virágzik ez az üzlet, a balkáni államok a délszláv háború óta tele vannak olcsó, működő, de nem regisztrált fegyverekkel.

És végül: Párizs harca a dzsihadizmus ellen

Azért is Franciaország az elsődleges célpontja az Iszlám Államnak, mert a párizsi vezetés mindig is büszke volt arra a harcra, amit a szélsőséges iszlamisták ellen vív. Jelenleg több mint tízezer francia katona teljesít szolgálatot az ország határai kívül: háromezer Nyugat-Afrikában, kétezer Közép-Afrikában, és több mint háromezer Irakban. 

Ahogy arra a Telegraph cikke rávilágít, a maghrebi al-Kaida 2013-ban éppen a francia katonai beavatkozás miatt is gyengült meg, nem véletlen, hogy két héttel ezelőtt éppen ennek a szervezetnek a vezetője biztatta híveit arra, hogy támadják meg Franciaországot, megtorolva ezzel jelenlétüket a térségben.  

Múlt héten pedig Francois Hollande elnök jelentette be, hogy Franciaország egy repülőgép-hordozót telepít a Perzsa-öbölbe, ezzel segítve az iraki Iszlám Állam elleni harcokat, és haragítva magára még inkább a terroristákat.