10 ország, ahol összetartanak a helyi magyarok

Megpróbáltuk felmérni a helyzetet egy kicsit abban a tekintetben, hogy a rengeteg külföldre kivándorló magyar mennyire tart össze kint.

Sokak szerint semennyire, ebből született meg ez a korábbi cikk, ami azt sorolta, miért nem keresik egymás társaságát az ugyanazon országban vagy városban élő magyarok külföldön. Már az eredeti cikk is tartalmazott egy ellenpéldát, de a megjelenést követő napok levéláradata még rengeteg továbbit hozott összetartó magyarokról.

„Fura volt olvasnom a cikkbeli magyarokról, hogy néhány negatív élmény után azonnal letettek a magyar honfitársakkal való kapcsolattartásról. Jómagam 5 éve élek Salzburgban, de korábban eltöltöttem 2 évet Bécsben, 1-et Münchenben.

A bécsi életem alatt magyar diákokkal jártam korcsolyázni, mivel sokan voltak zeneakadémiások, volt hogy saját koncertjükre is elhívtak. Magyarokkal fociztam hetente egyszer. Persze osztrákokkal is a céges csapatban. 3 másik magyar kollégákkal ültem egy irodában, mindig segítettük egymást, az első időben az egyik kollégánál laktam, ameddig nem volt saját albérletem.

Salzburgban vannak magyar kollégáim, jóban vagyunk, ha valakinek segítség kell, alapvető, hogy támogatjuk egymást. Ha bútort kell cipelni, autót vontatni, ezt-azt hazajuttatni, mindig számíthatunk egymásra. Időnként összejövünk egyet sörözni, pizzázni is, elmegyünk együtt túrázni, stb. Természetesen ügyelünk arra, hogy a cégnél nem klikkesedünk, ha osztrák is van a társaságban, nem zárjuk ki a magyar nyelvvel, nem együtt járunk ebédelni, mindenki megy a saját osztrák kollégáival. Vasárnap épp Tankcsapda-koncert volt a városban, 3 magyar kollégával mentem, plusz jött velünk egy osztrák is, de a koncerten ő volt a „külföldi”...

Az alapvető, hogy egy idegen országban leginkább a külföldiekkel könnyű barátkozni, mert a helyieknek megvan a saját kapcsolati hálója, nincsenek rászorulva új barátokra. Miért zárnám ki ebből pont a magyarokat? Van a Facebookon is egy a tartományban élő magyaroknak szóló csoport, vannak benne vagy 2500-an, ha elromlik egy számítógép, vagy ha osztrák rendszámosítani kell egy autót, mindig akad, aki tud segíteni. Egy kisebb csapatban megünnepeltük a március 15-ét. Ilyenkor természetesen lehet csajozni is...

Persze vannak nyilván trollok is ennyi ember között, mint ahogy otthon is. Aki ellenséges, vagy a „zsebemben akar turkálni”, azzal nyilván nem barátkozom. Azzal barátkozom jobban, akivel otthon is barátkoznék. Természetesen nem korlátozom magam kizárólag magyar ismerősökre, 2 hete egy spanyol és egy ukrán sráccal síeltem egy napot. Több osztrák társasággal is járok focizni, a céges csapattal jégkorongozni.”

2. Németország

„Lassan három éve élek Bajorországban, s a müncheni repülőtéren dolgozom több száz magyarral együtt. Nagyon különböző otthoni élethelyzetekből érkezünk ide, s szinte mindnyájan nagyon lent kezdtük. Ez a lent a legtöbbünknél csomagrakodást jelent. A nehéz kezdőévek nagyon sok magyart hoztak össze, s ismeretségek, barátságok alakultak ki. A reptéren becsben tartanak bennünket, mert szorgalmasak és megbízhatóak vagyunk. Sokan kölcsönzött munkásként kezdtük és munkásszállón laktunk, ami inkább összehozott bennünket. Van már egyesületünk is, amit egy korábban a reptéren dolgozó kollégánk alapított meg. Én magam a MUC-reptér blogszerzője vagyok, melynek köszönhetően több magyar is el tudott itt helyezkedni. Remek magyar csapat van itt, akik miatt nem kell szégyenkeznie Magyarországnak.”

3. Svájc

„Én 13 évig éltem Svájcban, Bernben, 3. országból származó férjjel neveltem 3 kisgyereket, egyetemista voltam, ez az időszak kb. 1984 és 1997 között volt. Életem legcsodálatosabb szakasza volt ott magyarság szempontjából, szívet melengető, nagyszerű magyar közösség volt ott. Igényes kulturális előadások, cserkészet, magyar mise, mindez lelki otthont adott. Az akkori, ottani légkör nyilvánvalóan néhány lelkes, karizmatikus személy munkájának volt köszönhető, akik, mint sokan mások, még úgy éltek ott, hogy nem jöhettek haza, a magyarság fontos volt számukra, még éltek az 56-os menekültek is.

Szívet melengető ünneplés a nemzeti ünnepeken, privát is gyakran összejártunk, a légkör családias, szeretettejes, vidám volt. Gyerekeimmel soha egy szót nem beszéltem németül, azt úgyis megtanulták az utcán, óvodában, iskolában, de magyarságuk megtartásához nagy segítség volt az ottani közösség. Az ottani magyarok közül nekem sem volt mindenki szimpatikus, csak, mert magyar, de találtam köztük barátokat. Néha volt a közösség életében valami szappanoperára emlékeztető is, házasságok, válások, sztorik... de mindenki a saját színvonalán működik. Az ottani barátságok egy része azóta tart, némelyik hosszabb szünet után frissítésre került...

Az ott magyarként átélt tartás, összetartás azóta hiányzik az életemből, honvágyam Magyarországról vissza, Bernbe. Vissza is járok, évente minimum 4-5 napra, az persze nem ugyanaz... Sajnos azóta az ottani magyar közösség is megcsappant, megöregedett, sokan meghaltak. De cserkészet van, sőt, lett azóta magyar iskola is, magyar mise is van annak ellenére, hogy a svájci állam már nem támogatja anyagiakkal, a berni és a bázeli magyarok egyesületi pénzből közösen finanszíroznak maguknak egy papot, akit Erdélyből hívtak meg, és aki tőlük kapja a fizetését. Programok, előadások vannak, van néhány család, aki 3. generációban őrzi az ottani magyarság hagyományait, szomorú, megható, csodálatra méltó. Nem tudom, más országokban, városokban milyen volt akkor az élet, de én akkor és ott ezt éltem át, azóta is táplálkozom belőle lelkileg.”

4. Spanyolország (Mallorca)

„Az „5 ok, amiért nem tartanak össze a külföldön élő magyarok” cikkhez írnék pár sort. Már a címnél éreztem, hogy ehhez szívesen hozzászólnék, mert én nem ezt tapasztaltam. Persze ez is megvolt mindenhol, de én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több jutott az összetartásból. És ez nagyon fontos külföldön a beilleszkedésben is. Aztán, amikor megláttam, hogy épp Mallorcáról szól a keretes írás, hát elmosolyodtam, mert én is ott szereztem barátokat, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot.

És így visszagondolva tényleg a többi országban ez nem alakult ki. 6 hónapot éltem Dominikán, 6 hónapot Ausztriában, 1,5 évet a Kanári-szigeteken (Fuerteventurán), 6 évet Mallorcán és most március 1. óta Ausztriában. Mallorcán voltam magyar esten, amin rengetegen voltunk, Mallorcán lettek barátaim, akikkel szívesen összejárnék, de sajnos csak telefonon, Skype-on tudunk beszélni, mert nincsenek közel. Vannak Svájcban, Tirolban, Németországban, és van, aki Mallorcán maradt. Aztán az is eszembe jutott, hogy az elején biztos közrejátszott, hogy jól jött a segítségem, mert mindig beszéltem az adott ország nyelvét és nem esik nehezemre segíteni, így persze ki is használtak néha, de ez előbb-utóbb kiderül.

Persze volt szerencsém azokhoz a magyarokhoz is, akik elfordulnak, ha magyar hangot hallanak. Ők azok, akikkel sem itthon, sem külföldön nem szívesen találkoznék. Mert akinek egy „sziasztok, itt éltek? szép napot nektek!” kezdetű 1 perces párbeszéd kínokat okoz, hát az menjen is inkább haza és tartsa meg magának a tüskéit. Mi meg gyönyörű 6 évet töltöttünk Mallorcán, ami részben az ott élő kedves magyaroknak is köszönhető. Tehát úgy gondolom, akit rossz természettel áldott meg a természet, annak az itthon is, külföldön is megmarad, ezen egy határátlépés nem fog változtatni.”

5. Svédország

„Svédországban élő magyarként sok mindennel egyetértek, ami a cikkben megfogalmazódott. A helyzet hál'Istennek nem ilyen egyoldalú. Ajánlom önöknek, hogy keressék fel a SMOSZ-t, Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, melynek kb. 5000 tagja van, vagy a SOMIT-ot, Svédországi Magyar Ifjak Társasága, melynek több száz tagja van, és akkor arról is lehet írni, hogy milyen az, amikor összetartanak a kint élő magyarok, együtt buliznak, színházba járnak, jótékonykodnak és adják át a magyar nyelvet a következő generációknak.

Az én történetem ott kezdődött, amikor 5 éve Stockholmba költöztem a svéd barátomhoz. Fontos volt, hogy gyorsan megtanuljam a nyelvet, a barátomon keresztül társaság is akadt, így nem volt igényem arra, hogy magyarokkal ismerkedjek. Úgy voltam vele én is, hogy csak azért, mert ugyanazt a nyelvet beszéljük, az még nem elég ok arra, hogy valakivel jóban legyek. A cikk itt folytatódik...

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

NINCS NAGYOBB SZÉGYEN, MINT BEVALLANI, HOGY MAGYAR VAGYOK

EZEKKEL A SZAKMÁKKAL KERESHETSZ ÖTSZÖR ANNYIT KÜLFÖLDÖN

ÖT SZAKMA, AMIVEL BIZTOS A KÜLFÖLDI ÁLLÁS

10 ORSZÁG, AHOL ÉRDEMES MUNKÁT VÁLLALNI, ÉS 10, AHOL NEM...

Forrás

Kép: Salzburg