A kép önmagában is sokat elárul, miért veszélyes a telefonálás vezetés közben. Az okostelefon azonban nem csak ezért veszélyes a társadalomra.

Miközben úgy érezzük, és azt hisszük, valamely közösségi oldalra fellépve igazi barátokre tettünk szert, csak illúzióban ringatjuk magunkat. Legalábbis ezt állítja az a videó, ami már egy ideje terjeng a neten.

A narrátor szerint napunk javarészét nem a valódi barátainkkal és a szeretteinkkel töltjük, hanem közösségi oldalon szerzett ismeretlen ismerősökkel. Mást sem teszünk, mint egész nap a telefonunkat böngésszük, lájkolunk, chatelünk, megosztunk és posztolunk, egy ideje már szelfizünk is, egyszóval olyan tevékenységet folytatunk, ami csak tovább fokozza elmagányosodásunkat, elidegenesedésünket.

hirdetés

A kütyük révén nem lehet ma már a játszótereken labdázó vagy libikókázó gyerekeket látni, hisz mindannyian "belenőttek" abba a virtuális világba, amit más viselkedésformák hiányában "normálisnak" fogadnak el, a telefonok, tabletek, xboxok rabjaivá váltak. Ha ez a viselkedésminta állandósul, a videó szerint a fiatal felnőtt sem képes valódi érzelmi kapcsolatra lépni másokkal, barátokra szert tenni, párra találni.

E helyen a film "főhőse" választás elé kerül, útbaigazítást keresve nem csak az utcát találja meg, hanem élete párját is, mindezt azért, mert nem a telefonon elérhető navigációt, hanem a kereszteződésben éppen arra közlekedő leendő feleségét hívja segítségül.

A videó érdekes, azonban hozzá kell tennünk, nem a telefon, vagy nem csak a telefon a hibás azért, mert sok embernek nincs barátja, párja. Sok esetben éppen maga az ember a felelős mindezért, hisz barátkozni, ismerkedni máshol is lehet, nem csak a szobánkban egyedül ülve és várva a csodát.

Felvetődik mindezzel kapcsolatban még egy kérdés. Mi a jobb? A lakásunkba visszahúzódva magányosan élni, vagy esetleg közösségi oldalakon "látszat" barátságokra szert tenni? Dél-Koreában pl. sok a magányosan élő idős ember, akiknek a nap eseménye az, ha együtt étkezhetnek virtuális barátjukkal. Egészen elképesztő az a "betegség", ami, még mindig Ázsiában maradva, leginkább Japánban hódít.

Természetesen nem kell külföldre menni, ha magányos, céltalan embereket akarunk találni. Itt a FB-on is akad nem egy olyan ismerős, akivel soha nem találkoztunk életünkben, - vélhetőleg nem is fogunk -, de jelöl minket is, hisz csak azért van 24 órát a neten, mert a nap nem 25 órából áll. Ugyanakkor a közösségi oldalak védelmében el kell mondanunk, hogy akad nem egy olyan csoport is a FB-on, mely naponta hasznos információkat közöl látogatóival, ilyen pl. az önellátással foglalkozó Legyél önellátó! Legyél szabad! csoport, vagy bármely recepteket közlő közösség. Kérdés az is, hogyan olvasnánk a napi sajtót percről-percre, ha a médiáknak nem lenne online felületük, arról nem is beszélve, hogyan tudhatnánk meg az utazásainnkkal kapcsolatos információkat, vagy hogyan tájékozódnánk, ha nem lenne telefonunkon internet.

Vélhetőleg a videó csak az Egyesült Államokra lett "kitalálva", hisz a filmanyagot áttekintve leginkább az amerikai életforma tükröződik vissza számunkra. Elgondolkodtató ugyanakkor az a még 2012-ből származó adat, miszerint hazánkban is minden harmadik ember depressziós, illetve naponta 7 ember választja az öngyilkosságot.

Mi a jobb tehát? Egyedül kuksolni egy sötét lakásban sötét gondolatoktól hajtva vagy egész nap "észbukozni"? Mindenki eldöntheti, véleményünk szerint azonban könnyedén kialakítható az arany középút. Azért találták ki.

A narrátor is így összegez, amikor 5 perc elteltével arra kér minket, még ha ez a kérés felemásra sikeredett is, hogy ne nézzük meg a videót.