Figyelemfelkeltő tudományos megállapítással rukkoltak elő tudósok, amit számítógépes modellezéssel is alátámasztottak.
A légszennyezés jelentős hatással van a folyók vízhozamára a Föld északi féltekéjén, mert az apró részecskék visszaverik a napfényt – derítették ki brit és francia kutatók.
A légszennyezés a nap fényét tompítva gátolja a vízpárolgást, és így hatással van Földünk víztartalékaira. Ha pedig visszafogjuk a légszennyezést, ezáltal kevesebb lesz a víz a folyókban is – mutatták ki a brit és a francia meteorológiai szolgálat, valamint a Readingi és az Exeteri Egyetem munkatársai.
A csoport Észak-Amerika, Európa és Ázsia egyes vidékeinek 20. századi meteorológiai adatait elemezte. Mérlegelték azt a számos tényezőt, amelyek befolyásolják, hogy mennyi a víz a folyókban: a klímaváltozást, a szén-dioxid koncentrációját a légkörben, és a növényzet változását is. Tanulmányuk a Nature Geoscience szakfolyóiratban jelent meg.
Duna, Elba, Odera
Számítógépes modellezéssel kimutatták, hogy a légkört szennyező apró részecskék, cseppecskék (aeoroszolok) miatt folyamatosan nőtt a folyók vízmennyisége Európában és Észak-Amerikában, azon túlmenően, hogy a vízhozamuk évente változott. A Dunán, az Elbán vagy az Oderán 11-25 százalékkal több víz folyt le az aeroszolok miatt.
„A tompább napfény miatt több lett a víz a folyókban az északi félteke erősen iparosodott térségeiben. Úgy becsüljük, hogy a legszennyezettebb közép-európai folyómedencében ez a hatás mintegy 25 százalékkal növelte a vízmennyiséget 1980 körül, amikor a légszennyezés a csúcsán volt. Mivel a klímaváltozás egyik legnagyobb hatása a vízhiány lesz a jövőben, ezek az adatok fontosak a jövőbeli előrejelzések szempontjából” – magyarázta Nicola Gedney, a brit meteorológiai intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
Levegőben lebegő tükör
Azt már korábban megállapították a szakemberek, hogy a kéntartalmú szén használata miatt az 1970-es évek végéig egyre több lett az aeoroszol a légkörben. Mivel az aeroszolok visszatükrözik a napsugárzást, csökkentik a Föld felszínére érő napfény mennyiségét.
A légszennyezés csökkentésére elrendelt intézkedések és a tisztább fűtőanyagokra való átállás megfordította a folyamatot Európában és Észak-Amerikában. Amikor Európában az 1990-es években jelentős mértékben javult a levegő minősége, az aeroszolok befolyása a vízmennyiségekre egyharmaddal csökkent a munkacsoport becslése szerint.
További apadás vagy vízhozam-növekedés?
Ahogy folytatódnak az erőfeszítések a tisztább levegőért, tovább apadhat a folyók vize – írják a kutatók. A klímaváltozás egyik legnagyobb kockázata éppen a megfelelő minőségű ivóvíz hiánya.
A kutatócsoport egy, a fentiekkel ellentétes eredményű folyamatot is bemutat. Ahogy az utóbbi évtizedekben meredeken nőtt a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége, hozzájárulhatott a vízhozamok növekedéséhez, mert a növények kevesebb vizet veszítettek, tehát a talajból is kevesebbet szívtak fel.
Kép: Nem mindegy, mennyi napfényt vernek vissza a légszennyező részecskék, különösen az ipari vidékeken (a fotón a Csepeli erőmű), Fotó: Tuba Zoltán - Origo
TOP 5
