A főváros-központú Magyarországon nagy jelentőséggel bírnak a tájházak: amellett, hogy munkát adnak, a több száz épület meghatározó szerepet játszik a helyi közösség gondozásában is. A fenntartók érdekeit 2002 óta képviseli a Tájházszövetség, támogatva, pályázati forráshoz segítve a nehéz helyzetben lévő tagokat. A szervezet működéséről Bereczki Ibolya elnök számolt be rádiónknak.

Hogy pontosan mi is a tájház? “Egy helyben megőrzött népi-építészeti értékkel bíró, hagyományos technológiával és anyagokból készült épület” – adja meg az alapvető definíciót Bereczki Ibolya. Az épület azonban önmagában még nem elég, legalább egy helyiségben ki kell alakítani az enteriőrt, egy meghatározott kor szobabelsőjét, autentikus használati tárgyakkal. “Az a jó, ha a falusiak adják össze a tárgyakat, és ha van, aki ezt a munkát jól össze tudja fogni. Így lehet sikeres az akció” – véli a szakértő –'onnantól kezdve a magukénak érzik, odafigyelnek rá, mint ahogy a gondos gazda vigyáz a jószágára, ugyanolyan figyelemmel fordulnak a helyi emberek a tájházuk felé is.”

Az első magyar tájházak alapításához egészen a XIX. századig kell visszamennünk, ilyen például Petőfi Sándor kiskőrösi szülőháza is, amely lényegében 1891 óta irodalmi emlékhely és tájház egyben. Ezt követően a harmincas években hoztak létre ilyen típusú házakat, majd nagyobb számban az 1970-80-as években, végül a legutóbbi alapítási hullám az ezredforduló környékén volt, amely a szövetséget is életre hívta.

“Azt láttuk a rendszerváltás követően, hogy egy kicsit az utolsó sorba kerültek a tájházak a múzeumi rendszeren belül” – magyarázza Bereczki. Mielőtt az önkormányzatok átvették volna a fenntartói szerepet a tájházak a megyei múzeumi hálózatok részét képezték, ahol sajnos a legkevesebb figyelem jutott nekik. Az EU-csatlakozás közeledtével így egyre inkább szükségessé vált egy ernyőszervezet létrehozása, ami szakmai segítséget tud nyújtani az egymástól elszigetelt, mostoha körülmények között működő tájházaknak.

Bereczki elmondása szerint a szervezetben az ügyvezető elnök kivételével mindenki civilként, önkéntes módon vesz részt, regionális felépítésük pedig lehetővé teszi, hogy az évenkénti találkozókat magas színvonalon, de mindig máshol és más témában rendezhessék meg. “Minden évben van egy országos találkozónk, ez 2002 óta október elején szervezzük meg az ország más-más pontján. Most éppen Cigándon lesz, az Év tájháza címet elnyert ottani falumúzeum a társszervezőnk” – mondja a szakértő.

A szervezetet az elnökség felügyeli, amelynek külön tag képviseli a szlovák és német nemzetiségek, valamint a határon túli magyarok érdekeit is. Az országos találkozó mellett az egyes régiók is tartanak találkozókat, amely háromnapos rendezvényen a szakmai munka mellett egy egyre növekvő közösség is épül.

“Az alapítástól kezdve úgy gondoltuk, hogy a legfontosabb cél a szakmai érdekképviselet biztosítása: hogy a tájház látogatott legyen, vonzó, színvonalas programokat valósítson meg. Ez ugyanakkor baráti szövetség is, akiket invitálunk, azokat úgy fogadjuk, mint egy nagy család tagját. Ha ő ennek az útnak az elején jár, akkor segítjük, megpróbáljuk olyan pályázati forrásokhoz juttatni, amelyekkel aztán magától is boldogulhat.”

Bereczki Ibolya szerint a tájház kialakításához jó alapot jelenthet a közösség összefogása, de utána is fontos, hogy legyen egy gondos fenntartó, és érdemes törekedni a muzeális intézményi működési engedély megszerzésére is.

Végül akkor éri el a végcélját az egyébként már önmagában értéket hordozó épület, ha megtelik élettel. “Én annak örülök, amikor a tájház találkozón azt hallom, hogy egy települési óvoda gyerekeit minden héten átviszik játszani a helyi tájházba. Így ebbe nőnek bele, a tájház élő hely és nem rezervátum lesz számukra, és önmaguk is alakítják a hagyományt.”

Az elnök hozzátette, a szövetség most olyan fejlesztéseken dolgozik, amelyek nagyban segíthetik a tájházak védelmét - például, adatbázist készítenek az épületekről, hogy állapotukat, felszereltségüket a jövőbeli felújítások során is megőrizhessék.

OrientPress Hírügynökség (OPH)

Forrás